Vlagyimir Putyin stratégiája az ukrajnai háborúban egyre kevésbé csak arról szól, mi történik a fronton.
A Washington Post friss elemzése szerint a Kreml arra számít, hogy az idő végül Oroszországnak dolgozik, és Európa hamarabb fárad bele Ukrajna támogatásába, mint Moszkva a háború folytatásába. Orosz és európai tisztviselők, valamint elemzők szerint Putyin jelenleg nemcsak Ukrajnával, hanem Európa kitartásával is felőrlő háborút vív. Oroszország gazdasága ugyan komoly nyomás alatt áll, a szankciók és a hatalmas katonai kiadások egyre nagyobb terhet jelentenek, a Kreml mégsem mutatja jelét annak, hogy feladná maximális háborús követeléseit.
Moszkva számításait segítheti, hogy Európa egyszerre több belpolitikai és gazdasági problémával küzd. Franciaországban súlyos társadalmi feszültségek és diáktüntetések alakultak ki, Németországban politikai bizonytalanságot okoz az AfD megerősödése, miközben a kontinens energia- és üzemanyagproblémákkal is szembesül. Ezek a válságok egyre könnyebbé tehetik azoknak a politikai erőknek a dolgát, amelyek szerint az Ukrajnának adott milliárdokat inkább otthoni problémák megoldására kellene fordítani.
Németország különösen fontos ebben a játszmában, hiszen Európa egyik legjelentősebb támogatója Ukrajnának. Friedrich Merz kancellár váratlan kijevi látogatásán újabb 1,5 milliárd dolláros támogatást jelentett be, miközben saját politikai helyzete egyre nehezebb. Az AfD jelentősen megerősödött a regionális választásokon, vezetői pedig nyíltan támadják a Kijevnek küldött támogatásokat. Moszkva számára ezért nem feltétlenül az a döntő kérdés, hogy a jelenlegi európai vezetők támogatják-e Ukrajnát, hanem az, hogy kik lesznek hatalmon egy vagy két év múlva.
A Kreml közben katonailag is igyekszik növelni a nyomást. Az ukrán energetikai infrastruktúra, erőművek, hidak és más létfontosságú létesítmények elleni támadások egyik célja az lehet, hogy a téli hónapokra rendkívül nehézzé tegyék az életet Kijevben és más ukrán városokban. Mihail Hodorkovszkij emigrációban élő orosz ellenzéki szerint Putyin arra számít, hogy jövő nyárra megváltozhat az európai politikai helyzet, és jelentősen visszaeshet Ukrajna támogatása.
Ezzel párhuzamosan Európában is fokozódik az a tevékenység, amelyet az európai vezetők orosz „hibrid háborúként” írnak le. Ide sorolják a kibertámadásokat, a dezinformációs kampányokat, a szabotázsakciókat és más titkos műveleteket. A német külföldi hírszerzés vezetője a Bundestag előtt arra figyelmeztetett, hogy Moszkva egyre agresszívebb „árnyékháborút” folytat Németország ellen. Martin Jaeger szerint Oroszország teszteli a német reakciókat, és minden bizonytalanság vagy meghátrálás arra ösztönözheti a Kremlt, hogy tovább növelje a nyomást.
A nukleáris fenyegetések ugyancsak részét képezik ennek a stratégiának. Moszkva nemrég azt állította, hogy a NATO Kalinyingrád légi és tengeri blokádjára készülhet, és arra figyelmeztetett, hogy Oroszország szükség esetén teljes katonai arzenálját, akár nukleáris fegyvereit is felhasználhatja területének védelmében. A NATO felelőtlen nukleáris retorikának nevezte az orosz fenyegetéseket.
Putyin azonban komoly kockázatot vállal, mert miközben Európa gyengülésére vár, Oroszország saját gazdasági helyzete sem kedvező. A következő évre tervezett orosz költségvetés rekordösszegű, mintegy 202 milliárd dolláros katonai kiadással számol, amelynek finanszírozásához jelentős adóemelésekre van szükség. Az orosz gazdasági növekedés megtorpant, és az állam finanszírozása is egyre nehezebbé válik. Egy moszkvai elemző szerint egyszerűen „fogy a pénz”. A Kreml azonban úgy véli, hogy az orosz rendszer még tovább bírhatja, mint Európa politikai egysége.
A stratégia egyik legfontosabb eleme ezért a türelem. Putyinnak nem feltétlenül kell rövid idő alatt döntő katonai áttörést elérnie, ha közben Európában olyan kormányok kerülnek hatalomra, amelyek kevésbé hajlandók finanszírozni és felfegyverezni Ukrajnát. Franciaországban Marine Le Pen pártja erősödik, Németországban az AfD növeli támogatottságát, más európai országokban pedig szintén egyre erősebbek azok a politikai hangok, amelyek megkérdőjelezik az Ukrajnának nyújtott támogatás fenntarthatóságát.
A Kreml számítása tehát egyszerű, de kockázatos: Oroszországnak addig kell folytatnia a háborút, amíg Európa politikailag, gazdaságilag vagy társadalmilag el nem jut arra a pontra, ahol már nem hajlandó ugyanilyen mértékben támogatni Kijevet. Putyin számára ezért Európa belpolitikai válságai, választásai, energiahelyzete és társadalmi elégedetlensége majdnem ugyanolyan fontos lehet, mint az ukrajnai front alakulása.
A következő hónapok egyik legfontosabb kérdése így nem csupán az, hogy Ukrajna meddig képes ellenállni az orosz támadásoknak, hanem az is, hogy Európa meddig képes fenntartani jelenlegi támogatását. Putyin láthatóan arra fogad, hogy ebben a versenyben Moszkva lesz a türelmesebb fél. Ha azonban Európa egysége fennmarad, miközben az orosz gazdasági problémák tovább súlyosbodnak, éppen a Kreml kerülhet abba a helyzetbe, amelybe most ellenfeleit próbálja kényszeríteni.
