Rendkívüli jégkorszaki leletre bukkantak régészek egy észak-csehországi építkezésen, ahol több mint 3500 állati maradvány került elő, köztük legalább húsz gyapjas mamut csontjai.
A felfedezés 2024 novemberében történt az Ústí nad Labemhez tartozó Bukov városrészben, egy igazságügyi palota építése közben. Ahogy a munkagépek eltávolították a földet, először mamutcsontok kerültek elő, majd hamarosan világossá vált, hogy a terület egy különleges, mintegy 27 ezer éves jégkorszaki lelőhelyet rejt.
A régészek körülbelül ezer négyzetméteres területen több mint 3500 állati maradványt dokumentáltak. A mamutok jelenlétét 19 alsó állkapocs és egy különálló fog alapján állapították meg, miközben a csontok között gyapjas orrszarvú, ló, rénszarvas és nyúl maradványai is előkerültek. A mamutok csontvázának szinte valamennyi része megtalálható volt, bár agyarakból és koponyákból viszonylag kevés maradt fenn.
A lelet különösen azért érdekes, mert a csontok mellett az őskori emberek jelenlétére utaló nyomokat is találtak. Három egyértelmű tűzhely vagy égett terület került elő, emellett kőeszközöket, egy mamutcsontból vagy agyarból készült függőt és vörös okker nyomait is azonosították. A régészek több olyan kőeszközt találtak, amelyeket valószínűleg állatok feldolgozására, bőr megmunkálására vagy más vágási feladatokra használtak. Egyes mamutbordákon vágásnyomok is láthatók, két kőeszközön pedig olyan sérülések figyelhetők meg, amelyek összhangban állnak azzal, hogy lövedékhegyként használhatták őket.
A bizonyítékok alapján a kutatók úgy vélik, hogy az emberek frissen elejtett vagy friss tetemeket dolgozhattak fel a helyszínen, és nem egyszerűen régebben elpusztult állatok csontjait gyűjtötték össze. A csontokon található vágásnyomok arra utalnak, hogy a mamutok húsát élelmezési célokra is felhasználták. Ugyanakkor a kutatók óvatosak: nem zárható ki teljesen az sem, hogy az emberek természetes úton elpusztult mamutok tetemeit használták fel, és azt sem tudják még pontosan, mennyi idő alatt alakult ki a hatalmas csontegyüttes.
A radiokarbonos vizsgálatok alapján a lelőhely nagyjából 28 800 és 25 600 évvel ezelőtti időszakra tehető, a kőeszközök pedig a késői gravetti kultúrához kapcsolják. Hasonló mamutcsont-lelőhelyeket már ismertek Morvaországból, Alsó-Ausztriából és Dél-Lengyelországból, Csehország ezen részén azonban eddig nem dokumentáltak ehhez hasonló, késő gravetti kori lelőhelyet. A kutatók ezért földrajzi és időbeli szempontból is különlegesnek tartják a bukovi felfedezést.
A mamutok életkora szintén érdekes információkat szolgáltat. A húsz állat közül tizenhármat körülbelül 13 és 27 év közötti, ivarérett, de még fejlődésben lévő egyednek becsültek. Ez azért figyelemre méltó, mert ezek az állatok természetes körülmények között kevésbé valószínű, hogy egyszerre pusztultak volna el. A kutatók egyik lehetőségként felvetik, hogy több, egymást követő mamutvadászat maradványai kerültek ugyanarra a helyre. Az sem kizárható, hogy egyes állatok magányosan élő fiatal hímek voltak, amelyek már elhagyták a családi csordát, de ezt egyelőre csak hipotézisként kezelik.
A következő vizsgálatok még többet árulhatnak el a lelőhely történetéről. A mamutok DNS-ének és nemének elemzése segíthet megállapítani, hogy az állatok rokonságban álltak-e egymással, illetve hogy a vadászok bizonyos típusú vagy korú egyedeket részesítettek-e előnyben. Izotópos vizsgálatok, fogkopás-elemzések, üledékből származó DNS és további kormeghatározások pedig azt is megmutathatják, milyen környezetben éltek az állatok, mit ettek, valamint hogy a területet egyetlen rövid időszakban vagy több alkalommal keresték fel az őskori emberek. A bukovi lelőhely így nemcsak a mamutok életébe, hanem több tízezer évvel ezelőtti vadászok mindennapjaiba is betekintést nyújthat - írja a ScienceAlert.
