Ez a fogyókúrás módszer ötször hatékonyabb, mint az Ozempic

Az NYU Langone Health és az NYC Health + Hospitals kutatói által végzett vizsgálat kimutatta, hogy a műtéten átesett betegek átlagosan 58 fontot (kb. 26 kilogrammot) fogytak két év alatt. Ezzel szemben azok, akik legalább hat hónapig GLP-1 típusú gyógyszert kaptak, mindössze átlagosan 12 fontot (kb. 5,5 kilogrammot) veszítettek testsúlyukból. Ez a műtéti csoportnál 24%-os teljes testsúlycsökkenést, míg a gyógyszeres csoportnál csupán 4,7%-ot jelentett. Még azoknál is, akik egy teljes éven át folyamatosan szedték a GLP-1 készítményeket, az átlagos fogyás csak 7% volt – jóval elmaradva a műtéti eredményektől.

A valós élet eredményei elmaradnak a klinikai vizsgálatoktól

„A klinikai vizsgálatokban a GLP-1 gyógyszerek esetében 15–21%-os testsúlycsökkenést láthatunk, ez a tanulmány azonban azt sugallja, hogy a valós életben elért fogyás ennél jóval alacsonyabb – még azoknál is, akik egy teljes éven át aktív recepttel rendelkeznek” – mondta a vezető szerző, Dr. Avery Brown, az NYU Langone Health sebész rezidense.
„Tudjuk, hogy a betegek akár 70%-a is abbahagyhatja a kezelést egy éven belül. A GLP-1 gyógyszereket használóknak ezért reálisabb elvárásokat kell kialakítaniuk, szigorúbban kell ragaszkodniuk a terápiához, vagy fontolóra kell venniük a metabolikus és bariátriai műtétet a kívánt eredmények eléréséhez.”

Az eredmények rávilágítanak a kontrollált klinikai vizsgálatok és a mindennapi gyakorlat közötti különbségre, ahol a mellékhatások, a költségek és a hosszú távú terápiahűség jelentősen korlátozhatják a gyógyszeres fogyás hatékonyságát.

Hogyan hasonlították össze a műtétet és a GLP-1 gyógyszereket?

A kutatók 2018 és 2024 között kezelt betegek elektronikus egészségügyi adatait elemezték az NYU Langone Health és az NYC Health + Hospitals rendszereiben. Minden résztvevő testtömegindexe (BMI) legalább 35 volt, és vagy bariátriai műtéten (sleeve gastrectomia vagy Roux-en-Y gyomor-bypass) esett át, vagy injekciós szemaglutidot vagy tirzepatidot kapott.

Az életkor, BMI és társbetegségek figyelembevételével végzett statisztikai korrekció után összesen 51 085 beteg adatait hasonlították össze. A tanulmányt az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) támogatása segítette.

Jövőbeli kutatások és kezelési döntések

„A jövőbeni vizsgálatokban azt szeretnénk feltárni, mit tehetnek az egészségügyi szolgáltatók a GLP-1 kezelések eredményeinek javítása érdekében, mely betegek számára előnyösebb a bariátriai műtét a gyógyszeres kezeléshez képest, illetve milyen szerepet játszanak a zsebből fizetett költségek a sikerben” – mondta a vezető kutató, Dr. Karan R. Chhabra, az NYU Grossman Orvostudományi Karának docense.

A GLP-1 gyógyszerek széles körű figyelmet kaptak: az amerikaiak mintegy 12%-a számolt be arról, hogy valaha használt ilyen készítményt, míg 6% jelenleg is szedi. A hosszú távú kitartás azonban komoly probléma: friss kutatások szerint a túlsúlyos vagy elhízott betegek 53,6%-a egy éven belül, 72,2%-a pedig két éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát.

Ezzel szemben a bariátriai műtétek továbbra is alulhasználtak. Az ASMBS adatai szerint 2023-ban több mint 270 000 ilyen beavatkozást végeztek az Egyesült Államokban – ez azonban mindössze az érintett lakosság körülbelül 1%-át jelenti.

„Bár mindkét betegcsoport fogy, a metabolikus és bariátriai műtétek lényegesen hatékonyabbak és tartósabb eredményt adnak” – mondta Dr. Ann M. Rogers, az ASMBS elnöke, aki nem vett részt a kutatásban. „Azoknak, akiknél a GLP-1 gyógyszerek nem hoznak elegendő eredményt, vagy mellékhatások és költségek miatt nehezen tarthatók, érdemes megfontolniuk a bariátriai műtétet – akár önállóan, akár kombinált kezelés részeként.”

Az elhízás továbbra is súlyos egészségügyi probléma

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint az elhízás az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 40,3%-át, míg a súlyos elhízás 9,4%-át érinti. Kutatások szerint az elhízás rontja az immunrendszer működését, krónikus gyulladást okoz, és növeli számos súlyos betegség – köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos daganatok – kockázatát.