Kleb Attila nem csak arról híres, hogy koncertszervezőként elhozta korunk legnagyobb jazz- és blueszenészeit, de a róluk készült portréi miatt is méltán ismerik a nevét.
A portré műfajában nehéz újat és valami megragadót alkotni, ugyanis csupán a kép tárgya nem elég ahhoz, hogy maradandó alkotás legyen, ez hatványozottan igaz, ha a kép alanya zenész, vagy színész, akiről több ezer kép készült már. Szerepelnek a felvételeken más műfajok ismert előadói, köztük Omara Portuondo és Suzanne Vega, illetve hazai színésznők, így Für Anikó, Gryllus Dorka és Tompos Kátya is. Kleb Attila képein viszont olyan közelségből láthatjuk a jazz- és blueslegendákat, valamint ünnepelt hazai színészeket, ahonnan minden póz leválik, míg végül nem maradt más csak maga az ember jelleme. A fekete-fehér képek technikailag - a megvilágítás és a kompozíció szempontjából - klasszikusnak mondhatóak, nem is ez lenne Attila képeinek a különlegessége, de ettől függetlenül természetesen mesteri szinten használja ezeket az eszközöket is.
A kiállított képeknél maga a fotó, a fotózás a háttérbe szorul, azaz a médium határai nem feltűnőek. Ennek többek között az is lehet a célja, hogy ne mesterien exponált műveket lássunk, hanem az alany énjét, a sallangmentes karaktert, amely kitűnik az arc egy-egy vonásán. Ezért nem is olyan érzése van a nézőnek, mintha képeket, vagy arcokat figyelne, hanem mintha egy teljes pszichoanalitikus leírását olvasná az ember azt adott személyről.
Ezek azok a képek, amelyek kiemelkednek életünk képáradatából: az Instagram ételfotóiból és a Facebook humorosnak szánt állataiból, ezekre érdemes időt fordítani, olyan képekről van szó, amiket kiállításon kell megnézni, hogy a gyönyörű, hatalmas nyomtatványok részleteiben elveszve a néző valami általános érvényű igazságot fedezzen fel, valami általános emberi nevezőt.
A kiállítás megnyitóján Kárpáti Józsefet, a Quimby trombitását és a Kárpáti Dódi Priváti Projekt frontemberét kérdeztünk a fotózás menetéről és sajátosságairól:
Kleb Attila 1965-ben született, 1986-tól 1991-ig az MTI fotóriportere volt, később dolgozott a Mai Napnál, a Színes Vasárnapnál, a Népszabadság Magazinnál és a Képes Sportnál fotóriporterként, képszerkesztőként. Fotói jelentek meg a Life-ban, a National Geographic-ban, utazási magazinokban. Közreműködött az Music Television (MTV) kelet-európai kampányában és számos cég magyarországi reklámkampányában. 1986-tól vannak kiállításai, képeit Budapesten, Kölnben, Szentendrén, a Művészetek Völgyében és Szardínián is láthatta már a közönség.
A kiállítás az újra megnyíló Godot Kortárs Intézetben kapott helyet a Budapest Fotófesztivál keretében, és május 10-ig tekinthető meg.
