Van egy veszélyes mondat, amelyet sok ötven körüli újrakezdő kimond: „régen sportoltam, tudom, mit bírok”. Csakhogy a régen lehet húsz vagy huszonöt éve. A fejünkben még ott él a fiatal test emléke, miközben a jelenlegi szervezet teljesen más állapotban lehet.
A mozgás újrakezdése az egyik legjobb döntés, amelyet középkorúan meghozhatunk. Feltéve, hogy nem az első héten akarjuk bepótolni az elmúlt két évtizedet.
Az ötvenéves férfi felveszi régi futócipőjét vagy inkább vesz egy újat. Az első kilométeren még minden ismerős. A másodikon megpróbálja felvenni azt a tempót, amelyet huszonnyolc évesen könnyedén futott. A harmadikon már nem érti, mi történt. Pedig semmi rendkívüli, csak eltelt húsz év.
Az American Heart Association szerint a rendszeres fizikai aktivitás előnyei messze meghaladják a mozgással összefüggő akut kardiovaszkuláris események kockázatát a legtöbb embernél. Ugyanakkor a korábban inaktív személyeknek érdemes lassan kezdeniük, például gyaloglással, majd fokozatosan növelni a terhelés mennyiségét és intenzitását, ha tünetmentesek.
Ez a fokozatosság nem gyávaság.Éppen ellenkezőleg, érettség. A legnagyobb hiba gyakran nem az, hogy az ember negyvenöt vagy ötvenöt évesen elkezd mozogni, hanem hogy úgy próbál mozogni, mintha huszonöt lenne. A régi sportmúlt bizonyos értelemben még veszélyforrás is lehet. Aki sosem sportolt, óvatosabban indul. Aki egykor focista, futó vagy teniszező volt, fejben még őrzi régi tempóját. A mozgásmintát talán még tudja.
A szív-érrendszeri állapot, inak, ízületek és regeneráció azonban megváltozott.
Különbséget kell tenni az egészséges, tünetmentes ember könnyű-mérsékelt mozgásának elkezdése és az intenzív sport között.
Nem szükséges minden ötvenévesnek automatikusan terheléses EKG csak azért, mert sétálni kezd. Ugyanakkor ismert szívbetegség, magas kockázat, jelentős krónikus betegség vagy terhelésre jelentkező tünet esetén orvossal kell egyeztetni. Az American Heart Association külön figyelmeztet a mellkasi nyomásra vagy fájdalomra, szokatlan légszomjra, szédülésre, zavartságra és szabálytalan, gyors szívverésre. Ilyen tüneteket nem szabad „edzetlenségként” elintézni.
Az újrakezdés első célja ezért ne rekord legyen. Legyen szokás. Először az a siker, hogy az ember heti háromszor elindul, nem pedig az, hogy öt kilométert harminc percen belül teljesít. Lehet tempós séta, kerékpár, úszás, könnyű futás-séta váltakozása, erősítés.
A szervezet majd jelzi, hogy alkalmazkodik. A pulzus ugyanazon terhelés mellett idővel alacsonyabb lehet, a légzés könnyebb, a lépcső kevésbé fárasztó, a regeneráció gyorsabb. A türelmetlen ember ezt lassúnak érzi, pedig pontosan ez a fejlődés.
A WHO felnőttek számára heti 150–300 perc közepes intenzitású aerob mozgást vagy ennek megfelelő intenzívebb aktivitást javasol, valamint rendszeres erősítést.
Nem azt mondja, hogy ezt az első héten kell teljesíteni. Aki nulláról indul, annak már a heti háromszor húsz perc is előrelépés. Az újrakezdés mentálisan is érdekes. Az ember gyakran nem a testével versenyez, hanem a régi önmagával. „Régen ezt könnyedén csináltam.” Igen, de azóta karriert épített, gyereket nevelt, talán beteg volt. Kevesebbet aludt, több stressz érte, eltelt kétszáznegyven hónap.
A jelenlegi test nem kudarc, egyszerűen a jelenlegi kiindulópont. És van egy rendkívül jó híre ennek a történetnek. Ötven körül még egyáltalán nem késő. Hatvan fölött sem. A fizikai aktivitás előnyei idősebb korban is megjelennek. A test nem mondja azt, hogy elmúlt negyven, ezért többé nem alkalmazkodik, csak más tempót kér.
A sportba visszatérő ember tehát ne azt akarja bebizonyítani, hogy még mindig harmincéves. Azt bizonyítsa be magának, hogy ötvenévesen képes felelősséget vállalni azért, milyen lesz hatvanöt évesen. Ez sokkal értékesebb győzelem.
