Jimmy Hoffa évtizedeken át az amerikai munkásmozgalom egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb alakja volt. Amikor 1975. július 30-án egy Detroit melletti találkozóra indult, még senki sem sejtette, hogy többé nem tér haza.
Jimmy Hoffa neve már jóval eltűnése előtt fogalommá vált az Egyesült Államokban. A teherautó-sofőröket, raktári dolgozókat és más szállítási munkásokat tömörítő Teamsters szakszervezet vezetőjeként óriási befolyást szerzett a szakszervezetének és persze önmagának is. Kemény tárgyaló volt, aki nem riadt vissza a fenyegetéstől, a politikai nyomásgyakorlástól vagy a nyilvános összecsapásoktól sem.
Hoffa sok dolgozó szemében hősnek számított. Az irányítása alatt a Teamsters jobb bérekért, biztosításért és nyugdíjakért harcolt és valódi erőt képviselt a munkaadókkal szemben. Ellenfelei azonban úgy látták, hogy a szakszervezeti hatalom mögött túl sok homályos pénzügyi stikli és túl sok alvilági kapcsolat húzódik.
Vezetőként jó kapcsolatokat ápolt a szervezett bűnözés több ismert alakjával. A maffia számára különösen értékes lehetett a Teamsters hatalmas nyugdíjalapja, amelyből különféle üzleti beruházásokat és kaszinóépítéseket finanszíroztak. Hoffa ezekkel a kapcsolatokkal szövetségeseket szerzett, de közben olyan emberek világába lépett be, ahol a barátság addig tartott, amíg a két fél érdeke egy irányba tartott.
A hatóságok hosszú ideig próbálták sarokba szorítani. Robert F. Kennedy, előbb szenátusi vizsgálóbizottsági jogászként, majd főügyészként különösen elszánt ellenfelévé vált. Kettejük nyilvános összecsapásai legendássá váltak. Hoffa nyers, dacos modora jól mutatta, hogy nem tekinti magát alárendelt szereplőnek még Washingtonban sem.
1967-ben börtönbe került esküdtek megvesztegetésével és pénzügyi visszaélésekkel kapcsolatos ítéletek miatt. Richard Nixon elnök 1971-ben enyhítette a büntetését, ám feltételként Hoffa 1980-ig nem vehetett részt közvetlenül szakszervezeti tevékenységben. Ő azonban nem mondott le arról, hogy visszaszerezze régi hatalmát.
Ez a törekvés valószínűleg sokakat nyugtalanított. A Teamsters élén időközben új vezetés alakult ki, a szervezett bűnözés szereplői pedig aligha örültek annak, hogy Hoffa ismét beleszólna a szakszervezet ügyeibe. Egykori kapcsolatai közül többen már nem szövetségest, hanem kockázatot láthattak benne.
1975. július 30-án Hoffa elindult a Detroit egyik elővárosában, Bloomfield Township területén működő Machus Red Fox étteremhez. A feltételezések szerint két, alvilági kapcsolatokkal rendelkező férfival készült találkozni, Anthony „Tony Jack” Giacalonéval és Anthony „Tony Pro” Provenzanóval. Mindketten tagadták, hogy aznap megbeszélésük lett volna vele.
Hoffa, délután telefonon jelezte a feleségének, hogy a találkozópartnerei nem érkeztek meg. Több tanú is látta az étterem környékén, ezután azonban eltűnt. Autóját később a parkolóban találták meg. Dulakodásra utaló egyértelmű nyom nem maradt, holtteste pedig azóta sem került elő.
A nyomozók már a nyomozás elején arra gyanakodtak, hogy Hoffát ismerősei csalták el. Valószínűtlennek tűnt, hogy önként beüljön egy idegen autójába, különösen akkor, amikor tisztában volt azzal, hány ellensége van. Az egyik leggyakrabban idézett elmélet szerint az étterem közeléből egy olyan jármű vitte el, amelyet felismert és amelyben legalább egy általa ismert ember ült.
A többi már jórészt találgatás. Az egyik híres legenda szerint megölték, feldarabolták, majd maradványait a New York-i Giants Stadion építésekor a beton alá rejtették. A stadiont évtizedekkel később lebontották, de Hoffára utaló nyom nem került elő. Ez az konspirációs teória jellegű elképzelés látványos volt ugyan, de bizonyíték nem támasztotta alá.
Más történetek szerint testét elégették egy krematóriumban, ipari hulladék közé keverték, vagy húsfeldolgozó berendezéssel semmisítették meg. Olyan verzió is elterjedt, amely szerint egy farmon vagy detroiti ingatlan alatt temették el. Az FBI az évtizedek során több helyszínt átvizsgált, de egyik kutatás sem hozott eredményt.
A legvadabb teória szerint nem a maffia, hanem szövetségi ügynökök rabolták el, repülőgépre tették, majd a Nagy-tavak fölött kidobták. Erre az állításra sem került elő hiteles bizonyíték. Inkább jól mutatja, mennyire termékeny talaj lett Hoffa eltűnése az összeesküvés-elméletek számára.
A legtöbb kutató és nyomozó ma is azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy Hoffát szervezett bűnözői körök ölték meg, mert visszatérési terve veszélyeztette az érdekeiket. Hogy pontosan ki rendelte el, ki hajtotta végre, és mi történt a holttesttel, arra nincs biztos válasz.
Jimmy Hoffát 1982-ben hivatalosan halottnak nyilvánították. Az ügye mégsem zárult le igazán. Időről időre új tanúk, könyvek, vallomások és feltételezett sírhelyek kerülnek elő, majd ugyanilyen gyorsan szerte is foszlanak.
Hoffa története azért maradt ennyire erős az amerikai emlékezetben, mert tökéletesen találkozik benne a hatalom, a politika, a munkásmozgalom és a maffia világa. Egy férfi, aki szinte bárkit képes volt tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, végül egy olyan találkozóra érkezett, ahonnan nem volt visszaút.
A rejtély legnyugtalanítóbb része nem is az, hogy nincs holttest. Hanem az, hogy Hoffa valószínűleg ismerte azokat, akik az utolsó útjára vitték.
