A világon jelenleg kilenc állam rendelkezik atomfegyverrel, illetve Izrael esetében feltételezik annak birtoklását. A SIPRI 2026. januári becslése szerint összesen mintegy 12 187 nukleáris robbanófej létezett.
A legtöbb Oroszországnál volt, körülbelül 5420, az Egyesült Államoknál 5042, Kínánál 620, Franciaországnál 370, az Egyesült Királyságnál 225, Indiánál 190, Pakisztánnál 170, Izraelnél körülbelül 90, Észak-Koreánál pedig nagyjából 60. Ezek becslések, és a teljes készletbe olyan leszerelt robbanófejek is beletartozhatnak, amelyek megsemmisítésre várnak. Oroszország és az Egyesült Államok együtt továbbra is a katonai készletek döntő részét birtokolja.
Az atomfegyverek egyik legfontosabb katonai szerepe az elrettentés: egy atomfegyverrel rendelkező állam azt akarja elérni, hogy ellenfele azért ne támadjon, mert tudja, hogy megsemmisítő válaszcsapás következhet. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az atomfegyver pusztán elméleti fenyegetés. A SIPRI szerint a nukleáris kockázatok jelenleg növekednek, miközben a fegyverzetkorlátozás gyengül, több ország modernizálja arzenálját, és a téves számításból vagy eszkalációból eredő veszély is fennáll.
Egy atomfegyver pusztító hatása rendkívül nagy mértékben függ a robbanóerőtől, a robbanás magasságától, a tereptől, az épületektől és az időjárástól. A detonáció lökéshullámot, rendkívüli hőt és fényt, valamint ionizáló sugárzást hoz létre. A robbanás közelében épületek omolhatnak össze, súlyos égési sérülések keletkezhetnek és tömeges tüzek alakulhatnak ki. A radioaktív kihullás pedig a közvetlenül elpusztított területnél jóval távolabbra juthat.
Éppen ezért nincs olyan általános „minimum biztonságos távolság”, amelyen túl egy atomfegyvert bevető ország biztos lehetne abban, hogy saját lakosságát semmilyen hatás nem éri. A radioaktív kihullás terjedése nagymértékben függ a széltől és az időjárási viszonyoktól. A CDC szerint a veszélyes radioaktív kihullás bizonyos körülmények között már több tíz kilométeres, szélirány szerinti területet érinthet, míg kisebb koncentrációjú radioaktív anyag ennél lényegesen messzebbre is eljuthat.
Ez Oroszország és Ukrajna esetében különösen fontos. Ha Oroszország nukleáris fegyvert robbantana Ukrajnában, elvileg lehetséges lenne, hogy radioaktív anyag Oroszország területére is eljusson. Hogy ténylegesen eljutna-e, milyen koncentrációban és jelentene-e egészségügyi veszélyt, azt előre nem lehet pusztán a két ország közötti távolságból megmondani. A robbanás helye és típusa, ereje, magassága, valamint az akkori szélirány és csapadék mind meghatározó lenne. A radioaktív részecskéket a légáramlatok nagy távolságokra szállíthatják, így a politikai országhatárok természetesen nem jelentenek akadályt számukra.
Ez az egyik oka annak, hogy egy nukleáris fegyver alkalmazása még akkor is nehezen korlátozható következményekkel járhat, ha eredetileg egy meghatározott katonai célpont ellen vetnék be. A közvetlen pusztításon túl számolni kellene radioaktív szennyezéssel, az élelmiszer- és vízellátás érintettségével, hosszabb távú egészségügyi következményekkel és az esetleges további katonai eszkalációval is.
