A Himalája térségét sújtó pusztító áradások után kétségbeesett versenyfutás kezdődött az idővel, hogy megmentsék azt a több száz munkást, akik nepáli vízerőművek alagútjaiban rekedhettek.
A katasztrófát augusztus 26-án egy gleccser összeomlása nyomán kialakult hatalmas áradás indította el, amely Nepál és Tibet egyes részeit is elöntötte. A sárral, sziklákkal és törmelékkel megtelt alagutak miatt a mentőcsapatok rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak.
A nepáli hatóságok kezdetben mintegy 900 eltűnt vízerőművi dolgozóról számoltak be, közülük sokan a Trishuli folyó térségében található, föld alatti létesítményekben tartózkodhattak a katasztrófa idején. A mentők fúróberendezésekkel, kotrógépekkel és hidraulikus eszközökkel próbálják megtalálni az alagutak bejáratait, miközben egyes helyekre levegőt és élelmet is igyekeznek juttatni. Egyes alagutakba már sikerült részlegesen behatolni, de a túlélők felkutatását tovább nehezíti a törmelék és a víz.
A mentést ráadásul újabb esőzések, megemelkedett folyóvízszint és a hegyvidéki terep is akadályozza. A hatóságok attól tartanak, hogy a hosszú ideje a föld alatt rekedt emberek oxigén- és vízhiány miatt egyre nagyobb veszélyben vannak. A szeptember 1-jei helyzetjelentések szerint továbbra is több száz dolgozó sorsa bizonytalan, miközben a katasztrófa halálos áldozatainak száma már meghaladta az ezret.
A mentési műveletekben nepáli katonák, biztonsági erők, önkéntesek, valamint külföldi szakértők is részt vesznek. A cél most az, hogy minél gyorsabban elérjék az alagutakban feltételezett túlélőket, mielőtt a körülmények végzetessé válnának - írja a Metro.
