II. (Vak) Béla halála azért érdekes történelmi rejtély, mert miközben viszonylag pontosan tudjuk, mikor halt meg – a források alapján 1141. február 13-án, alig 32–33 éves korában –, azt már nem tudjuk biztosan, mi okozta ilyen fiatalon a halálát. Számtalan forrás az alkoholt teszi felelőssé.
A középkori források nem neveznek meg egyértelmű betegséget vagy más konkrét halálokot.
Az egyik leggyakrabban emlegetett magyarázat az alkoholhoz kapcsolódik. A Képes Krónika meglehetősen kedvezőtlen képet fest Béla életének utolsó időszakáról, és arról számol be, hogy miután hatalma megszilárdult, erősen inni kezdett. A krónika szerint udvari emberei ezt ki is használták: részeg állapotában olyan kéréseket teljesített, amelyeket később már nem tudott visszavonni. Ebből azonban nem következik biztosan, hogy az alkohol okozta a halálát. Elképzelhető valamilyen, a rendszeres nagyivással összefüggő betegség vagy akut rosszullét is, de ezek már modern feltételezések, amelyeket a források nem bizonyítanak.
Sokkal izgalmasabb, de egyben jóval bizonytalanabb lehetőség a mérgezés vagy politikai merénylet. Béla uralkodása alatt komoly dinasztikus konfliktusok zajlottak. Trónját Könyves Kálmán állítólagos fia, Borisz is követelte, aki 1132-ben lengyel támogatással hadjáratot indított ellene. Béla legyőzte ellenfeleit, Borisz azonban nem tűnt el végleg a politikából, és később II. Géza uralkodása alatt is megpróbálta megszerezni a magyar koronát.
Bélának ráadásul a magyar előkelők között is lehettek ellenségei. Uralkodásának elején történt a hírhedt aradi vérengzés, amikor a krónikás hagyomány szerint 68 olyan előkelőt öltek meg, akiket felelősnek tartottak Béla és apja, Álmos korábbi megvakításáért. Egy ilyen leszámolás értelemszerűen komoly politikai ellenségeskedést hagyhatott maga után.
Ezért elméletileg több olyan csoport is létezett, amelynek kedvezhetett Béla halála: Borisz és támogatói, a korábbi Kálmán-párti elit megmaradt tagjai, illetve mindazok, akik veszítettek az Álmos-ág hatalomra kerülésével. Csakhogy itt nagyon fontos meghúzni a határt a történelmi tény és a feltételezés között: nincs megbízható középkori bizonyíték arra, hogy II. Bélát meggyilkolták vagy megmérgezték. A rendelkezésünkre álló források alapján a merénylet érdekes lehetőség, de nem több hipotézisnél.
Az alkohol okozta halál elméletében felmerülhet az a kérdés, hogy mennyi alkohol kellett ahhoz, hogy ez a király végzetét okozza. Amikor a krónika azt írja, hogy sokat ivott, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy akut alkoholmérgezésben halt meg.
Nincs olyan pontos alkoholmennyiség, amelyről azt lehetne mondani, hogy minden ember számára halálos. Az alkoholmérgezés kockázata függ a testsúlytól, az életkortól, a nemtől, az egészségi állapottól, a toleranciától, attól, hogy evett-e az illető, milyen gyorsan ivott, illetve szedett-e gyógyszereket vagy más tudatmódosító szert. Nagy mennyiség rövid idő alatt odáig emelheti a vér alkoholszintjét, hogy az agy légzést, szívritmust és testhőmérsékletet szabályozó területeinek működése veszélyesen lelassul. Ilyenkor eszméletvesztés, hányás, fulladás, görcsroham, légzésleállás és végül halál következhet be.
De II. Béla esetében nem feltétlenül egyetlen végzetes ivásra kell gondolni. Ha valóban hosszabb időn keresztül nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, annak számos életveszélyes következménye lehetett. A tartós, erős alkoholfogyasztás többek között májbetegséget, hasnyálmirigy-gyulladást, emésztőrendszeri vérzést, szívproblémákat és más szervi károsodásokat okozhat. A modern adatok alapján az alkohollal összefüggő halálesetek jelentős része éppen hosszabb idő alatt kialakuló betegségek következménye.
Ezért Béla fiatal kora sem zárja ki, hogy az alkohol közvetve szerepet játszott a halálában. Ugyanakkor abból, hogy a Képes Krónika nagyivónak ábrázolja, nem lehet orvosi diagnózist felállítani. Nem tudjuk, mennyit ivott, milyen rendszerességgel, és azt sem, volt-e valamilyen más betegsége. A krónika ráadásul nem modern orvosi dokumentáció.
Az is figyelemre méltó, hogy Béla halála után rendkívül gyorsan lezajlott a hatalomátadás. Mindössze három nappal később, február 16-án már megkoronázták legidősebb fiát, a körülbelül 11 éves II. Gézát. Ez azonban önmagában nem bizonyít összeesküvést. Sokkal inkább azt mutatja, hogy Ilona királyné és a Béla körül kialakult hatalmi elit felkészült arra, hogy a dinasztia kezében tartsa a trónt.
Hogy valaha kiderülhet-e a valódi halálok, az elsősorban II. Béla földi maradványainak azonosításától függne. A királyt Székesfehérváron temették el, ahol számos Árpád-házi uralkodó sírját feldúlták, maradványaik pedig összekeveredtek. Ha egyszer genetikai és antropológiai módszerekkel megbízhatóan sikerülne azonosítani Béla csontjait, modern vizsgálatok bizonyos betegségekre, sérülésekre vagy egyes mérgezésekre is találhatnának nyomokat. De még egy biztosan azonosított csontváz sem garantálná, hogy közel 900 év után megállapítható lenne a halál pontos oka.
II. Béla történetének rejtélye tehát éppen ebben rejlik: egy mindössze harmincas évei elején járó, hatalmát megszilárdító király váratlanul meghalt, miközben voltak politikai ellenségei, és a krónikák súlyos alkoholfogyasztásáról is beszámolnak. Betegség, az alkohol következménye vagy esetleg merénylet? A jelenlegi történeti bizonyítékok alapján egyik lehetőség mellett sem lehet teljes bizonyossággal dönteni.
