Egy nemrégiben kipukkant kereskedelmi tévés bulvárbotrány látszólagos elsimítása után is ott maradhat egy csomó kérdés a nagyérdemű közönségben. A világ már csak olyan, amilyen mutatvány, mutatványt követ, ma már ki emlékszik, bármilyen legyen is az, tegnapelőtti történetekre.
Hetekig ment itt a botránypingpong, ki miért lehet felelős, ki és miért hibázott az úgynevezett menopauza kampány televíziós megjelenítésében. Mi is történt? A gyanútlan néző beült egy szép októberi reggelen a tévé elé, rákészült valami napi szenzációcskára, aztán villámgyorsan bevonták a műsorba. Izgult, sajnálta a neves nyilatkozót. A beszélgetőműsor vendége, a jeles magyar színésznő ugyanis zavartan viselkedett. Nem értette vagy nem hallotta a műsorvezető hölgy kérdéseit, visszakérdezett, nem tudta leplezni keze remegését, elöntötte a víz, csak úgy ragyogott az izzadságtól az a szép homlok, és hálásan fogadta azt a pohár vizet, ami valamennyire enyhítette szenvedését.
Nagy visszhangja volt ennek a reggeli remegésnek. A népszerű művésznő férje is nyilatkozott, aki közölte, hogy a képernyőn látottak a változókor tüneteit mutatták meg, és az érte aggódók üzeneteit a klimaxos feleség is megköszönte.
Harcba lendült a bulvársajtó, aprólékos gonddal firtatták a nők változó korának, a klimaxnak vagy ahogyan tudálékosan nevezik, a menopauzának az összes ismert tünetét. Nahát, micsoda véletlen, hogy a kereskedelmi tévés színésznő milyen pontosan szemléltette a középkorú hölgyeket érintő állapot mibenlétét. Aztán három nappal később kiderült, hogy egy jól ismert drogéria – azaz magyarul olyan bolt, amely testápolási, kozmetikai, egészségügyi árucikket, meg még sok minden mást is árusít – kampányfogásáról van szó. Ennek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a menopauza tüneteire, mert, hát, hiszen magyarázkodott ezután sok mindenki, a klimax társadalmi ügy. Nemcsak a kedves nézők, hanem a televíziós munkatársak is erősen nehezményezték aztán, hogy a reggeli menopauzás rosszullét nem volt valódi. A változó korban látszólag ott vergődő kedves művésznő csak eljátszotta ezt a számára nem különösebben nehezen megformálható szerepet.
A sajtó által napokig görgetett menopauzás botrány aztán abban tetőzött, hogy kidobtak néhány, a reggeli műsor elkészítésében közrejátszó szereplőt.
Mára már kevesen spekulálhatnak azon, hogy mit is akartak a promóciós kampány részének nevezett műsorban a nagyközönség tudtára hozni. Hogy milyen menopauzás ellenszerek kaphatók a drogériákban? Vagy, hogy ez minden eddig ismertnél társadalmibb ügy? Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a klimaxos bemutató után milyen hasonló demonstrációk következhetnek. Például elkékült arcú színészek bemutathatják a szívinfarktust. Vagy végigköhögik tévés fellépésüket tüdőbetegként. És így számba lehetne venni az összes, társadalmilag fontosnak minősített állapotot és kórt.
A botrány állítólagos lezárása után azonban sokakban ott élhet a kérdés: hol volt ebben az ügyben és hol van sok-sok mai ügyben a hitelesség? A média és a menopauzát nagy odaadással bemutató művésznő hitelessége.






