Az Európai Uniónak jelenleg kilenc hivatalos tagjelölt országa van: Törökország, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Moldova és Georgia. Az egyes országok azonban nagyon különböző ideje várnak arra, hogy közelebb kerüljenek a teljes jogú tagsághoz.
A legrégebben Törökország vár: Ankara már 1987-ben benyújtotta tagsági kérelmét, 1999-ben kapott tagjelölti státuszt, a csatlakozási tárgyalások pedig 2005-ben kezdődtek meg. A folyamat azonban hosszú ideje gyakorlatilag befagyott, többek között a jogállamisággal, az alapvető jogokkal és a demokratikus intézmények működésével kapcsolatos uniós aggályok miatt.
A jelenleg ténylegesen csatlakozásra törekvő országok közül Észak-Macedónia vár az egyik legrégebben. Már 2004-ben beadta kérelmét, 2005 óta tagjelölt, a tárgyalások azonban csak 2022-ben kezdődhettek meg. Előbb a Görögországgal fennálló névvita akadályozta a folyamatot – ennek rendezése érdekében az ország a nevét is Észak-Macedóniára változtatta –, később pedig a Bulgáriával kialakult vita lassította az előrelépést. Montenegró 2008-ban, Albánia és Szerbia 2009-ben, Bosznia-Hercegovina pedig 2016-ban kérte felvételét az EU-ba.
Ehhez képest Ukrajna rendkívül gyorsan jutott előre. Kijev 2022. február 28-án, néhány nappal az orosz invázió kezdete után nyújtotta be tagsági kérelmét, és már ugyanazon év júniusában megkapta a tagjelölti státuszt. A hivatalos csatlakozási tárgyalások 2024 júniusában kezdődtek meg. Moldova hasonló pályát futott be: 2022-ben jelentkezett, még abban az évben tagjelölt lett, majd 2024-ben vele is megkezdődtek a tárgyalások.
Ukrajna gyors előrehaladása érzékeny kérdés a nyugat-balkáni országok számára. Ezek az államok alapvetően támogatják Ukrajna európai perspektíváját, ugyanakkor azt szeretnék, hogy saját, sok éve tartó csatlakozási folyamatuk ne kerüljön háttérbe. Különösen Észak-Macedóniában erős a csalódottság, ahol több mint két évtizede várnak az uniós tagságra. A régióban ezért rendszeresen felmerül, hogy az EU-nak minden jelöltet a teljesített reformok alapján kellene megítélnie, és nem lenne igazságos, ha valamelyik ország kizárólag geopolitikai okokból megelőzné a többieket.
Jelenleg ugyanakkor nem Ukrajna, hanem Montenegró áll a legközelebb az EU-tagsághoz. Podgorica 2012 óta tárgyal Brüsszellel, valamennyi tárgyalási fejezetet megnyitotta, és 2026 júliusáig 18-at ideiglenesen le is zárt. Montenegró mögött Albánia halad a leggyorsabban, amely az utóbbi időszakban jelentősen felgyorsította a tárgyalásokat. Mindkét ország abban bízik, hogy még az évtized vége előtt az Európai Unió teljes jogú tagjává válhat.
Ukrajna mellett ugyanakkor rendkívül erős politikai támogatás áll az EU-ban, ezért elképzelhető, hogy továbbra is gyors ütemben halad. „Automatikus” vagy feltételek nélküli gyorsított tagság azonban nincs: Ukrajnának ugyanúgy teljesítenie kell az uniós követelményeket, a végleges felvételhez pedig valamennyi EU-tagállam jóváhagyása szükséges. Ha Ukrajna végül megelőzné a nála jóval régebb óta várakozó, illetve a tárgyalásokban jelenleg előrébb tartó nyugat-balkáni országokat, az komoly politikai feszültséget és vitát válthatna ki az EU bővítési politikájának igazságosságáról.
