Komoly repedések keletkeztek az EU Ukrajnával kapcsolatos stratégiáján. Idén már három befolyásos politikus, Emmanuel Macron francia elnök, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és legutóbb Alexander Stubb finn államfő is komolyan felvetette annak lehetőségét, hogy a Nyugatnak közvetlenül tárgyalnia kellene Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A párbeszéd annak érdekében történne, hogy a háború lezárását követően a diplomáciai csatornákat valamilyen formában újra meg lehessen nyitni. Ez az elképzelés szembe megy Brüsszel hivatalos politikájával.
„Azt hiszem, beszélnünk kellene Putyinnal” – mondta júniusban adott interjújában Alexander Stubb finn elnök. A finn államfő többek között arról beszélt, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a párbeszéd Oroszországgal, mert Finnország és Európa hosszú távon nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Oroszország a szomszédja. „Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmen kívül hagyása tarthatatlanná válik. Ez a határ megmarad” – mondta a politikus, utalva országa 1355 kilométer hosszú Oroszországgal közös határára. „Valahogyan fenn kell tartanunk a politikai kapcsolatokat” – összegezte mondandóját Stubb.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Putyinnal folytatott tárgyalásoknak csak akkor van értelmük, ha azok nem gyengítik Ukrajna pozícióját, és nem jelentik az orosz agresszió elfogadását. Szerinte a kapcsolatfelvétel időzítését összehangoltan, Ukrajnával és a nyugati szövetségesekkel egyeztetve kell meghatározni.
Ez egy felettébb meglepő és egyben sokat mondó, beismerő nyilatkozat, hiszen Stubb évek óta Európa egyik leginkább Ukrajna-párti politikusa, és általánosságban véve ellenséges a Kremllel szemben. Finnország idén májusáig összesen 33 katonai segélycsomagot adott át Ukrajnának, amelyek összértéke elérte a 3,4 milliárd eurót. A támogatás lőszereket, fegyverrendszereket, katonai felszereléseket és kiképzési segítséget foglal magában.
Viszont azonnal tisztáznunk kell, hogy Stubb nem az Oroszországgal való megbékélés mellett érvelt, hanem amellett, hogy a háború lezárását követően a diplomáciai csatornákat valamilyen formában újra meg kell nyitni.
Egy másik fontos szempont Stubb nyilatkozatának megítélésénél, hogy a finn elnök ma már nincs egyedül ezzel a véleményével, mert februárban a Kremllel való tárgyalások mellett foglalt állást. Emmanuel Macron francia elnök és júniusban, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is.
„Ezeket az európai vezetőket részben az a meggyőződés motiválja, hogy a magas szintű diplomácia olyan megállapodáshoz vezethet, amely végre véget vet az ukrajnai háborúnak. De motiválja őket az egyre veszélyesebb orosz-európai kapcsolat stabilizálása is. Ennek hiánya ellenőrizetlen fegyverkezési versenyhez vezetett; orosz hibrid műveletek Európa területén, mint például az Egyesült Királyságban elkövetett gyújtogatások és a kelet-európai drónbetörések; valamint a közvetlen katonai konfrontáció általánosan növekvő kockázata. Más szóval, a kontinens keresi a módját egy potenciális válság megfékezésének és az eszkaláció megelőzésének” – foglalta össze több európai vezető véleményét a Foreign Affairs amerikai folyóirat, amely a nemzetközi kapcsolatokkal és az Egyesült Államok külpolitikájával foglalkozik.
Ugyanakkor a folyóirat árnyalja a képet, amikor annak a véleményének ad hangot, hogy bár egyeseknél a Putyinnal való tárgyalásokra megvan a szándék, de nem tudják a kivitelezés módját. A bizonytalanság egyik fő oka, hogy fogalmuk sincs, ki képviselje Európát. Arról már nem is beszélve, hogy ma még elképzelésük sincs arról, hogy mi legyen a tárgyalások napirendje.
Felmerült annak lehetősége, hogy a kontinens két vezető hatalmának, Franciaországnak, Németországnak, valamint Nagy-Britanniának, például Finnországgal – a hosszú közös határ okán – kellene összefogni, és létrehozni egy Európán belüli „belső” koalíciót., amely tárgyalóasztalhoz ülhetne az oroszokkal.
Egy ilyen helyzet komoly viszályt szülne az Európai Unión belül. Lengyelország és Olaszország, amelyek a „nagyok” árnyékában eddig mindig a másodhegedűs szerepét kapták, megint politikailag „kisemmizve” érezné magukat.
Mindennél két, sokkal komolyabb probléma is jelentkezik.
Az egyik, hogy jelen állás szerint az Európai Unió hivatalos álláspontja szerint nem kíván közvetlen tárgyalást folytatni Moszkvával, valamint minden támogatást meg akar adni Kijevnek a háború folytatásához. Ebbe a megközelítésbe nem fér bele a háború lezárásának terve.
A másik probléma, hogy Oroszországnak meg vannak a saját céljai, vagyis a Krím hovatartozásáról nem tárgyal, az eddig elfoglalt területeket meg akarja tartani, sőt a Donbásznak a még ukrán kézen lévő részeire is igényt tart, továbbá Ukrajna nem lehet a NATO tagja.
Mind a két érvelés komoly akadályt jelent Stubb, Macron és Meloni terve előtt.
Viszont mindhárom politikus kompromisszumra is hajló elképzelése idén látott napvilágot, tehát friss tervekről beszélünk. Mindezek előtt nem volt olyan nyugat-európai politikus, aki ehhez hasonló elképzelést a szájára mert volna venni. Ez pedig azt jelenti, hogy Brüsszel hivatalos, Ukrajnával kapcsolatos politikáján komoly repedések keletkeztek.
