Szabó Magda születésének századik évfordulóját ünnepelték csütörtök este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az eseményen a meghívott vendégek nemcsak a munkásságát, az írói pályáját idézték fel, hanem a vele kapcsolatos, személyes történeteiket is.
A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb magyar írója Szabó Magda, aki 1917. október 5-én született. Az egyik legtöbbet fordított magyar szerzőként regényei számos országban és nyelven megjelentek. A Petőfi Irodalmi Múzeumban az évfordulóra időzített csütörtöki emlékestet Prőhle Gergely főigazgató nyitotta meg. Elmondta, hogy Szabó Magda kultusza, népszerűsége továbbra is töretlen, az intézményben is az író jegyében teltek az utóbbi hónapok, kiállítás tiszteleg életműve előtt.
Az est háziasszonya, Juhász Anna kiemelte, hogy Szabó Magda már életében legenda volt. „A közös nevező” – ahogy Háy János írta róla. Ráadásul nőiségét hihetetlen eleganciával tudta viselni, rendkívül vonzó volt, aki még idős korában is nagyon adott megjelenésére.
A rendezvényen részt vett Borbás Andrea és Kiss Borbála, a Szabó Magda centenáriumra készített, a múzeumban látható Annyi titkom maradt… című kiállítás két kurátora, akik igyekeztek minél többet megmutatni pályájából, életéből.
Kabdebó Lóránt irodalomtörténész szubjektív és szuggesztív közös történeteikbe, élményeikbe feledkezve mesélt az íróról, akivel az évek alatt barátok lettek. Számára Szabó Magda maga az Újhold volt, ő volt az első újholdas szerző, aki Kossuth-díjat kapott. Majd később hozzátette: nagy író volt, aki szívbemarkolót tudott teremteni műveivel. „A magyar Gabriel García Márqueznek tartom” – emelte ki. Szerinte írásaival olyan egyetemes hangon szól, hogy a dél-amerikai olvasó ugyanúgy sajátjának érezheti, mint a magyar. Szabó Magda emlékét, alakját Karafiáth Orsolya és Finy Petra írók is felidézték: mindketten hangsúlyozták, hogy az egyértelműen nőközpontú műveiben az erős, küzdő asszonyok vannak jelen. Szabó Magda minden nőkarakterében saját magát írta meg. Írásművészetének titka abban állt, hogy súlya volt gondolatainak, mondatainak. Nem volt nála felesleges szó vagy gondolat.
Szabó Magda szövegrészleteit az est folyamán Péterfy Bori előadásában hallhatta a közönség, Vázsonyi János zenész kíséretével.
Az est háziasszonya, Juhász Anna kiemelte, hogy Szabó Magda már életében legenda volt. „A közös nevező” – ahogy Háy János írta róla. Ráadásul nőiségét hihetetlen eleganciával tudta viselni, rendkívül vonzó volt, aki még idős korában is nagyon adott megjelenésére.
A rendezvényen részt vett Borbás Andrea és Kiss Borbála, a Szabó Magda centenáriumra készített, a múzeumban látható Annyi titkom maradt… című kiállítás két kurátora, akik igyekeztek minél többet megmutatni pályájából, életéből.
Kabdebó Lóránt irodalomtörténész szubjektív és szuggesztív közös történeteikbe, élményeikbe feledkezve mesélt az íróról, akivel az évek alatt barátok lettek. Számára Szabó Magda maga az Újhold volt, ő volt az első újholdas szerző, aki Kossuth-díjat kapott. Majd később hozzátette: nagy író volt, aki szívbemarkolót tudott teremteni műveivel. „A magyar Gabriel García Márqueznek tartom” – emelte ki. Szerinte írásaival olyan egyetemes hangon szól, hogy a dél-amerikai olvasó ugyanúgy sajátjának érezheti, mint a magyar. Szabó Magda emlékét, alakját Karafiáth Orsolya és Finy Petra írók is felidézték: mindketten hangsúlyozták, hogy az egyértelműen nőközpontú műveiben az erős, küzdő asszonyok vannak jelen. Szabó Magda minden nőkarakterében saját magát írta meg. Írásművészetének titka abban állt, hogy súlya volt gondolatainak, mondatainak. Nem volt nála felesleges szó vagy gondolat.
Szabó Magda szövegrészleteit az est folyamán Péterfy Bori előadásában hallhatta a közönség, Vázsonyi János zenész kíséretével.
