Szeretet és béke
ĀA pápa már úton hazafelé jelezte, hogy ez egyelőre ugyan még nem publikus, de Budapesten egy béketerv szellemi alapjait igyekezett megvetni

ĀA pápa már úton hazafelé jelezte, hogy ez egyelőre ugyan még nem publikus, de Budapesten egy béketerv szellemi alapjait igyekezett megvetni
ĀA térség „szocialista” országainak rendszerváltozása csak egy jelentéktelen mellékterméke volt annak a máig feltáratlan globális hatalmi átrendeződésnek, amely a nyolcvanas évek során lejátszódott
ĀA hetvenes években született egy olyan vicc, ami azzal a kérdéssel kezdődött, hogy lesz-e pénz a kommunizmusban, és az volt rá a válasz, hogy hát lesz, akinek lesz, és lesz, akinek nem lesz
ĀAmikor kissé rendhagyó feltevésemet most megfogalmazom, a több mint egy éve örvénylő háború legtalányosabb mozzanatából indulnék ki
ĀA „végszámla” tehát ma még teljesen ismeretlen, de van néhány ennél is súlyosabb és kényesebb kérdés. Az első mindjárt az, hogy mi az a „valami”, aminek az újjáépítéséről szó van
ĀVégzetes csapdába kerültünk, egyszerre voltunk útjában a nagy nyugati birodalomnak, ami formálisan a Habsburgokat jelentette és a nagy keleti birodalomnak
ĀDavos világelitje számára a világháború is inkább csak technikai eszköz ahhoz, hogy „világmegváltó” terveiket megvalósítsák
ĀAz uralkodó népesedési elmélet régóta adós számos alapkérdés megválaszolásával, hisz a „demográfiai átmenetek” máig is érvényben lévő elmélete eleve alkalmatlan az emberiség komplex reprodukciós folyamatainak megértésére
ĀEgy évvel a háború kitörése után, bár minden még annál is sokkal bizonytalanabb, mint egy évvel ezelőtt volt, talán mégis érdekes lehetne összefoglalni mindazt, amit eddig tudunk
ĀWorld Government Summit, vagyis Világkormányzási Csúcstalálkozó volt Dubaiban, ahol Davos után alig egy hónappal újra összeült a világelit, hogy meggyőzze a világot, itt az idő a világkormány létrehozására
ĀA háború mostani helyzete a RAND szerint már egyértelműen jelzi, hogy minden folytatási, pláne eszkalálási kísérlet kontraproduktív a birodalom számára
ĀHa a háború összesen nagyjából egy év alatt véget érne, amire szinte semmi remény nincs, az újjáépítés költségei akkor is legalább 500 milliárd dollárt tennének ki Ukrajna esetében
ĀAz Amerikai Egyesült Államok birodalmi stratégiája nemcsak, hogy nem azonos Európa létstratégiájával, hanem számos kritikus ponton éppen, hogy szemben áll azzal
ĀHárom fontos intelem szinte minden kérdéskör tárgyalásánál előjött, az egyik a narratívák szigorú ellenőrzés alá vonása, a másik a küzdelem a „dezinformáció” ellen, és végül a harmadik a „kézzelfogható” megoldások sürgetése
ĀNem volna talán érdektelen eltöprengeni a háború egyes rétegeiben egymásnak feszülő narratívák hatalomszerkezetén és legfőképpen azon, hogy miért képtelen és egyben reménytelen feltételezés a „valóságos valóság” elbeszélhetősége
ĀDe még mielőtt „kirajzanánk” a világűrbe, nem kellene kicsit eltöprengenünk azon, hogy vajon nem volna-e célszerűbb és főként „olcsóbb”, ha nem vernénk szét a saját szülőhelyünket?
ĀA most ezzel a korrupciós üggyel visszavágó „birodalom” tehát az éppen felszámolás alatt álló „negyedik német birodalom”, amely ezzel lélegzetvételnyi időt nyert három fontos ügyben is
ĀBár az uralkodó magyarázat szerint a háború miatt vannak szankciók, és a szankciók miatt van infláció, egyre több jel utal arra, hogy az ok-okozati összefüggés éppen fordított
ĀA „csinált” válságok lényege az infláció, ami felfúvódást/felfújást jelent, és amit a cinikusan nyílt bubble, vagyis buborék vagy inkább lufi elnevezéssel tesznek egyértelművé a világ „nem létező” urai
ĀHa valóban meg akarjuk érteni a demográfia démonjait, akkor az eddigitől teljesen eltérő módon kell feltenni ezeket a kérdéseket
ĀA hanyatló amerikai birodalom globális dominanciájának tartós megerősítését várja Oroszország térdre kényszerítésétől, Oroszország viszont a teljes összeomlást kockáztatná, ha ezt nem tudná megakadályozni
ĀMegrendítő átélni, hogy előbb miként tették az amerikai „közvélemény” döntő többségét radikálisan háborúpártivá, majd most („kihúzom, leereszt, elteszem”) viszonylag rövid idő alatt miként hozták létre a masszív békepárti többséget
ĀNem tagadva az anyagi és szakmai megbecsülés méltatlanul alacsony szintjét, ez legfeljebb a látványtechnikai felszín, és valójában egy sokkal mélyebb problémáról van szó
ĀNagyon beszédes a csend ezzel kapcsolatban, pedig azért talán volna miről beszélni, ha összevetnénk a harminchárom évig létező Kádár-rendszer és a most harminchárom éves „rendszerváltás rendszerét”
