Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Portisch Lajos nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, a nemzet sportolója, minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar sakkozója.
Portisch Lajos (Fotó: MH)
1937. április 4-én, Zalaegerszegen született. Öccse, Portisch Ferenc szintén sakkozó, nemzetközi mester lett. Tizenkét éves korában kedveltette meg vele a sakkot Csuti Antal, később Asztalos Lajos foglalkozott vele, és Flórián Tibor is adott tanácsokat neki. A Zalaegerszegi Petőfiben kezdett sakkozni, s Budapestre kerülve a Budapesti Petőfibe igazolt. Utána következett a Vörös Meteor, majd az MTK, az MTK-VM, legvégül ismét az MTK játékosa volt. Nyugdíjaséveiben visszament Zalaegerszegre, majd az Aquaprofit-Nagykanizsa csapatában folytatta, 2013-tól a Vasas SC-nél sakkozik.
Alig tizennégy évesen, 1951-ben lett magyar sakkmester, 1958-ban nemzetközi mester, 1961-ben pedig nemzetközi nagymester. Idehaza húsz bajnoki döntőben játszott, kilencszer lett magyar bajnok, egy alkalommal második, háromszor harmadik. Sportágában huszonháromszor választották az év hazai legjobbjának, ami egyedülálló rekord.
A magyar sakkolimpiai csapat vezéregyéniségeként húsz alkalommal szerepelt olimpián, ami szintén párját ritkítja a sportág történetében, s nevéhez más, megdönthetetlennek látszó rekordok is fűződnek. A játékokon összesen 260 partit játszott, és hat érmet szerzett, legnagyobb sikerét az 1978. évi Buenos Aires-i sakkolimpián érte el, ahol a csapattal a verhetetlennek tartott szovjet válogatottat megelőzve, tizennégy játszmából elért tíz pontjával nagyban hozzájárult a sikerhez. Olimpiai ezüstérmes volt 1970-ben, 1972-ben, 1980-ban, bronzérmes 1956-ban és 1966-ban. Az Európa-bajnokságokon háromszor volt ezüstérmes, négyszer bronzérmes, s pályafutása során huszonnégy nagy nemzetközi versenyt nyert.
Több mint két évtizeden át tartozott a sportág szűk világelitjébe, az 1960-as és 1980-as évek között a világ egyik legerősebb játékosa volt. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által közzétett világranglistán két alkalommal is harmadik volt az akkori idők szovjet kiválóságai, 1980-ban Karpov és Korcsnoj, majd 1984-ben Kaszparov és Karpov mögött. Élő-pontjainak száma 1971 és 1990 között minden évben meghaladta a 2600-as álomhatárt, legmagasabb Élő-pontszáma 1980-ban 2757 volt.
A futballért is rajongó nagymester szenvedélye a sakk mellett a zene. Fiatalon sokáig hegedült, majd ismét rátalált a muzsikára. 1985-ben kezdett el komolyan énekelni, elsősorban szívéhez közel álló dalokat, áriákat ad elő, sikerrel. A sportberkekben elterjedt mondás szerint „ő a sakkozók között a legjobb operaénekes, az operaénekesek között a legjobb sakkozó”.
Mindenesetre a sakkozók között is remek játékos.
