Az iráni állami televízió szakértői szerint az Egyesült Arab Emírségek (EAE) olyan új hajózási és logisztikai módszereket vezetett be, amelyekkel sikeresen semlegesíti Irán képességét a Hormuzi-szoros olajforgalmának megzavarására. Abu-Dzabi a katonai konfrontáció helyett a lezárás gazdasági logikáját támadta meg olcsó, pótolható hajók és vontatók bevetésével, ami az iráni elemzők szerint is komoly stratégiai kihívás elé állítja Teheránt.
Az IRIB állami csatorna műsorának közelmúltbeli adásában négy meghívott szakértő közül hárman azt elemezték, hogyan alakította át Abu-Dzabi az olajszállítmányozási stratégiáját az iráni fenyegetések árnyékában. A panel egyik résztvevője rámutatott: az EAE nem a katonai képességeket kérdőjelezi meg közvetlenül, hanem az iráni tengeri befolyás mögött húzódó gazdasági számításokat formálja át. „Az Egyesült Arab Emírségek a Hormuzi-szoros lezárásának logikáját támadta meg” – fogalmazott a szakértő.
Olcsó hajók és leselejtezett tankerek
A megbeszélés szerint Irán korábbi elrettentő stratégiája nagyrészt a hatalmas, rendkívül értékes nyersolajszállító tankerek (VLCC-k) sebezhetőségére épült. Egy esetleges iráni csapás a biztosítási fedezetek megvonásával és a hatalmas anyagi kockázattal megbénította volna a kereskedelmi útvonalat. Abu-Dzabi erre reagálva egy államilag támogatott logisztikai láncot hozott létre, amelyben kisebb, olcsóbb és könnyen pótolható hajókat kezdett alkalmazni.
„Olyan csatateret hoztak létre, amelyet a saját előnyükre terveztek. Azt üzenik: harcolj itt velem. Te támadod a kicsiket, én pedig folyamatosan pótlom őket” – elemezte a helyzetet a műsor egyik kommentátora.
Emellett az EAE olyan elöregedett VLCC-ket is bevet, amelyeket a szigorú környezetvédelmi és biztonsági előírások miatt számos kikötőben már leselejteznének. Ezeknek a hajóknak az értéke ma már jóval alacsonyabb, mint a bennük szállított olajé, így az esetleges iráni támadás okozta gazdasági veszteség minimálisra csökken.
Kiismerték az iráni támadási mintázatot
Az iráni szakértők egy kiszámítható katonai mintázatot is felvázoltak, amelyre az emírségekbeli vezetés sikeresen felkészült. Az iráni erők a műveleteik során jellemzően rádióüzeneteket küldenek, figyelmeztető lövéseket adnak le, majd – ahelyett, hogy elsüllyesztenék a hajót – a hajóhidat veszik célba, ezzel 30-40 percet hagyva a legénységnek a biztonságos evakuálásra.
Erre válaszul Abu-Dzabi vontatóhajókat helyezett készenlétbe. Amint egy célba vett hajót találat ér, a vontatók a helyszínre sietnek, és a sérült tankert a szomszédos ománi Szuhár (Sohar) kikötőjébe vontatják, ahol a rakományt így is maradéktalanul kirakodhatják. Ennek eredményeképpen Irán hiába tesz kárt egy hajóban, az értékes olajszállítmány végül eljut a célállomásra.
Külső vádak
A műsor résztvevői egyetértettek abban, hogy a pótolható hajók további támadása nem állítaná vissza Teherán stratégiai előnyét. Egyikük úgy vélte: „kognitív hiba” az iráni vezetés részéről, hogy továbbra is egy olyan elavult megközelítéshez ragaszkodik, amely már nem hozza meg a kívánt eredményt.
Musztafa Nadzsafi (Mustafa Najafi) közel-kelet-kutató közösségi oldalán közzétett elemzésében még tovább ment. Azzal vádolta az Egyesült Arab Emírségeket, hogy hetek óta aktívan dolgozik Irán szoros feletti befolyásának csökkentésén, miközben akadályozza a Teherán és Omán közötti, a szoros közös kezeléséről szóló diplomáciai megállapodást. Nadzsafi szerint Abu-Dzabi az Egyesült Államokban és Izraelben is az Irán elleni esetleges katonai csapások érdekében lobbizik. „Izrael után egyetlen szereplő sem álmodik annyira Irán meggyengítéséről és széteséséről, mint az Egyesült Arab Emírségek” – fogalmazott a kutató, arra figyelmeztetve, hogy a kialakult helyzetben Teheránnak a puszta diplomácián túlmutató megoldásokat kell találnia – írta az Iranintl.
