Bárhová nézünk, mindenütt gondokat találunk a Közel-Keleten. A fókuszban általában Irán, a húszik, Szaúd-Arábia, Izrael, a kőolaj és földgáz ára, esetleg kisebb részt a jemeni helyzet szerepel - holott nyugodtan idevehetnénk a még mindig puskaporos hangulatú Szíriát is. Utóbbi ország az elmúlt időben viszonylag keveset szerepel a hírekben, pedig ma sem a nyugalmáról ismerszik meg.
Szíriában az inflációs ráta 2024–2026-ban jelentősen ingadozott, de 2026 júliusában „alig" 24,8 százalékra mérséklődött. Ez egészen döbbenetes adat, ha idehaza lenne efféle pénzromlás, akkor már vélhetően az „előző előtti" kabinet is belebukott volna. Az árak növekedését továbbra is a hosszú polgárháborús évek hatása, az elképesztő pusztítás és a szír font instabilitása határozza meg - de az sem sokat segít, hogy az ország egyes részein még mind a mai napig kaotikus állapotok uralkodnak.
A 2024-es 20 milliárd dolláros mélypontról a GDP 2025-re 32 milliárdra hízott, míg a kabinet által megfogalmazott 2026-os cél 50-60 milliárd dollár elérése. A miheztartás végett érdemes megjegyezni, a fegyveres harcok kirobbanása, azaz 2010 előtt a nemzeti össztermék nagyjából 60 milliárd dollár volt. Ahmed al-Sharaa elnök mintegy 10,5 milliárd dolláros költségvetést szabott meg 2026-ra, ami közel háromszorosa az előző évinek. A kasszát a javuló adóbehajtás és az állami kézbe visszakerült olajmezők kitermelése nyomán keletkező bevételek hízlalják.
Utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, azzal, hogy Damaszkusz visszaszerezte az ellenőrzést a keleti mezői fölött, a kitermelés napi 82 000 hordóra emelkedett. Ez azonban még mindig elmarad a napi 120-150 ezer hordós belföldi igénytől - így nem csoda, hogy a tartós üzemanyaghiányok és az áramszünetek épp oly meghatározói a mindennapoknak, mint az áruhiány és a drágaság. No meg a bűnözés és a gyermekszegénység - hogy ezek a szempontok se essenek ki a rostán.
Sajnos Szíria mezőgazdasága sem talált vissza eddig a régi útra. Bár az ágazat továbbra is a legnagyobb vidéki munkaadó, de az egyre aszályosabb esztendők - és a fel nem robbant lőszerekkel teli szántók - roppant mód nehezítik a talpraállást. Az aknamentesítés nem vicc, elég, ha arra utalunk, hogy hazánkban 1945-46-ban több száz gazda halt meg vagy vált csonkává-bénává a robbanások nyomán, arról nem is beszélve, hogy az ellátási helyzet is a csőd széléra jutott a kényszerű munkátlanság miatt. Búzából amúgy végre nincs túlzott hiány, csak hát ezen túl mást is enne az átlag helyi - aki eme vágyát viszont csak költségesen tudná/tudja kielégíteni.
Az Öböl-menti országokból és nemzetközi piacokról érkező befektetések elsősorban az ingatlan- és a turisztikai ágazatot célozzák. Mindez szép és jó, de az efféle projektek a látogatottabb tengerparti részekre koncentrálódnak, ahol a lakosságnak elenyésző része él.
Mivel az államot csaknem másfél évtizeden át sújtotta polgárháború, illetve pusztították a szélsőséges dzsihádisták, Szíria korunkra gyakorlatilag egy (szinte) végtelen rommezővé változott. Így nem csoda, ha az új kormány egyik kiemelt célja az újjáépítés. A Világbank becslései szerint utóbbi teljes költsége eléri a 216 milliárd dollárt, ami a jelenlegi gazdasági teljesítmény többszöröse. Egyébiránt ezt az összeget leginkább akkor tudjuk helyesen elhelyezni egy értékskálán, ha átszámoljuk hazai fizetőeszközre. A szaldó 68 256 ezer milliárd forintot jelent, ami kis ráhagyással másfél esztendőnyi GDP-t adna ki.
S ez minden, csak nem két fillér.
Szíriát tehát sajnos még mindig kevéssé titulálhatjuk a nyugalom fészkének, s a helyzetet tovább eszkalálják a címben említett szétrúgandó (szélsőséges) alfelek. A belpolitikai és biztonsági helyzet rendkívül törékeny, instabil és kiszámíthatatlan. Történik mindez annak ellenére, hogy az ország a Bassár el-Aszad rezsim 2024 decemberi bukása óta politikai átmeneti időszakát éli a korábban említett Ahmed al-Sára ideiglenes elnök vezetése alatt. Csekély vigasz, hogy a korábbi nagyszabású polgárháborús frontvonalak megszűntek és megkezdődött a menekültek tömeges önkéntes hazatérése is. Azonban az országot lokális fegyveres konfliktusok, terrorfenyegetettség, gazdasági összeomlás és külső katonai beavatkozások gyengítik.
Csak a legfontosabbakat említve, az átmeneti kormány ugyan kétségtelenül megszilárdította a hatalmát a főbb központokban - ami alatt Damaszkuszt, Aleppót és Hamát kell érteni - ám a fővároson túli részeken nehezen tartja fenn a rendet, vagy legalább annak látszatát. A fegyverek tömeges birtoklása, a fosztogatások és az emberrablások mindennapos problémát jelentenek. Ezen túl Délen, különösen Daraa és Szuvajda tartományokban is szólnak géppuskák. Itt a helyi milíciák, törzsi csoportok és a kormányzati erők irtják egymás sorait igen nagy lelkesedéssel. „Ezzel szemben" Északon és északkeleten a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők (SDF), valamint a török támogatású Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) között továbbra is feszült a viszony, ami időszakos tüzérségi párbajokban és zsenánt dróntámadásokban nyilvánul meg.
