Jogi szakértők szerint a Nemzetközi Bíróság csütörtöki, mérföldkőnek számító ítélete – amelyben kimondták, hogy Mianmar népirtást követett el a rohingja kisebbség ellen – megerősítheti Dél-Afrika Izrael elleni perét a gázai háború ügyében. Bár a két konfliktus jogilag elkülönül, a hágai testület döntése fontos precedenst teremtett azzal, hogy a katonai célok nem zárják ki a népirtó szándék megállapítását.
A Nemzetközi Bíróság mérföldkőnek számító ítélete, miszerint Mianmar népirtást követett el a rohingják ellen, megerősíti Dél-Afrika Izrael elleni népirtási vádját a gázai háborúval kapcsolatban – állítják jogi szakértők, mivel a döntés precedenst teremt arra vonatkozóan, hogy a népirtó szándék egyidejűleg is létezhet katonai célokkal.
Bár a gázai és a mianmari konfliktus jogilag elkülönül egymástól, a hágai bíróság előtt folyó mindkét ügy azon az állításon alapul, hogy az érintett államok megszegték az 1948-as népirtás elleni egyezményből fakadó kötelezettségeiket.
Csütörtökön a bíróság megállapította, hogy Mianmar több ponton is megsértette az egyezményt azzal, ahogyan fegyveres erői a muszlim rohingya kisebbséggel bántak.
Dél-Afrika – amely Izrael gázai hadműveletei miatt indított népirtási pert – üdvözölte az ítéletet. Ronald Lamola külügyminiszter szerint a döntés fontos precedenst teremt azzal, hogy a bíróság először állapította meg egy államról, hogy népirtást követett el. Hozzátette: az ítélet „nagy jelentőséggel” bír az Izrael elleni per szempontjából, amelynek érdemi tárgyalása várhatóan csak 2029-ben kezdődik.
Mianmar és Izrael egyaránt azzal védekezett, hogy fegyveres erőik fellépése jogos válasz volt a felkelésekre. A 15 tagú bírói testület kilencfős többsége azonban úgy ítélte meg, hogy a 2017-ben elkövetett mintegy 10 ezer gyilkosság – köztük gyermekek megölése –, az otthonok lerombolása, a tömeges szexuális erőszak és több mint 700 ezer ember erőszakos kitelepítése államilag támogatott népirtásnak minősül.
Az ítélet további jelentős jogi győzelmeket is hozott Gambia számára, amely hét évvel ezelőtt muszlim többségű országok nevében indította meg az eljárást. A bírák kimondták, hogy Mianmar elmulasztotta a népirtás megakadályozására vonatkozó kötelezettségét, továbbá előírták, hogy elő kell segítenie a rohingya menekültek hazatérését, és meg nem határozott összegű jóvátételt kell fizetnie. A testület az ENSZ tényfeltáró jelentéseinek megállapításait is elfogadta, köztük azt, amely szerint a tömeges gyilkosságok és nemi erőszakok népirtó szándékra utaltak.
Fontos precedens
Yuval Shany izraeli jogtudós szerint az ítélet kiszélesítheti Dél-Afrika érvelési lehetőségeit az Izrael elleni eljárásban. Mint mondta, a bíróság fenntartotta azt a követelményt, hogy a népirtó szándék legyen az „egyetlen észszerű következtetés”, ugyanakkor a magatartás mintázatán túl kiterjesztette a figyelembe vehető körülmények körét – beleértve a cselekmények mértékét, szisztematikus jellegét és az üldöztetés előzményeit is. Shany szerint ez a megközelítés „több teret ad Dél-Afrikának a gázai népirtás melletti érvelésre”.
A népirtás bizonyítása köztudottan rendkívül nehéz, mivel igazolni kell a „nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport egészének vagy részének elpusztítására irányuló szándékot”. Öt cselekmény minősülhet népirtásnak: a csoport tagjainak megölése, súlyos testi vagy lelki sérelem okozása, a csoport fizikai elpusztítására alkalmas életfeltételek megteremtése, a születések megakadályozása, valamint a gyermekek erőszakos elvétele és más csoporthoz való áthelyezése.
Lamola közölte, hogy Dél-Afrika alaposan tanulmányozni fogja az ítéletet annak érdekében, hogy – a rohingya ügyhöz hasonlóan – bemutassa: egy állam cselekedetei, köztük az etnikai tisztogatás, a gyermekek megölése, a szexuális erőszak és a polgári infrastruktúra lerombolása, kimeríthetik a népirtás fogalmát.
Gyermekek és nők célba vétele
Marieke de Hoon, az Amszterdami Egyetem nemzetközi büntetőjogi professzora szerint az ítélet egy másik eleme is visszhangra találhat az izraeli perben: az, hogy a bíróság kiemelte a Mianmarban elkövetett bűncselekmények szisztematikus jellegét és nagyságrendjét.
Dél-Afrika azt állítja, hogy Izrael katonai műveletei olyan körülményeket teremtettek Gázában, amelyek a születések megakadályozására irányultak, és aránytalanul súlyosan érintették a nőket és a gyermekeket. A Nemzetközi Bírósághoz benyújtott beadványuk szerint a halálos áldozatok becslések szerint 70 százaléka civil volt. Izrael elutasítja ezeket a vádakat, és hangsúlyozza, hogy műveleteit a nemzetközi joggal összhangban hajtja végre.
„A bíróság most elutasítja azokat az érveket, amelyek szerint egy katonai szándék vagy célkitűzés kizárná a népirtó szándék lehetőségét” – mondta De Hoon. Hozzátette: a bírák megállapították, hogy bizonyos cselekmények – például a nők és gyermekek elleni támadások, valamint a szexuális erőszak – nem magyarázhatók pusztán katonai célokkal, így a népirtás maradt az egyetlen ésszerű következtetés.
A Hágai Nemzetközi Együttműködési Kezdeményezés (Thinc), egy Izrael-párti csoportok által finanszírozott agytröszt szerint az ítélet alapjaiban változtatja meg a népirtási vádak bírósági elbírálását azzal, hogy „alacsonyabb küszöböt szab a népirtó szándék bizonyításához, ami súlyos következményekkel jár a terrorizmussal szemben fellépő nyugati hadseregekre nézve” – utalva a Hamász 2023. október 7-i támadására – írta a Reuters.
„Ez nem csupán egy konkrét ügyben hozott ítélet, hanem egyfajta sablon is” – írta reakciójában Andrew Tucker, a Thinc igazgatója. „Megállapításait a jövőbeli ügyekben is fel fogják használni: azt, hogy a népirtó szándék együtt létezhet jogos katonai célokkal, hogy az ENSZ helyszíni hozzáférés nélkül összeállított jelentései döntő súllyal eshetnek latba, valamint hogy egy állam úgy is megszegheti a népirtás megelőzésére vonatkozó kötelezettségét, hogy magának a népirtásnak a megtörténtét nem állapítják meg.”
Bár a bíróság egyértelműen felelősnek találta Mianmart a népirtásért, a bűncselekmény bíróság előtti bizonyítása továbbra is nehéz – mutatott rá Richard Horsey, a Nemzetközi Válságcsoport ázsiai ügyekért felelős vezető tanácsadója. „A Nemzetközi Bíróság korábban még soha nem állapította meg, hogy egy állam népirtást követett el. A jogi mérce rendkívül magas, de ez az eset azt mutatja, hogy megugorható” – fogalmazott.







