HIRDETÉS

Trump újra tárgyalna Kim Dzsongunnal, de Észak-Korea már sokkal erősebb ellenfél

Az amerikai elnök szerint a megbeszélésre Kínában kerülhetne sor

Külföld
  • 2026.11.17. - 12:51
Cikk borítókép
Kim Dzsongun észak-koreai vezető (b) és Donald Trump amerikai elnök a 2019-es kudarcos hanoi találkozó után. Egy látványos találkozó önmagában még nem jelent diplomáciai sikertAFP/Saul Loeb

Donald Trump amerikai elnök ismét találkozhat Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel, akár már novemberi kínai látogatása során. A lehetséges diplomáciai nyitás azonban egészen más nemzetközi környezetben történne, mint a 2018–2019-es történelmi csúcstalálkozók idején. Phenjan azóta jelentősen megerősítette nukleáris képességeit, elmélyítette katonai együttműködését Oroszországgal, és Kínával is szorosabb kapcsolatokat épített ki.

A Foreign Affairs elemzői szerint Washingtonnak új stratégiára van szüksége, hogy a teljes atomfegyver-mentesítés hosszú távú célja mellett a fegyverzetkorlátozás és a katonai feszültségek csökkentése kerülhet előtérbe.

Donald Trump november 16-án, ázsiai útjára indulva ismét felvetette egy személyes találkozó lehetőségét Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel. Az amerikai elnök szerint a megbeszélésre Kínában kerülhetne sor, ám annak megvalósulása egyelőre bizonytalan. Trump arra is utalt, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök közreműködésének szerepe lehet a találkozó létrejöttében.

A bejelentés azért is figyelemre méltó, mert Trump első elnöksége idején a személyes diplomácia egyik legnagyobb vállalkozása éppen az észak-koreai vezetővel folytatott párbeszéd volt. A 2018-as szingapúri és a 2019-es hanoi csúcstalálkozó történelmi jelentőségűnek számított, tartós megállapodást azonban nem sikerült elérni.

HIRDETÉS

A két fél alapvetően eltérően ítélte meg a nukleáris leszerelés és a gazdasági szankciók feloldásának sorrendjét. Washington az észak-koreai atomprogram felszámolását kívánta elérni, Phenjan viszont olyan biztonsági és gazdasági garanciákat követelt, amelyeket az Egyesült Államok nem volt hajlandó megadni.

Azóta a nemzetközi környezet alapvetően megváltozott.

Észak-Korea már nem ugyanaz az ország

HIRDETÉS

Stephen E. Biegun, Donald Trump első elnökségének egykori észak-koreai különmegbízottja és külügyminiszter-helyettese, valamint Emma Chanlett-Avery Ázsia-szakértő a Foreign Affairs november 11-én megjelent elemzésében arra figyelmeztetett, hogy Washington nem ismételheti meg változatlan formában a korábbi tárgyalási stratégiáját.

Kim Dzsongun ugyanis az elmúlt években jelentősen fejlesztette országa katonai képességeit. Észak-Korea újabb ballisztikus rakétákat állított hadrendbe, és olyan interkontinentális fegyverrendszereket tesztelt, amelyek elméletileg az Egyesült Államok szárazföldi területeit is elérhetik.

Bár az észak-koreai nukleáris arzenál pontos mérete és egyes technológiai képességei továbbra sem ismertek, az ország katonai potenciáljának növekedése megváltoztatta a térség biztonságpolitikai helyzetét.

HIRDETÉS

Phenjan politikai irányvonala is átalakult. Kim Dzsongun feladta a két Korea egyesítésének korábbi hivatalos célját, és Dél-Koreát önálló, vele szemben álló államként kezeli. A 2026-ban módosított észak-koreai alkotmányból kikerültek az újraegyesítésre vonatkozó rendelkezések, jóllehet a dokumentum nem nevezi kifejezetten első számú ellenségnek Dél-Koreát.

Ez a változás tovább nehezíti a Koreai-félsziget politikai rendezését, miközben növeli a katonai feszültségek tartóssá válásának veszélyét.

Moszkva támogatása megerősítette Phenjan helyzetét

HIRDETÉS

A megváltozott erőviszonyok egyik legfontosabb tényezője Oroszország és Észak-Korea katonai együttműködésének elmélyülése.

Phenjan az ukrajnai háború során Moszkva jelentős támogatójává vált. Észak-koreai katonák ezrei vettek részt az orosz erők oldalán végrehajtott műveletekben, miközben a két ország fegyverzeti és katonai kapcsolatai is szorosabbá váltak.

Az együttműködés Észak-Korea számára több szempontból is előnyös. A katonai és gazdasági kapcsolatok erősödése csökkentheti a nemzetközi szankciók hatását, a harctéri tapasztalatok pedig hozzájárulhatnak az észak-koreai hadsereg felkészültségének javításához.

HIRDETÉS

A szakértők azt sem zárják ki, hogy Phenjan korszerű katonai technológiákhoz juthat az együttműködés révén, bár az esetleges technológiaátadás pontos mértéke nem ismert.

Oroszország számára ugyanakkor Észak-Korea olyan partner, amely a nyugati szankciók és a háborús körülmények ellenére is kész katonai támogatást biztosítani.

Mindez olyan kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatot eredményezett, amely jelentősen növeli Kim Dzsongun külpolitikai mozgásterét.

HIRDETÉS

A partnerség hosszú távú fennmaradása azonban nem tekinthető biztosnak. Oroszország gazdasági és katonai lehetőségeit az elhúzódó ukrajnai háború is befolyásolja, ezért Phenjan számára továbbra is fontos lehet más diplomáciai kapcsolatok fenntartása.

Kína szerepe is megváltozott

Az észak-koreai kérdés rendezésében Kína továbbra is megkerülhetetlen szereplő.

Peking korábban támogatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának Észak-Korea elleni szankcióit, és hivatalosan ma is a Koreai-félsziget stabilitását, valamint a nukleáris kérdés politikai rendezését szorgalmazza.

A kínai külpolitikai hangsúlyok azonban érzékelhetően módosultak.

Hszi Csin-ping júniusban Phenjanba látogatott, ahol Kim Dzsongunnal tárgyalt. A találkozó a két ország politikai kapcsolatainak megerősítését szolgálta, miközben a nyilvános kínai tájékoztatásban nem az észak-koreai nukleáris leszerelés követelése került előtérbe.

Kína számára különösen fontos a Koreai-félsziget stabilitása, valamint saját térségbeli befolyásának megőrzése. Pekingnek azzal is számolnia kell, hogy az orosz–észak-koreai kapcsolatok erősödése új erőviszonyokat teremthet Kelet-Ázsiában.

Phenjan ugyanakkor gazdaságilag továbbra is nagymértékben függ Kínától. Az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd ezért Kim számára nemcsak a szankciók esetleges enyhítése miatt lehet vonzó, hanem azért is, mert bővíthetné országa külpolitikai lehetőségeit.

Egy esetleges Trump–Kim találkozó létrejöttében így Peking diplomáciai közreműködése is szerepet kaphat.

A teljes leszerelés helyett fegyverzetkorlátozás?

A Foreign Affairs szerzői szerint az Egyesült Államoknak újra kell gondolnia az észak-koreai nukleáris programmal kapcsolatos stratégiáját.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a nemzetközi szankciók és a teljes atomfegyver-mentesítés követelése önmagukban nem voltak elegendők Phenjan nukleáris fejlesztéseinek megállításához.

Kim Dzsongun vezetése az atomfegyvereket a rendszer fennmaradásának egyik legfontosabb biztosítékaként kezeli. Az észak-koreai politikai gondolkodásban az iraki és a líbiai események különösen fontos figyelmeztetésként jelennek meg: Phenjan értelmezése szerint a tömegpusztító fegyverekről való lemondás növelheti egy politikai rendszer kiszolgáltatottságát.

Ebből következően kevéssé valószínű, hogy Kim Dzsongun rövid távon önként felszámolná országa teljes nukleáris arzenálját.

Biegun és Chanlett-Avery ezért azt javasolják, hogy Washington a hosszú távú leszerelési cél fenntartása mellett első lépésként a fegyverzet további bővítésének korlátozására összpontosítson.

Egy lehetséges megállapodás része lehetne a nukleáris tevékenység ellenőrizhetőségének javítása, a katonai kockázatok csökkentése és az állandó diplomáciai kommunikáció kialakítása.

Az Egyesült Államok bizonyos szankciók enyhítését is mérlegelhetné, amennyiben Phenjan ellenőrizhető és érdemi kötelezettségeket vállalna.

Ez azonban nem jelentené Észak-Korea nukleáris fegyverekkel rendelkező államként történő hivatalos elismerését, és nem kellene együtt járnia a teljes leszerelés hosszú távú céljának feladásával sem.

A diplomáciai megközelítés lényege tehát nem az észak-koreai atomprogram elfogadása, hanem annak felismerése, hogy a jelenlegi helyzetben a fokozatos, ellenőrizhető megállapodások teremthetnek reálisabb lehetőséget a katonai fenyegetés mérséklésére.

Dél-Korea és Japán biztonsága nem kerülhet háttérbe

Az esetleges amerikai–észak-koreai tárgyalások egyik legérzékenyebb kérdése Washington kelet-ázsiai szövetségi rendszerének jövője.

Észak-Korea régóta kifogásolja az Egyesült Államok és Dél-Korea közös hadgyakorlatait, amelyeket saját biztonságára nézve fenyegetésként értékel.

Trump augusztusban a közös gyakorlatok jelentős csökkentését rendelte el. Döntésében az észak-koreai vezetővel ápolt személyes kapcsolatára, a hadgyakorlatok költségeire, valamint arra is hivatkozott, hogy Szöul nem kívánt csatlakozni az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos katonai kezdeményezéséhez.

A lépés ugyanakkor kérdéseket vetett fel az amerikai biztonsági garanciák jövőjével kapcsolatban.

A Foreign Affairs elemzői szerint Washingtonnak egyértelművé kell tennie, hogy a Phenjannal folytatott tárgyalások nem járhatnak Dél-Korea és Japán biztonságának gyengítésével.

Az amerikai katonai jelenlét és a szövetséges országokkal folytatott védelmi együttműködés ugyanis a térség biztonsági rendszerének meghatározó eleme.

Egy olyan megállapodás, amely figyelmen kívül hagyná Szöul és Tokió érdekeit, akár újabb fegyverkezési folyamatokat is elindíthatna Kelet-Ázsiában.

Dél-Koreában már régóta jelen van az a politikai és társadalmi vita, hogy az országnak szüksége lenne-e önálló nukleáris elrettentő képességre. Ha az amerikai garanciák hitelessége meggyengülne, ez a kérdés még nagyobb jelentőséget kaphatna.

A diplomáciai rendezésnek ezért nem csupán az Egyesült Államok és Észak-Korea viszonyára kell kiterjednie, hanem a térség egészének biztonságát is figyelembe kell vennie.

Az európai biztonság szempontjából sem közömbös a tárgyalások kimenetele

Az észak-koreai kérdés ma már nem tekinthető kizárólag távol-keleti konfliktusnak.

Phenjan Oroszországgal kialakított katonai együttműködése közvetlen kapcsolatot teremtett a Koreai-félsziget biztonsági helyzete és az ukrajnai háború között.

Az észak-koreai katonai részvétel, valamint a két ország fegyverzeti kapcsolatai miatt az európai biztonság szempontjából is jelentősége van annak, milyen irányba fejlődik Washington és Phenjan viszonya.

Egy ellenőrizhető, a katonai feszültségeket mérséklő megállapodás hozzájárulhatna a nemzetközi biztonsági kockázatok csökkentéséhez. Ugyanakkor egy előkészítetlen politikai alku vagy a térségbeli szövetségi rendszer meggyengülése újabb bizonytalanságokat teremthetne.

A tárgyalások sikerét ezért nem önmagában egy csúcstalálkozó megtartása, hanem annak tényleges biztonságpolitikai eredményei alapján lehet majd megítélni.

Trump előtt ismét diplomáciai lehetőség nyílhat

Donald Trump novemberi ázsiai látogatása újabb alkalmat teremthet az amerikai–észak-koreai párbeszéd felélesztésére.

A találkozó megvalósulása azonban továbbra is bizonytalan. Phenjan egyelőre nem jelezte egyértelműen, hogy kész lenne újrakezdeni a legmagasabb szintű tárgyalásokat, miközben Kim Dzsongun számára a megerősödött katonai képességek és a kedvezőbb nemzetközi kapcsolatok nagyobb alkupozíciót biztosítanak.

A 2018-as és 2019-es találkozók tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a személyes diplomácia önmagában nem elegendő a több évtizedes konfliktus rendezéséhez.

A tartós eredményhez világosan meghatározott célokra, megfelelő előkészítésre és ellenőrizhető vállalásokra van szükség.

Trump számára ugyanakkor a közvetlen párbeszéd lehetőséget kínálhat arra, hogy ismét megpróbáljon előrelépést elérni egy olyan nemzetközi konfliktusban, amelynek katonai megoldása rendkívül súlyos következményekkel járhatna.

Az igazi diplomáciai siker azonban nem egy újabb történelmi kézfogás lenne, hanem egy olyan megállapodás, amely képes mérsékelni a nukleáris fenyegetést, megőrizni a térség biztonsági egyensúlyát, és hosszabb távon is csökkenteni egy fegyveres összecsapás veszélyét.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS