Amikor Ronaldinho táncolt

A film jelentős részében Ronaldinho egy kanapén üldögél, Che Guevara sapkában, szemüvegesen, divatos tépett hacukában. Mosolyog, boldog, ahogy megszoktuk tőle, és lelkesen elmeséli, hogy lehet az, hogy neki minden sikerült az életben, amit csak akart.

Közben megszólalnak a pályatársak, Messi, Rivaldo és mások is, a régi edzők, klubelnökök, sportújságírók és a családtagok, akik nélkül Ronaldinhot aligha ismeri meg a világ.

Puskás Ferenchez hasonlóan a brazil futballcsillag sem akart mást csinálni egész életében, csak focizni. Fociszerető családba született, és egy olyan országba, ahol nagyon sok gyermek vágya az, hogy hivatásos labdarúgóként élhessen, és világraszóló sikereket érjen el.

Ronaldinho apja is nagyon jól focizott, a bátyja, Roberto pedig profi focista volt, amíg meg nem sérült, és a visszavonulás mellett nem döntött.

Ronaldinho már hét éves korában elkísérte a testvérét edzésekre, meccsekre, a majd a Grémio sportegyesület futsal csapatában kezdett focizni.

A Grémio korábbi elnöke úgy emlékszik vissza azokra a meccsekre, amelyekben Ronaldinho volt a főszereplő, hogy 5-6 gólt rúgott minden meccsen, és ez annyira felpiszkálta a többi gyerek szüleit, hogy a nézőtérről hangosan biztatták a gyerekeiket, hogy jobban igyekezzenek.

A brazil focista nagyon fiatalon lett a brazil válogatott és a felnőtt Grémio tagja, ezzel tulajdonképpen a céljai nagy részét már el is érte, már „csak” annyi volt hátra, hogy világhírű legyen.

Az ambíciózus fiatal brazil focisták mindig is Európában akartak karriert maguknak, ahogy Ronaldinho is, habár az elszakadása a brazil klubjától nem volt konfliktusmentes. Árulónak nevezték amiatt, hogy külföldre szerződött.

A Paris Saint Germain-nél töltött évek után a Barcelona jelentette pályája egyik csúcspontját. Itt találkozott játszott, és legendás meccseket Messivel, Rivaldoval és másokkal.

Egy nem éppen sikeres Barcelonához érkezett meg 2003-ban, de mint más klubok csapatait, a Barcát is kupagyőzelmekhez, rég látott sikerekhez jutatta. Cselei, gólpasszai, góljai élményszámba mentek, rengeteget beszéltek róluk, elemezték és gyönyörködtek benne szakemberek és focirajongók egyaránt. Jelenléte, játéköröme a többi játékost is felrázta, inspirálta.

A filmben is látunk olyan nem túl terjedelmes snitteket, amelyeken nagyon szellemesen berúg egy gólt, vagy ad egy jó gólpasszt Messinek, vagy éppen kihagy egy 11-est, de még így is győz a csapata.

2008 és 2011 között az AC Milan színeiben lép pályára, majd jönnek a Flamengónál eltöltött évek, és utána az Atlético Mineiro, amely utóbbi nem is csak amiatt fontos, hogy Ronaldinho negyven év után juttatta kupagyőzelemre csapatát, hanem azért is, mert olyan szeretetkapcsolat jött létre a labdarúgó és a közönsége között, ami nem hasonlítható semmihez.

Ronaldinho története így nem csak sportgyőzelmek és átigazolások sora, hanem arról is szól, hogy hogyan lesz egyre ismertebb és szeretettebb sporthős. Sosem panaszkodik a népszerűség és ismertség miatt, hanem, ahogy a filmben is látjuk elképesztő odaadással és alázattal, szenvedélyesen szereti a közönségét.

A filmből az is kiderül, hogy honnan kapta a saját keresztneve mellé a Gaúcho nevet. Egyrészt a dél-brazíliai Porte Alegrében, ahol Ronaldinho született, a családja gaúcho volt, vagyis marhapásztorok voltak. A gaúchókról Dél-Amerikában a szabadságra, a virtusra szokás asszociálni, így adta egy sportújságíró ezt a nevet a labdarúgónak.

Ronaldinho néha viccesen azt mondta, mikor meccsre indult, hogy: " Megyek táncolni!" De arra is volt példa, hogy játékostársaival a show kedvéért táncolva ment be a pályára, ami egy braziltól nem is annyira meglepő.

Ronaldinho karakterének árnyoldalairól is esik néhány szó a sorozatban. Szeretett bulizni, kimaradozni, még akár tétmeccs előtt is, és ennek időnként meg is volt a következménye a pályán.

Ahogy a filmben a bátyja, aki a menedzsere lett, elmondta, a világ egyik legtehetségesebb focistájával kellett dolgoznia, és ez nem volt könnyű. Folyamatosan nyomást kellett rá gyakorolnia, hogy ne térjen le az útjáról.

Más események is beárnyékolták a páratlanul sikeres karriert, például, hogy 2020-ban Paraguay-ban letartóztatták a Moreira-testvéreket összeesküvés és közirathamisítás gyanújával. Hónapokat töltöttek a rács mögött, de végül sikerült lezárni az ügyet azzal, hogy valaki becsapta őket.

Minden forrás megemlíti a letartóztatás kapcsán, hogy fogsága idején Ronaldinho pályára lépett a rabok-őrök meccsen, és 11-2-re győztek.

Mexikói csapatoknál eltöltött rövidebb időszakok után 2017-ben zárult le a nem mindennapi sportkarrier. Ronaldinho szinte minden elismerést megkapott, az 2015-ös Aranylabdát is beleértve, amit csak kaphatott.

Az a kérdés, hogy mi ennek a páratlan eredményességnek a titka? A film szerint egyik, hogy a labdarúgó a családjára mindig számíthatott. A másik, hogy mindig világos célokat tűzött ki, és ezeket minden aggály nélkül egyszerűen csak követte.

A pályán nem kidolgozott, előre betanult figurákat alkalmazott, hanem nagyon intenzíven jelen volt, és improvizált. Nem is annyira megragadta a lehetőségeket, mint inkább hatalmas játéktudására támaszkodva megteremtette ezeket. Ilyen volt például Messi első válogatott gólja is, amelyhez a helyzetet Ronaldinho szinte a semmiből hozta létre. Az is kiderül a filmből, miért nézte olyan nagy kedvvel az NBI meccseket, és hogyan inspirálódott ezekből, miképpen köszöntek vissza a látottak a játékában.

Az is érdekelheti a nézőt, hogy egy páratlanul sikeres focista, ha nem megy edzőnek, akkor hogyan viseli a visszavonulás utáni éveket. Ronaldinho folyamatosan több földrész között utazgat, meghívásoknak tesz eleget, gyakran jótékonysági ügyekben kérik a részvételét, mások könyveket népszerűsít. A szabadidejében röplabdázik, billiárdozik, és számos módon élvezi az életét. Boldoggá teszi az is, hogy a testvéreivel összetartanak. Kár, hogy a fociiskoláiról épphogy említés esik a három részes filmben.

Egészében nem csak egy nagyon sikeres és népszerű futball ikon élete elevenedik meg a képsorokon, hanem egy olyan sikeres életet látunk, amelyhez nagy szerencse kell, jó helyre kell születni, de egy olyan karakter is szükséges, aki habozás nélkül képes végigmenni az útján, és akit ez a szerepkör örömmel és megelégedéssel tölt el.

Ronaldinho: az egyszeri és megismételhetetlen - Ronaldinho: The One and Only - 2026

Brazil sportfilm, minisorozat – 3 x 57’

7/10