Ki ölte meg Kennedyt
ĀNagyon is aktuális kérdés, kik a világ urai, mit akarnak, és miért, mi okból és mi célból teszik azt, amit tesznek

ĀNagyon is aktuális kérdés, kik a világ urai, mit akarnak, és miért, mi okból és mi célból teszik azt, amit tesznek
ĀA globalizált „szép új világunkat” uraló véleményhatalmak azt igyekeztek sugallani, hogy a szuverenitás egyre inkább idejétmúlt kifejezés
ĀA világ, amelyben élünk, egy olyan konfliktus felé halad, amilyen még nem volt (nem is lehetett) az emberiség történelme során
ĀA liberális demokrácia világában ez egy értelmetlen kérdés, hisz bármely, nemzetként létező emberi közösségnek lehet állama, ez elidegeníthetetlen egyetemes emberi jog
ĀA Közel-Keleten kialakult drámai helyzet, mint az ENSZ-szavazás esetében is látjuk, valamilyen formában állásfoglalásra kényszeríti a világot
ĀVilágháború van, most már két frontszakaszon is, így talán nem meglepő, hogy nap mint nap találkozunk az „embertelen” jelzővel
ĀA választások eredménye nyomán drámai változások is elkezdődhetnek, amelyek nemcsak a lengyel társadalom, de egész Európa, sőt az egész világ sorsára hatással lehetnek
ĀEgyre több jel utal arra, hogy ez a számunkra rejtett hatalmi tér egyre nehezebben és egyre kevésbé képes kezelni a világhatalmi átrendeződési folyamatokat
ĀAligha van bármilyen módszertan, aminek alapján megjósolható volna, hogy mikor ér véget a háború. Mármint ez a most zajló különös „világháború”
ĀAhány megszólaló, annyi narratíva, és nem nagyon látszik esély arra, hogy az egymást kölcsönösen kizáró elbeszélési módok egy kicsit közeledjenek egymáshoz
ĀMa nem létezik olyan átfogó és mindenki által elfogadott elbeszélési mód, amely az emberiség e legsúlyosabb kihívására megnyugtató választ lenne képes adni
ĀA liberális demokrácia globális véleményhatalmának egyik csúcsfegyvere, a New York Times véleményrovatában megjelent egy szürreális elemzés
ĀFeltehetőleg ritkán fordult elő az internet által uralt világ fennállása óta, hogy egy európai politikus nézettsége százmilliós nagyságrendű lett volna
ĀA világ leghosszabb idő óta fennálló „befagyott” konfliktusa a koreai félszigeten áll fenn. Éppen hetven éve, hogy véget ért a koreai háború
ĀNincs ugyan kerek évfordulója és így közvetlen „aktualitása” a hirosimai atomtámadásnak, de talán érdemes újra szemügyre venni a nukleáris fegyverek problémáját
ĀAz egyre degeneráltabb parazitaként működő birodalom nemcsak az egész világot, hanem saját nemzetállami talpazatát is korlátlanul kifosztható erőforrásmezőként tételezi
ĀAz értelmezési keret és fogalomkészlet összekapcsolódása hozza létre azt az elbeszélési módot, vagyis narratívát, amely akarva akaratlan döntéseink és cselekedeteink meghatározójává válik
ĀA drámainak ígérkező vilniusi NATO-csúcs valóban drámai lett, drámai módon semmitmondó, látványtechnikai mutatvány
ĀAz élet nem olyan étterem, ahonnan fizetés nélkül lehet távozni, eljött a számla rendezésének ideje, és kiderülni látszik, hogy ebül szerzett jószág ebül vész
ĀA mostani EU-csúcs minden eddiginél egyértelműbben mutatta meg, hogy Európát egyszerűen eldobós eszközként áldozza be az agonizáló amerikai birodalom
ĀAz elmúlt nyolc év „három plusz egy” csinált világháborúja ugyanannak a globális szuperstruktúrának a műve, amely a világot anélkül határozza meg most már évezredek óta, hogy erről a világnak sejtelme volna
ĀÉrdemes talán újra összefoglalni mindazt, ami eddig is sejtetni engedte, hogy az egész világ, de főként Európa iszonyú árat fizet azért, mert hagyta, hogy belesodorják ebbe a „csinált” háborúba
ĀAz Európai Parlament nyíltan megkérdőjelezte az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatokra épülő eljárásrendjét, noha ehhez semmilyen jogalapja nincs, és nem is lehet
ĀSzükség lett volna arra, hogy a világ meghatározó államainak vezetői bebizonyítsák, képesek olyan stratégia megfogalmazására, ami segíthet kiszabadulni az egyre fenyegetőbb világháborús örvényből
ĀMa már közhely, bár még mindig illetlen dolog erről nyíltan beszélni, de Amerika kettős szerkezetű, van egy nemzetállami talapzat, és erre épül rá az amerikai világbirodalom
ĀA magyar miniszterelnök végleg megkerülhetetlen globális szereplő lett, egy olyan eleme a globális beszédtérnek, akinek értelmezési kerete és fogalomkészlete a világban zajló identitásháború meghatározó narratíváját testesíti meg
