Közel a Kelet, de távol a béke
ĀTöbb mint fél éve már, hogy újra felszínre törtek azok a tektonikus energiák, amelyek Izrael Állam 1948-as megszületése óta lappangva mindig is jelen voltak

ĀTöbb mint fél éve már, hogy újra felszínre törtek azok a tektonikus energiák, amelyek Izrael Állam 1948-as megszületése óta lappangva mindig is jelen voltak
ĀVajon van-e bármilyen esély arra, hogy valóságos narratívára épülő egyezség jöjjön létre a migráció ügyében?
ĀÚjra kiderülni látszik, hogy a nyugatias demokrácia nem azt jelenti, mint amit naiv módon elsőre gondolnánk, vagyis, hogy ez a „nép uralma”
ĀA nemzeti ünnepek szinte minden esetben értelemszerűen történetének legragyogóbb eseményeire emlékeztetik a nemzet mint közösség tagjait
ĀBármilyen nehéz is ezt belátni, a rendszer alapvető átformálása nélkül ezeknek a „tévésorozatoknak” álcázott globális hatalmi szintről kiprovokált diverziós cselekményeknek az intenzitása és veszélyessége emelkedni fog
ĀHa őrült beszédnek is véljük Emmanuel Macron megnyilvánulásait, de talán van benne rendszer
ĀVan egy „mondóka” arról, hogy négy generáció, vagyis nagyjából egy évszázad alatt miért omlanak össze a világbirodalmak
ĀA németek és oroszok mindig is a kölcsönös előnyökön nyugvó komplex együttműködést tekintették természetesnek, ám a világot irányító erő ezt, mint mindig, most is másként gondolja
ĀA kapitalizmus elnevezés azt az illúziót kelti, hogy ez egy soha nem látott gyorsaságú értékfelhalmozásra képes szerveződési mód
ĀTrump sokat tanult vereségéből és az ellene most is folyó, sőt erősödő hajszából. Minden politikai üzenete ultraradikális
ĀAz közös európai fizetőeszköz egy, a globális hatalmi struktúra által „szigorúan ellenőrzött” „kvázi-pénz”, amely egy pénzhatalmi szivattyúként működik
ĀTucker Carlson Putyin orosz elnökkel készített interjúja a globális beszédtér olyan fejleménye, amely méltó arra, hogy eltöprengjünk a világ elbeszélhetőségéről
ĀDonald Trump elnökké választása esetén olyan ma még elképzelhetetlenül akrobatikus beszédtér mutatványokra kényszerül majd, amelyeket egyelőre aligha tudunk előrevetíteni
ĀA most szerte Európában kibontakozó parasztháború tényének bemutatása a jelek szerint a legszigorúbban „védett” embargós ügy
ĀA világ ma egy sokdimenziós globális háború színtere. A háború egyes „frontvonalai” látványosak és véresek, míg vannak sokkal rejtettebbek is
ĀAz amerikainak látszó globális birodalom médiája egyre többször említ olyan „értesüléseket”, amelyek szerint küszöbön állnak a tárgyalások, és a háborúnak rövidesen vége
ĀAz, hogy világunk egy soha nem látott, sőt eddig soha nem is értelmezhető káosz felé halad, ma már bágyadt közhely, de hogy ez miért van így, arra nem nagyon van válasz
ĀAz Economist terjedelmes elemzésben tette egyértelművé, hogy Donald Trump esetleges győzelme a legfőbb globális fenyegetés
ĀNagyon is aktuális kérdés, kik a világ urai, mit akarnak, és miért, mi okból és mi célból teszik azt, amit tesznek
ĀA globalizált „szép új világunkat” uraló véleményhatalmak azt igyekeztek sugallani, hogy a szuverenitás egyre inkább idejétmúlt kifejezés
ĀA világ, amelyben élünk, egy olyan konfliktus felé halad, amilyen még nem volt (nem is lehetett) az emberiség történelme során
ĀA liberális demokrácia világában ez egy értelmetlen kérdés, hisz bármely, nemzetként létező emberi közösségnek lehet állama, ez elidegeníthetetlen egyetemes emberi jog
ĀA Közel-Keleten kialakult drámai helyzet, mint az ENSZ-szavazás esetében is látjuk, valamilyen formában állásfoglalásra kényszeríti a világot
ĀVilágháború van, most már két frontszakaszon is, így talán nem meglepő, hogy nap mint nap találkozunk az „embertelen” jelzővel
ĀA választások eredménye nyomán drámai változások is elkezdődhetnek, amelyek nemcsak a lengyel társadalom, de egész Európa, sőt az egész világ sorsára hatással lehetnek
ĀEgyre több jel utal arra, hogy ez a számunkra rejtett hatalmi tér egyre nehezebben és egyre kevésbé képes kezelni a világhatalmi átrendeződési folyamatokat
ĀAligha van bármilyen módszertan, aminek alapján megjósolható volna, hogy mikor ér véget a háború. Mármint ez a most zajló különös „világháború”
ĀAhány megszólaló, annyi narratíva, és nem nagyon látszik esély arra, hogy az egymást kölcsönösen kizáró elbeszélési módok egy kicsit közeledjenek egymáshoz
