1911. augusztus 22-én egy festő érkezett a Louvre-ba, hogy lemásolja Leonardo da Vinci híres nőalakját, ám a falon nem találta a Mona Lisát. Először senki sem gondolt lopásra. A múzeum munkatársai azt hitték, a képet fényképezésre vagy restaurálásra vitték el. Néhány óra múlva azonban világossá vált mindenki számára, hogy Európa egyik legismertebb festménye nem egy másik teremben van, hanem egyszerűen eltűnt.
A Louvre kapuit lezárták, rendőrök lepték el az épületet, a látogatókat kiküldték, az újságok pedig szinte azonnal rávetették magukat a történetre. A Mona Lisa eltűnése pillanatok alatt olyan ügy lett, mintha egy francia bűnügyi regény elevenedett volna meg Párizs kellős közepén.
Csakhogy a tettes nem valamiféle elegáns mestertolvaj volt.
Hanem egy olasz munkás, aki pontosan tudta, hogyan működik a múzeum.
A festmény, amely hétfőn kisétált a Louvre-ból
A lopás valójában 1911. augusztus 21-én, hétfőn történt, amikor a Louvre zárva volt a nagyközönség előtt.
A tettes Vincenzo Peruggia olasz származású munkás volt, aki korábban már dolgozott a múzeumban, többek között üvegezési munkákon. Ismerte az épületet, a személyzet mozgását és azt is, milyen öltözékben járnak a dolgozók, vagyis nem kellett vakon bolyongania a folyosókon.
A népszerű legenda szerint előző este elbújt a Louvre-ban, majd reggel vitte el a festményt, ám ez nem tekinthető teljes bizonyossággal igazoltnak. A valószínűbb rekonstrukció szerint munkásruhában jutott be, leakasztotta a Mona Lisát, egy félreeső lépcsőházban kivette a keretéből és védőburkolatából, majd a festményt ruhája alatt elrejtve távozott.
Nem kellett hozzá kötél, tetőn át menekülés vagy bonyolult technikai trükk.
Peruggia egyszerűen kihasználta, hogy olyan embernek látszott, akinek ott van a helye. És talán éppen ez tette az egész ügyet olyan kínossá a Louvre számára. A rendőrség rossz ajtón kopogtatott
A nyomozás hamar különös irányt vett, mert a rendőrség figyelme az avantgárd művészvilág felé fordult. Ennek volt némi előzménye, a Louvre-ból korábban valóban tűntek el kisebb műtárgyak, amelyek egy része végül modern művészek környezetében bukkant fel.
Így került a történetbe Guillaume Apollinaire költő, akinek egyik ismerőse, Géry Pieret korábban ibériai szobrocskákat lopott a Louvre-ból. Ezek közül néhány Pablo Picassóhoz került, így a rendőrség szemében hirtelen a korszak két ismert művészeti alakja is gyanússá vált.
Apollinaire-t letartóztatták, Picassót pedig kihallgatták.
A későbbi beszámolók szerint mindketten alaposan megrémültek, amikor kiderült, hogy nem csupán művészeti botrányról, hanem a világ egyik legkeresettebb festményének eltűnéséről van szó.
A Mona Lisa azonban nem volt náluk.
Miközben a rendőrség Párizs művészvilágában keresgélt, az igazi tettes tovább élte hétköznapi életét, és a festmény gyakorlatilag a hatóságok orra előtt rejtőzött.
Két év egy párizsi szobában
Peruggia nem vitte azonnal Olaszországba a képet. Körülbelül két évig párizsi lakásában rejtegette, feltehetően egy ládában vagy bőröndben, miközben egész Európa a festményt kereste.
Ez az ügy egyik legbizarrabb részlete.
A rendőrség nyomozott, az újságok újabb és újabb elméleteket gyártottak, turisták pedig kifejezetten azért látogattak el a Louvre-ba, hogy megnézzék azt az üres falszakaszt, ahol korábban Leonardo festménye függött.
A Mona Lisa tehát fizikailag eltűnt, kulturálisan viszont soha nem volt ennyire jelen.
A sajtó újra és újra közölte az arcát, így olyan emberek is megismerték, akik korábban talán soha nem hallottak Leonardo híres portréjáról. A hiányzó festményből lassan valódi médiasztár lett.
„Visszahoztam Olaszországba”
1913 végén Peruggia úgy döntött, hogy ideje lépni. Firenzébe vitte a festményt, majd levelet írt Alfredo Geri műkereskedőnek, azt állítva, hogy birtokában van a Mona Lisa és szeretné visszajuttatni Olaszországnak.
Geri először minden bizonnyal arra gondolt, hogy csalóval vagy különccel van dolga.
Aztán Peruggia valóban megjelent.
És ráadásul a festmény is nála volt.
Geri és a firenzei Uffizi igazgatója, Giovanni Poggi megvizsgálta a képet, ellenőrizte az azonosító és leltári jelzéseket, majd gyorsan világossá vált, hogy nem másolatot, hanem valóban a Louvre-ból eltűnt eredeti Mona Lisát látják.
Értesítették a hatóságokat, Peruggiát pedig letartóztatták, így a két éve tartó nemzetközi rejtély meglepően hétköznapi módon ért véget.
Nem egy zseniális rendőrségi rajtaütéssel, hanem egy műkereskedőnek írt levéllel.
Hazafiság egy történelmi tévedésre építve
Peruggia később azt állította, hogy hazafias indíttatásból cselekedett. Úgy hitte, Leonardo művét a franciák – a történetben gyakran Napóleon neve is előkerült – rabolták el Itáliából, ő pedig lényegében csak „hazavitte” a festményt.
A történelmi valóság azonban más.
Leonardo da Vinci saját maga vitte Franciaországba a képet, amikor I. Ferenc király meghívására élete utolsó éveit ott töltötte. A festmény ezt követően került a francia királyi gyűjteménybe, vagyis jóval Napóleon itáliai hadjáratai előtt már Franciaországban volt.
Peruggia tehát akár őszintén hihette is, hogy hazafias tettet hajt végre, csak éppen egy téves történelmi elképzelésből indult ki.
Az ügyet tovább árnyalja, hogy pénzt is szeretett volna kapni a festményért, így a kizárólag hazafias motivációt a történészek nem fogadják el fenntartások nélkül.
A lopás, amely megteremtette a világ legismertebb festményét
A Mona Lisát Olaszországban rövid időre kiállították Firenzében, Rómában és Milánóban, majd 1914 januárjában visszatért Párizsba.
Peruggia viszonylag enyhe büntetést kapott és Olaszországban akadtak olyanok is, akik inkább különc hazafinak, mint közönséges tolvajnak látták.
Az ügy legnagyobb nyertese azonban végül maga a festmény lett.
A Mona Lisa természetesen már 1911 előtt is nagyra becsült Leonardo-remekmű volt, amelyet művészettörténészek és múzeumlátogatók jól ismertek. A lopás azonban olyasmit adott neki, amit még a művészeti rang sem garantál automatikusan: globális ismertséget.
Két éven át milliók olvasták a történetét, újságok közölték az arcát, találgatták, hol lehet, ki vihette el, és előkerül-e valaha. Mire visszakerült a Louvre falára, már nem egyszerűen egy reneszánsz portré volt, hanem egy nemzetközi rejtély főszereplője.
Vincenzo Peruggia egy festményt akart elvinni Franciaországból.
Azzal azonban, hogy eltüntette a falról, akaratlanul is elérte, hogy az egész világ örökre megjegyezze az arcát.
Forrás: a Louvre és a francia rendőrség 1911–1913-as ügyének történeti feldolgozásai. Vincenzo Peruggia perének dokumentumai. Guillaume Apollinaire és Pablo Picasso kihallgatásának történeti forrásai. A Mona Lisa provenienciájáról és Leonardo franciaországi éveiről szóló művészettörténeti kutatások.
