Idén nyáron a szokásosnál korábban pusztították el Dél-Európát a heves erdőtüzek. Spanyolország-szerte már több mint 240 000 hektárnyi földterület pusztult el, a déli régióban nemrégiben pusztító tűzvész pedig gyorsan az ország egyik legpusztítóbbá vált.
Miközben a bozóttüzek elleni védekezés egyre inkább műholdakra, drónokra és mesterséges intelligenciára épül, Barcelonától mintegy 130 kilométerre délre egy sokkal egyszerűbb, évszázados módszer bizonyít: egy szamárcsorda.
A dél-katalóniai Tivissa Donkey Firefighters nevű nonprofit szervezet elhagyott és bántalmazott szamarakat ment meg, majd természetes „tűzoltókként” alkalmazza őket. Az állatok a hegyvidéki területeken lelegelik a könnyen gyulladó füveket és aljnövényzetet, így természetes tűzvédelmi sávokat alakítanak ki a száraz mediterrán tájon – írja a CNN.
Az alapító, Joan Cedó Sans 2020-ban néhány megmentett szamárral indította el a kezdeményezést, mára azonban már 62 állatból álló csorda járja a környéket. A szamarak magán- és közterületeket tisztítanak meg, miközben új esélyt kapnak az életre.
„Hálásak vagyunk ezeknek az állatoknak, és úgy gondoljuk, megérdemlik a második esélyt” – mondta Cedó.
A projekt ötlete a 2013-as katalóniai erdőtüzek után született. Cedó kíváncsi volt, képesek-e a szamarak megtisztítani birtoka körül az erdő aljnövényzetét.
„Mindent megettek” – emlékezett vissza.
A kísérletből hamar teljes munkaidős program lett. Cedó – aki időközben Tivissa polgármestere lett – a mindennapi feladatokat Jordi García önkéntesre bízta.
„Nagyon hálás munka. A természetben dolgozol, miközben ezeknek az állatoknak is új életet adsz” – mondta García.
Második esély az állatoknak
Az első megmentett állatok között volt Roberto, egy egykori versenyszamár, akit vágóhídra küldtek, miután már nem volt alkalmas versenyzésre.
„Különleges állat, és szerintem ezt ő is tudja” – mondta Cedó.
Paloma nevű társa túlsúlyosan érkezett a menhelyre.
„Szupermarketi kekszekkel és kockacukorral etették. Ez egy ilyen állat számára teljesen helytelen, és tulajdonképpen a rossz bánásmód egyik formája.”
Cedó szerint a program minden résztvevő számára előnyös. A szamarak csökkentik a tűzveszélyt, miközben méltó életet élhetnek: csordában mozognak, önkéntes állatorvosok gondoskodnak róluk, takarmányukat pedig helyi gazdaságok és egy közeli vidámpark adományai egészítik ki.
Miért éppen szamarak?
Dr. Jordi Bartolomé Filella, a Barcelonai Autonóm Egyetem ökológusa szerint a szamarak különösen hatékonyak, mert elsősorban azokat a füveket fogyasztják, amelyek nyáron kiszáradnak, és a legkönnyebben lángra kapnak.
A kutató szerint a leghatékonyabb megoldás több növényevő faj együttes alkalmazása, mivel mindegyik más-más növényzetet fogyaszt.
A kecskéket például Kaliforniában is használják természetes bozótirtóként, mivel kiválóan megbirkóznak a cserjékkel és a meredek hegyoldalakkal.
Cedó szerint azonban a szamaraknak különleges előnyük van.
„Azt a munkát, amit a szamarak elvégeznek, sem a kecskék, sem a juhok nem tudják. Nehezebbek, erősebben tapossák a talajt, és többet is esznek.”
A patáikkal megszakítják a száraz növényzet összefüggő rétegét, ami lassíthatja a tűz terjedését.
A kutatások szerint a legeltetés valóban csökkentheti az erdőtüzek intenzitását, ráadásul olcsóbb is lehet, mint a gépi bozótirtás. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy önmagában nem jelent teljes megoldást.
„Nem lehet garantálni, hogy nem lesznek tüzek, de jelentősen csökkenthető a hevességük, így könnyebb megfékezni őket” – mondta Bartolomé.
Együttműködés a tűzoltókkal
A tivissai szamarak a katalán erdőtűzoltó-egységgel (GRAF) is együtt dolgoznak. A tűzoltók időnként gépekkel alakítják ki a tűzvédelmi sávokat, amelyeket később a szamarak folyamatos legeléssel karbantartanak.
„Ez mindenki számára előnyös. Ők kialakítják a tűzvédelmi sávokat, mi pedig az állatokkal tisztán tartjuk azokat” – mondta Cedó.
A szamarak által kitaposott ösvényeket tűz esetén a tűzoltók tömlők lefektetésére is használhatják.
Régi módszer, új szerepben
A Földközi-tenger térségében a nagytestű növényevők évszázadokon át kordában tartották a növényzetet.
„Ha nincsenek növényevők, előbb-utóbb a tűz 'fogyasztja el' ezt a biomasszát. A különbség az, hogy a tűz ezt egyszerre teszi meg, súlyos ökológiai és társadalmi következményekkel” – magyarázta Bartolomé.
2025-ben az európai erdőtüzek rekordmennyiségű, mintegy 13 millió tonna szén-dioxidot juttattak a légkörbe. A pusztítás ráadásul hosszú távú: a leégett erdők megszűnnek szén-dioxidot megkötni, a füst pedig akár hetekig is szennyezheti a levegőt.
A tivissai kezdeményezés nem egyedülálló. Dél-Spanyolországban az El Burrito Feliz alapítvány már 2014 óta alkalmaz megmentett szamarakat a Doñana Nemzeti Park környékén. Galíciában vadlovakat vetnek be természetes „fűnyíróként”, míg Katalóniában a Ramats de Foc program juh- és kecskenyájakkal csökkenti a tűzveszélyt.
A szakemberek szerint az ilyen kezdeményezések szélesebb körű elterjedéséhez állami támogatásra lenne szükség. Bartolomé úgy véli, a legeltetést ugyanúgy ökoszisztéma-szolgáltatásként kellene finanszírozni, mint a gépi bozótirtást.
Cedó szerint jelenleg a pásztorok hektáronként mindössze 70–80 eurót kapnak a megtisztított területekért, ami nem elegendő a hosszú távú fenntartáshoz. A Tivissa Donkey Firefighters ezért elsősorban adományokból és partnerségekből működik.
„Ez a projekt szinte a semmiből, a véletlennek köszönhetően született meg” – mondta Cedó.
„Valójában nem teszünk semmi újat. Csak visszaadjuk annak a vidéki életformának az értékét, amely évszázadokon át az állatokra épült.”
