Demográfiai dilemmák
ĀMa nem létezik olyan átfogó és mindenki által elfogadott elbeszélési mód, amely az emberiség e legsúlyosabb kihívására megnyugtató választ lenne képes adni

ĀMa nem létezik olyan átfogó és mindenki által elfogadott elbeszélési mód, amely az emberiség e legsúlyosabb kihívására megnyugtató választ lenne képes adni
ĀA liberális demokrácia globális véleményhatalmának egyik csúcsfegyvere, a New York Times véleményrovatában megjelent egy szürreális elemzés
ĀFeltehetőleg ritkán fordult elő az internet által uralt világ fennállása óta, hogy egy európai politikus nézettsége százmilliós nagyságrendű lett volna
ĀA világ leghosszabb idő óta fennálló „befagyott” konfliktusa a koreai félszigeten áll fenn. Éppen hetven éve, hogy véget ért a koreai háború
ĀNincs ugyan kerek évfordulója és így közvetlen „aktualitása” a hirosimai atomtámadásnak, de talán érdemes újra szemügyre venni a nukleáris fegyverek problémáját
ĀAz egyre degeneráltabb parazitaként működő birodalom nemcsak az egész világot, hanem saját nemzetállami talpazatát is korlátlanul kifosztható erőforrásmezőként tételezi
ĀAz értelmezési keret és fogalomkészlet összekapcsolódása hozza létre azt az elbeszélési módot, vagyis narratívát, amely akarva akaratlan döntéseink és cselekedeteink meghatározójává válik
ĀA drámainak ígérkező vilniusi NATO-csúcs valóban drámai lett, drámai módon semmitmondó, látványtechnikai mutatvány
ĀAz élet nem olyan étterem, ahonnan fizetés nélkül lehet távozni, eljött a számla rendezésének ideje, és kiderülni látszik, hogy ebül szerzett jószág ebül vész
ĀA mostani EU-csúcs minden eddiginél egyértelműbben mutatta meg, hogy Európát egyszerűen eldobós eszközként áldozza be az agonizáló amerikai birodalom
ĀAz elmúlt nyolc év „három plusz egy” csinált világháborúja ugyanannak a globális szuperstruktúrának a műve, amely a világot anélkül határozza meg most már évezredek óta, hogy erről a világnak sejtelme volna
ĀÉrdemes talán újra összefoglalni mindazt, ami eddig is sejtetni engedte, hogy az egész világ, de főként Európa iszonyú árat fizet azért, mert hagyta, hogy belesodorják ebbe a „csinált” háborúba
ĀAz Európai Parlament nyíltan megkérdőjelezte az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatokra épülő eljárásrendjét, noha ehhez semmilyen jogalapja nincs, és nem is lehet
ĀSzükség lett volna arra, hogy a világ meghatározó államainak vezetői bebizonyítsák, képesek olyan stratégia megfogalmazására, ami segíthet kiszabadulni az egyre fenyegetőbb világháborús örvényből
ĀMa már közhely, bár még mindig illetlen dolog erről nyíltan beszélni, de Amerika kettős szerkezetű, van egy nemzetállami talapzat, és erre épül rá az amerikai világbirodalom
ĀA magyar miniszterelnök végleg megkerülhetetlen globális szereplő lett, egy olyan eleme a globális beszédtérnek, akinek értelmezési kerete és fogalomkészlete a világban zajló identitásháború meghatározó narratíváját testesíti meg
ĀA pápa már úton hazafelé jelezte, hogy ez egyelőre ugyan még nem publikus, de Budapesten egy béketerv szellemi alapjait igyekezett megvetni
ĀA térség „szocialista” országainak rendszerváltozása csak egy jelentéktelen mellékterméke volt annak a máig feltáratlan globális hatalmi átrendeződésnek, amely a nyolcvanas évek során lejátszódott
ĀA hetvenes években született egy olyan vicc, ami azzal a kérdéssel kezdődött, hogy lesz-e pénz a kommunizmusban, és az volt rá a válasz, hogy hát lesz, akinek lesz, és lesz, akinek nem lesz
ĀAmikor kissé rendhagyó feltevésemet most megfogalmazom, a több mint egy éve örvénylő háború legtalányosabb mozzanatából indulnék ki
ĀA „végszámla” tehát ma még teljesen ismeretlen, de van néhány ennél is súlyosabb és kényesebb kérdés. Az első mindjárt az, hogy mi az a „valami”, aminek az újjáépítéséről szó van
ĀVégzetes csapdába kerültünk, egyszerre voltunk útjában a nagy nyugati birodalomnak, ami formálisan a Habsburgokat jelentette és a nagy keleti birodalomnak
ĀDavos világelitje számára a világháború is inkább csak technikai eszköz ahhoz, hogy „világmegváltó” terveiket megvalósítsák
ĀAz uralkodó népesedési elmélet régóta adós számos alapkérdés megválaszolásával, hisz a „demográfiai átmenetek” máig is érvényben lévő elmélete eleve alkalmatlan az emberiség komplex reprodukciós folyamatainak megértésére
ĀEgy évvel a háború kitörése után, bár minden még annál is sokkal bizonytalanabb, mint egy évvel ezelőtt volt, talán mégis érdekes lehetne összefoglalni mindazt, amit eddig tudunk
