Szombaton Lettország, vasárnap Bosznia-Hercegovina választ. Az egyik országban az orosz befolyás a telefonok képernyőjén, a másikban politikai patrónusokon és intézményi vétópontokon keresztül jelenik meg. A két voksolás közös kérdése, hogy képes-e egy európai állam úgy megvédeni önmagát, hogy közben demokrácia marad? Magyarországnak pedig arról is döntenie kell, mit kezd az Orbán-korszak balkáni örökségével.
Vlagyimir Putyin neve sem a lett, sem a boszniai szavazólapon nem szerepel. Mégis nehéz lesz olyan voksot leadni Rigában vagy Banja Lukában, amelynek következményei valamilyen módon ne érintenék Moszkva európai mozgásterét.
Október első hétvégéjén két teljesen eltérő ország tart parlamenti választást. Lettország rendezett NATO- és EU-tagállam, közvetlenül Oroszország határán. Bosznia-Hercegovina az 1995-ös daytoni békerendszerből örökölt, etnikai és területi választóvonalakkal szabdalt állam, amely három évtizeddel a háború után is csak bonyolult politikai egyensúlyok között képes működni.
A két választás mégis ugyanarról a nagyobb európai kérdésről beszél. Arról, miként próbál Oroszország befolyást megtartani olyan országokban, amelyekben már nem feltétlenül a választási győzelemre van szüksége. Elég lehet a bizalmatlanság, a döntésképtelenség, a társadalmi fáradtság vagy egyetlen, kellően erős politikai vétójátékos.
Boszniában Moszkva embereken keresztül politizál. Lettországban történeteken keresztül.
Dodik nincs a szavazólapon, de mindenütt ott van
Bosznia-Hercegovina mintegy 3,4 millió választója október 4-én nemcsak a parlamenti arányokról fog dönteni. Szavaznak a háromtagú államelnökségről, az országos képviselőházról, a bosnyák–horvát föderáció parlamentjéről és kantoni gyűléseiről, továbbá a Boszniai Szerb Köztársaság, a Republika Srpska elnökéről és nemzetgyűléséről is. A választandó intézmények felsorolása önmagában megmutatja, milyen összetett államot hagyott hátra a háborút lezáró daytoni rendszer. A boszniai választási bizottság hivatalos határozata szerint a voksolás egyszerre rendezi újra az országos és az entitási hatalmat.
Milorad Dodik ezúttal nem indulhat. A boszniai bíróság jogerős döntése egy év szabadságvesztésre ítélte és hat évre eltiltotta a közhivatal viselésétől, amiért nem hajtotta végre a nemzetközi főképviselő döntéseit. A központi választási bizottság ezt követően megfosztotta tisztségétől.
Az ítélet azonban csak Dodik hivatalát vette el, a politikai gépezetét, hátországát nem.
Továbbra is ő vezeti a Független Szociáldemokraták Szövetségét, az SNSD-t, ő uralja a boszniai szerb kampányt és ő választotta ki a rendszer továbbvitelére alkalmas jelölteket. Savo Minić a Republika Srpska elnöki posztjáért, Željka Cvijanović pedig a háromtagú államelnökség szerb helyéért indul. Dodik tehát úgy próbál hatalmon maradni, hogy formálisan már nem lehet hatalmon.
A szeptember 29-i moszkvai látogatása ennél aligha lehetett volna világosabb üzenet. Dodik és Minić néhány nappal a választás előtt találkozott Putyinnal, az orosz elnök pedig támogatásáról biztosította az általuk képviselt politikai erőt. Az AP tudósítása szerint Dodik korábbi választások előtt is felkereste Moszkvát. A látogatásról készült fénykép ezért nem egyszerű diplomáciai emlék marad, hanem kampányeszközt és hatalmi igazolást is jelent egyben.
A boszniai választás valódi kérdése így nem az, hogy Dodik visszatérhet-e. Hanem az, hogy szüksége van-e egyáltalán tisztségre ahhoz, hogy továbbra is ő irányítsa a Republika Srpskát.
Ha jelöltjei győznek, akkor bebizonyosodik, hogy Dodik már nem egyszerűen politikus, hanem működési rendszer maga. Ha viszont az ellenzék áttöri az SNSD hatalmi falát, akkor először nyílhat komoly rés azon a konstrukción, amely közel két évtizede összekapcsolja a pártot, az állami intézményeket, a közmédiát és a gazdasági erőforrásokat.
Az előző, 2025-ös rendkívüli elnökválasztás tanulságai óvatosságra intenek. Az EBESZ választási megfigyelői egyenlőtlen versenyfeltételeket, a közhatalmi erőforrások felhasználását és a kormánypárti jelöltet aránytalanul előnyben részesítő közmédiát rögzítettek. Az akkori SNSD-jelölt mindössze néhány százalékponttal győzött. Ez azt jelzi, hogy a rendszer erős, de már korántsem sebezhetetlen.
Három út nyílhat Bosznia előtt
Az első forgatókönyv az SNSD folytonosságát biztosítja. Ebben az esetben Minić és Cvijanović győzelme Dodik informális uralmának meghosszabbítását jelentené. A személy lecserélődne az intézmény élén, de a hatalom valódi központja változatlan maradna. Moszkva megőrizne egy olyan balkáni partnert, amely képes lassítani Bosznia euroatlanti közeledését és rendszeresen megkérdőjelezni a központi állam működését.
A második lehetőség az ellenzék előretörése. Ez nem oldaná fel egyik napról a másikra az etnikai ellentéteket és nem alakítaná át automatikusan működőképes állammá Bosznia-Hercegovinát. De csökkenthetné annak esélyét, hogy a Republika Srpska intézményei egyetlen vezető személyes politikai pajzsaként működjenek.
A harmadik, talán legvalószínűbb forgatókönyv a széttöredezett eredmény és az elhúzódó alkudozás. Boszniában ugyanis nem feltétlenül az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja, hanem aki a legtöbb intézményi kaput képes ellenőrizni. Egy gyenge központi koalíció mellett az etnikai pártok és a külső támogatók befolyása nem csökken, hanem felértékelődik.
Moszkvának ezért nem kell „megnyernie” Boszniát. Elég, ha megakadályozza, hogy az ország egységes irányba induljon.
Budapest öröksége: államközi kapcsolat vagy személyes szövetség?
Magyarország számára ez a választás jóval több balkáni érdekességnél. Az Orbán-kormány az elmúlt években szokatlanul szoros politikai és gazdasági kapcsolatot épített ki Dodikkal és a Republika Srpska vezetésével.
A magyar állami Eximbank 2022-ben 110 millió eurós, tízéves futamidejű hitelt nyújtott a boszniai szerb entitásnak költségvetési kötelezettségek finanszírozására és korábbi adósságok kiváltására. Emellett százmillió eurósra tervezett gazdaságfejlesztési programot jelentettek be, elsősorban a helyi mezőgazdasági vállalkozások támogatására.
Ezek a kapcsolatok nem válnak semmissé attól, hogy Budapesten kormányváltás történt. A TISZA-kormány előtt ezért három feladat áll.
Először is el kell választania a legitim magyar–boszniai és magyar–szerb gazdasági kapcsolatokat Dodik személyes politikai támogatásától. Másodszor át kell tekintenie, milyen pénzügyi kötelezettségeket, garanciákat és programokat örökölt. Harmadszor világossá kell tennie, hogy Magyarország Bosznia-Hercegovina egészével tart fenn államközi kapcsolatot, nem pedig annak egyik entitásával folytat külön külpolitikát.
A rossz válasz az volna, ha Budapest mindent felszámolna, ami az előző korszakban épült. A külpolitikában az országoknak emlékezetük és érdekeik vannak. De legalább ennyire rossz lenne automatikusan tovább vinni egy személyre szabott szövetséget csak azért, mert már létezik.
Az új magyar kormánynak nem Dodik barátjának vagy ellenségének kell lennie. Bosznia békéjében, területi egységében, európai közeledésében és a magyar közpénzek átlátható felhasználásában kell érdekeltnek lennie. Ez volna a különbség a kapcsolati külpolitika és az állami külpolitika között.
Lettországban nem jelöltet, hanem bizalmat támadnak
Október 3-án Lettország százfős parlamentjéről, a Saeimáról döntenek. A legutóbbi mérvadó felmérés szerint tizennégy induló pártból hétnek van reális esélye átlépni az ötszázalékos küszöböt. A hivatalban lévő Andris Kulbergs miniszterelnök centrista Egyesült Listája vezet, de önálló többségre nincs esélye. A megkérdezettek nagyjából harmada ugyanakkor bizonytalan volt, vagy nem kívánt részt venni a választáson, ezért a mandátumarányokat néhány százaléknyi elmozdulás is átírhatja. A Reuters összefoglalója szerint a kampányt egyszerre uralja a megélhetés kérdése és a biztonság.
A lett társadalom nyelvileg sem egységes: a hivatalos statisztika szerint a 18–69 éves lakosság 34,6 százaléka oroszul beszél otthon. Ebből azonban súlyos hiba volna arra következtetni, hogy az orosz anyanyelvű lett választó automatikusan Moszkva támogatója. Egy állampolgár nyelve nem nemzetbiztonsági minősítés.
Az orosz befolyás célja éppen az lehet, hogy a nyelvi különbségből politikai gyanút, a gyanúból pedig társadalmi árkot készítsen. A Kremlnek nem kell feltétlenül egy pártot hatalomra segítenie. Elegendő elhitetnie az oroszul beszélőkkel, hogy Riga ellenségként kezeli őket, a lett többséggel pedig azt, hogy orosz ajkú honfitársaik ötödik hadoszlopot alkotnak.
Fontos ugyanakkor a tényeknél maradni. A lett állambiztonsági szolgálat szeptember 28-án közölte, hogy addig nem észlelt jelentős, rendszerszerű külföldi műveletet valamely párt vagy jelölt érdekében. Egyedi dezinformációs kísérleteket viszont vizsgál és számol azzal, hogy Oroszország fokozhatja az Ukrajnát támogató politikusok elleni kampányokat. A szolgálat külön figyelmeztetett a mesterséges intelligenciával készített hamis tartalmakra és automatizált közösségi profilokra. A VDD közleménye nem pánikot hirdet, hanem éberséget kér.
Ez a lett választás egyik legfontosabb tanulsága. A demokrácia védekezhet, de nem nevezhet minden kellemetlen véleményt külföldi beavatkozásnak. Ha így tenne, éppen azt a nyitott politikai rendet gyengítené meg, amelyet meg akar óvni.
Két ország, ugyanaz a próba
Boszniában egy moszkvai kézfogás mutatja meg az orosz kapcsolatot. Lettországban egy hamis videó, egy névtelen profil vagy egy ügyesen elhelyezett féligazság lehet ugyanennek az eszköze.
Boszniában Oroszország a döntéshozatalt akarja elakasztani. Lettországban a döntések társadalmi hitelét próbálhatja kikezdeni. Az egyik helyen az intézményi vétó, a másikon a választói bizalmatlanság a fő fegyver.
Magyarországnak mindkettőből tanulnia kell. A TISZA-kormány nyugati visszatérése nem akkor válik valódi külpolitikai irányváltássá, amikor új mondatokat mond Brüsszelben, hanem amikor kényelmetlen örökségekről kell döntenie. Átvilágítja-e a Dodik-rendszerrel kötött megállapodásokat? Bosznia egészét vagy továbbra is egyetlen politikai hálózatot tekint partnerének? És képes-e úgy fellépni a külföldi dezinformációval szemben, hogy közben nem használja fel ezt a fogalmat belpolitikai ellenfelei megbélyegzésére?
Október első hétvégéjén tehát nem dől el Európa sorsa. De két fontos mérőműszer kijelzője egyszerre mozdul meg. Bosznia megmutatja, túlélheti-e egy vezér hatalma a vezér közhivatalát. Lettország pedig azt, ellenállhat-e egy demokrácia a külső nyomásnak anélkül, hogy belülről bezárná önmagát.
Putyin neve valóban nincs a szavazólapokon. Az európai választások új korszakának azonban éppen ez a lényege. A külső hatalomnak már nem kell elindulnia a választáson. Elég, ha ott ül a választók félelmeiben, a politikusok kapcsolatrendszerében és az állam működésének gyenge pontjain.
