Olasz régészek olyan maradványokat tártak fel a jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt, amelyek összhangban lehetnek Jézus Krisztus temetésének bibliai leírásával. A kutatók egy ősi kert, egykori mezőgazdasági területek, olajfák és szőlőtőkék nyomaira, valamint a sziklába vájt sírokra bukkantak.
A felfedezés új információkkal szolgálhat arról, hogyan nézett ki Jeruzsálemnek ez a része az első században, ám a leletek önmagukban nem bizonyítják, hogy valóban itt temették el Jézust.
A feltárás a Szent Sír-templom felújításához kapcsolódó régészeti munkálatok során zajlott. Az épület padlójának helyreállítását 2022-ben tervezték meg, a munkálatok azonban idővel átfogó ásatási projektté bővültek. A kutatók egy felhagyott kőfejtőt, mezőgazdasági területeket, egy kert maradványait és több, a sziklába vájt sírt azonosítottak. A kutatást Francesca Romana Stasolla, a római La Sapienza Egyetem régésze vezeti, aki szerint a leletek egy egykori temetkezési terület képét rajzolják ki.
Különösen fontosnak tartják a kert nyomainak felfedezését. János evangéliuma ugyanis arról számol be, hogy a keresztre feszítés helyének közelében egy kert volt, amelyben egy új sírhely is állt. A másik három evangélium szintén olyan sírról ír, amelyet sziklába vágtak. A feltárt terület jellegzetességei ezért több ponton is megfelelnek az újszövetségi beszámolóknak.
A régészek olajfák és szőlőtőkék maradványait is megtalálták. Ezeket a beszámolók szerint nagyjából Kr. u. 33 körüli időszakhoz kapcsolják, amelyre Jézus halálát is általában datálják. A növényi maradványok segíthetnek rekonstruálni a terület egykori környezetét, de pontos koruk egyelőre nem állapítható meg olyan bizonyossággal, amely közvetlen kapcsolatot teremtene Jézus keresztre feszítésének időpontjával.
A Szent Sír-templom a kereszténység egyik legfontosabb szent helye. A jeruzsálemi óváros keresztény negyedében álló épületet a hagyomány Jézus keresztre feszítésének, eltemetésének és feltámadásának helyszínével azonosítja. A templomot Nagy Konstantin római császár kezdeményezésére építették, első felszentelésére 335-ben került sor. Az épületet története során többször megrongálták, elpusztították és újjáépítették, így mai formája több évszázad építészeti átalakításainak eredménye.
A régészeti munkát sokáig nehezítette, hogy a templomot több keresztény felekezet közösen használja és kezeli, ezért az épületen végzett beavatkozások különösen érzékeny kérdésnek számítanak. A 2016-ban megkezdett helyreállítási folyamat azonban új lehetőséget teremtett a kutatók számára, hogy alaposabban megvizsgálják az épület alatti rétegeket.
A mostani eredmények ellenére továbbra sem lehet biztosan kijelenteni, hogy Jézus sírját találták meg. A kutatók nem fedeztek fel olyan feliratot vagy más közvetlen bizonyítékot, amely egyértelműen Krisztushoz kötné valamelyik sírhelyet. Azt sem sikerült igazolni, hogy a feltárt sír az evangéliumokban szereplő arimateai József tulajdonában állt volna, aki a bibliai beszámolók szerint saját, új sírját ajánlotta fel Jézus temetésére.
A felfedezés jelentősége ezért elsősorban abban rejlik, hogy új részletekkel gazdagítja az első századi Jeruzsálem történetének és környezetének ismeretét. A leletek földrajzi és régészeti szempontból összeegyeztethetők az evangéliumok bizonyos leírásaival, de nem tekinthetők a bibliai hagyomány tudományos igazolásának. Jézus tényleges temetkezési helyének kérdése tehát továbbra is nyitott marad – írja az Euronews.
