Az indiai BRICS-csúcs után a szervezet komolyabb geopolitikai kihívást jelenthet Donald Trump és az Egyesült Államok számára, mint néhány évvel ezelőtt, de egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy képes leváltani Washingtont a világgazdaság vagy a nemzetközi pénzügyi rendszer élén.
A szeptember 12–13-i újdelhi csúcson már a kibővült BRICS vett részt: Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika mellett Egyiptom, Etiópia, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia is a csoport tagja, miközben további országok partnerként kapcsolódnak hozzá. Hszi Csin-ping a csúcson már egy „Nagyobb BRICS” gazdasági együttműködéséről beszélt, amelyben a kereskedelem, a pénzügyek és a mesterséges intelligencia területén is szorosabb kapcsolatokat építenének ki. Narendra Modi és Vlagyimir Putyin pedig egyaránt egy többpólusúbb világrend kialakítását sürgette.
Trump számára az egyik legfontosabb veszélyt nem feltétlenül maga a BRICS jelenti, hanem az, ha az amerikai politika közelebb löki egymáshoz Kínát, Indiát és Oroszországot. Moszkva régóta szeretné a BRICS-et a nyugati dominancia ellensúlyává tenni, Kína pedig gazdasági és politikai szempontból is nagyobb globális szerepet szán a csoportnak. India helyzete ennél bonyolultabb: Újdelhi nem akar egyszerűen egy Amerika-ellenes blokk részévé válni, miközben Oroszországgal továbbra is szoros kapcsolatokat ápol, Kínával pedig a komoly nézeteltérések ellenére ismét erősíteni próbálja az együttműködést. A mostani csúcs előtt Peking és Újdelhi külön is dolgozott egy Hszi–Modi találkozó megszervezésén, ami önmagában is jelzi a két ázsiai nagyhatalom közötti közeledést.
A BRICS talán legérzékenyebb ponton a dollár és a Washington által dominált pénzügyi rendszer területén tud nyomást gyakorolni az Egyesült Államokra. India a mostani csúcson olyan rendszer előmozdítását szorgalmazta, amely összekapcsolná a BRICS-országok központi banki digitális valutáit, megkönnyítve a határokon átnyúló fizetéseket. A BRICS pénzügyi vezetői emellett a globális fejlesztési pénzügyi intézmények átalakítását is sürgették. Ez még nagyon messze van attól, hogy megszülessen egy valódi „BRICS-valuta”, de hosszabb távon csökkentheti egyes országok dollárfüggőségét és az amerikai pénzügyi szankciók erejét.
A dollár pozícióját ugyanakkor egyelőre nem fenyegeti közvetlen összeomlás. Az IMF 2026-os értékelése szerint az amerikai valuta továbbra is központi szerepet tölt be a világkereskedelem számlázásában, a devizatartalékokban, a nemzetközi hitelezésben és a globális fizetésekben. Vagyis hiába beszélnek évek óta „dollártalanításról”, a BRICS-nek jelenleg nincs olyan közös pénzügyi rendszere és valutája, amely reális alternatívája lenne a dollárnak.
Trump ráadásul képes felvenni a versenyt a BRICS-szel, mert az Egyesült Államok továbbra is óriási gazdasági, katonai, technológiai és pénzügyi erővel rendelkezik. Washington szövetségi rendszere is olyan előny, amellyel a BRICS nem rendelkezik: a NATO, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és más amerikai partnerek mögött valódi katonai és biztonságpolitikai együttműködés áll. Trump közben Kínával szemben sem kizárólag konfrontációban gondolkodik: szeptember 12-én például azt mondta, hogy elfogadná kínai autógyárak amerikai megjelenését, amennyiben azok az Egyesült Államokban termelnek és amerikai munkahelyeket teremtenek.
A BRICS legnagyobb gyengesége ugyanis éppen az, hogy nem egységes politikai vagy katonai szövetség. Kína és India között stratégiai rivalizálás és határvita áll fenn, India hagyományosan igyekszik megőrizni stratégiai önállóságát, Irán és az Egyesült Arab Emírségek érdekei pedig több kérdésben ütköznek. A mostani csúcson ezt különösen jól megmutatta a közel-keleti konfliktus: a tagállamoknak komoly nézeteltéréseket kellett áthidalniuk ahhoz, hogy végül közös nyilatkozatot fogadjanak el.
Kína, India és Oroszország tehát együtt valóban képes lehet egyre komolyabb ellensúlyt képezni Washingtonnal szemben, de csak akkor, ha tartósan össze tudják hangolni az érdekeiket. Kína biztosíthatja a hatalmas gazdasági és ipari hátteret, India a gyorsan növekvő gazdaságot, népességet és a globális Délon belüli politikai súlyt, Oroszország pedig katonai, nukleáris, energetikai és nyersanyag-erőt adhat ehhez. Ehhez csatlakoznak a BRICS új tagjai és partnerországai, ami egyre nagyobb diplomáciai súlyt ad a szervezetnek. A kérdés ezért nem igazán az, hogy Trump „le tudja-e győzni” a BRICS-et, hanem az, képes-e Washington megakadályozni, hogy az egymástól sok mindenben különböző államokat éppen az Egyesült Államokkal szembeni közös érdek tartsa össze. Az újdelhi csúcs alapján a BRICS még nem egy Amerika helyére lépő új szuperhatalmi blokk, de már olyan erőközpont, amelyet Trump nem engedhet meg magának figyelmen kívül hagyni.
