Nem hivatalos, a nyilvánosság elől elzárt találkozóra került sor július közepén Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban. Magas rangú orosz és német politikusok találkoztak, hogy elősegítsék az ukrajnai háború lezárást. A hír annál is inkább meglepő, mert Németország Ukrajna egyik legfontosabb támogatója, mégis működhetett a német–orosz háttércsatorna Bakuban. Mint kiderült, Berlin már évek óta ezen a titkos csatornán keresztül tárgyal a Kremlhez közel álló orosz szereplőkkel. A megbeszélések célja nem egy békekötés tető alá hozása, hanem annak esetleges előkészítése volt.
Kiszivárgott a hír, hogy nem hivatalos német–orosz kapcsolatfelvétel történt július 12 és 14 között az azerbajdzsáni Bakuban az ukrajnai háború befejezése érdekében. A találkozóról szóló első hírek július 16-án jelentek meg, a Die Zeit német hetilapban, illetve az ARD közszolgálati műsorszolgáltató adásában. A dolog érdekessége, hogy utólag mind Friedrich Merz német kancellár, mind pedig Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök közös berlini sajtóértekezletükön úgy nyilatkozott, hogy előzetesen nem tudott a találkozóról. Az azeri államfő azonban a találkozó tényét megerősítette.
Ez meglehetősen furcsa, mert az orosz delegáció nem másodvonalbeli személyekből állt, hanem a Kremlhez közel álló szereplőkből.
Viktor Zubkov nemcsak volt miniszterelnök, hanem Putyin egyik legrégebbi bizalmasa, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke és hosszú ideje része az orosz politikai-gazdasági elit legbelső körének. Valerij Fadejev az orosz elnöki emberjogi tanács vezetője, aki rendszeresen közvetíti a Kreml politikai álláspontját.
A német résztvevők sem voltak jelentéktelen szereplők, mert Ronald Pofalla Angela Merkel egyik legfontosabb embere volt, aki évekig vezette a kancelláriát, és ma is rendkívül jó kapcsolatokat ápol a CDU vezetésével. Matthias Platzeck pedig a német szociáldemokraták egyik legismertebb Oroszország-szakértő politikusa, aki már a háború előtt is az orosz–német párbeszéd egyik legfontosabb támogatója volt.
A két politikus német kormányban ugyan nem tölt be tisztséget, de mindkét kormánypárt felé rendelkeznek komoly kapcsolatrendszerrel – áll többek között a brit Reuters jelentésében, amely terjedelmes összeállítását közöl az egész ügyről.
Most itt az a kérdés, hogy Németország Ukrajna egyik legfontosabb segítője, mégis egyszerre támogatja Kijevet katonailag és tart fenn – legalábbis volt politikusokon keresztül – informális orosz kapcsolati csatornákat. Németország Ukrajnát támogatja – a Német Szövetségi Kormány honlapján, 2026. április 26-ai kelétezéssel a következő olvasható: Németország Ukrajna legnagyobb európai támogatója, katonai, pénzügyi és humanitárius értelemben is –, Oroszországgal szemben áll. Közben azonban befolyásos német politikai körök – hivatalos kormányzati felhatalmazás bizonyítéka nélkül – informális csatornákon keresztül mérhetik fel, milyen Európa jöhet a háború után.
Ez nem feltétlenül ellentmondás, hanem a nagyhatalmi politika klasszikus kettőssége: nyilvános elrettentés és háttérdiplomácia egyszerre. A bakui találkozók éppen azt mutatják, hogy a leegyszerűsítő címkék – háborúpártiság vagy békepártiság – nem írják le pontosan a nagyhatalmi politikát: Berlin egyszerre fegyverzi Kijevet, és egyes politikai körei már Moszkva háború utáni helyét mérik fel Európában. Ez nem a béke közelségét jelenti, hanem a háború utáni rendezés előkészítésének jele.
A bakui német–orosz találkozók nem azt bizonyítják, hogy Berlin képmutatóan háborúpárti, hanem azt, hogy a nagyhatalmi politika egyszerre több síkon mozog: nyilvánosan támogatja Ukrajnát, a háttérben pedig egyes szereplők már a háború utáni európai rend lehetőségeit tesztelik.
A legfontosabb körülmény talán az, hogy nem egyetlen titkos egyeztetésről beszélünk. Német sajtóértesülések szerint hasonló megbeszélések már 2024 óta rendszeresen zajlanak Bakuban és Abu-Dzabiban. Az idei júliusi találkozó tehát egy több éve működő informális kommunikációs csatorna része.
Ez önmagában arra utal, hogy a felek hosszú távon gondolkodnak. Az ilyen fórumok célja rendszerint nem az, hogy aláírják a békeszerződést, hanem hogy felmérjék: milyen kompromisszumok lennének elképzelhetők, milyen feltételekkel lehetne újraindítani az orosz–német kapcsolatokat, hogyan képzelik el a háború utáni európai biztonsági rendszert, milyen politikai folyamatok zajlanak Berlinben és Moszkvában.
A brit The Times napilap szerint az orosz vezetés számára Németország stratégiai jelentőségű állam.
Berlin Európa legnagyobb gazdasága, az európai fegyverkezés egyik motorja és Ukrajna egyik legfontosabb támogatója. Ha Moszkva valaha is meg akarja változtatni az Európai Unió Oroszországgal kapcsolatos politikáját, ahhoz először Németországot kell meggyőznie.
A német biztonsági szolgálatok értékelése szerint Moszkva azt próbálja közvetíteni a német politikai elit felé, hogy a háborút nem lehet katonailag megnyerni, előbb-utóbb tárgyalni kell Oroszországgal, Európa biztonsága a Kreml nélkül nem képzelhető el, a konfliktus lezárása csak a moszkvai feltételek bizonyos mértékű elfogadásával lehetséges – összegzi az orosz álláspontot a Reuters.
Politikailag pikáns kérdés, hogy Merz miért nem tudott a titkos találkozóról? A válasz nem egyszerű, mert lehet, hogy valóban nem tudott semmiről. Ez azt jelentené, hogy volt politikusok saját diplomáciai csatornát működtetnek. Az is lehet, hogy tudott a dologról, de a mostani európai politikai légkörben rendkívül kellemetlen lenne nyilvánosan elismerni, hogy a német politikai elit egy része rendszeresen egyeztet Putyin bizalmasaival.
Még az sem kizárt, hogy a német állam bizonyos körei tudtak a bakui találkozóról, de a kancellár hivatalosan nem vett részt az egyeztetésen.
Az ukrajnai háborút nem fogja eldönteni négy-öt volt politikus titkos találkozója. A békéhez elengedhetetlen Ukrajna, az Egyesült Államok, az európai nagyhatalmak részvétele a tárgyalásokon, illetve Putyin és a nyugati vezetők politikai megállapodása.
Ugyanakkor történelmi tapasztalat, hogy a hivatalos béketárgyalások előtt szinte mindig megjelennek az informális háttércsatornák. A hidegháború alatt az amerikai–szovjet kapcsolatokban is számos ilyen titkos diplomáciai csatorna működött. Ezeken keresztül tesztelték a másik fél szándékait anélkül, hogy politikai kockázatot vállaltak volna.
A bakui találkozó politikai jelentőségét nem szabad sem túlértékelni, sem lebecsülni.
Nem békekonferencia volt, hanem egy olyan háttérdiplomáciai manőver újabb állomása, amely már több éve működik az orosz és a német politikai elit bizonyos körei között.
A résztvevők személye alapján nem magánemberek baráti beszélgetéséről van szó, hanem olyan szereplőkről, akik ma is közvetlen befolyással rendelkeznek Berlin és Moszkva politikai gondolkodására. A találkozó legfontosabb üzenete talán az, hogy miközben a nyilvánosság előtt továbbra is a konfrontáció dominál, a háttérben már zajlik a háború utáni európai rendezés lehetőségeinek puhatolózása.
Ez önmagában még nem jelenti a béke közelségét, de arra utal, hogy egyes politikai körök Németországban és Oroszországban már most a konfliktus lezárását követő korszakra készülnek.
