Életmód
Egy módszer, amivel csökken a beteg halálának kockázata
Minél hosszabb ideig tart az állapot, annál nagyobb a szövődmények valószínűsége
A mesterséges kóma a mély altatásnak megfelelő állapot. Az alkalmazott gyógyszerek hatására a tudat kikapcsol, az agy stabil állapotba kerül, a funkciók visszafogottan működnek: a testhőmérséklet csökken, az izmok ellazulnak, az agyi vérellátás csökkenése miatt lassulnak az anyagcsere-folyamatok. A test átmenetileg mozgásképtelenné válik, nem reagál a külső ingerekre, nem érez fájdalmat.
A kóma időszakában a beteget a légcsőbe helyezett tubuson át mesterségesen lélegeztetik. Ha a kómát 10 napnál tovább kell fenntartani, akkor gégemetszést kell végezni, és ezen a nyíláson át bevezetett tubuson keresztül folytatják a lélegeztetést. A beteget intravénásan vagy gyomorszonda segítségével táplálják, és éjjel-nappal felügyelet alatt tartják: folyamatosan ellenőrzik a légzését, pulzusszámát, vérnyomását, testhőmérsékletét és egyéb vitális paramétereit.
Az orvosok általában az alábbi állapotok esetén alkalmazzák a mesterséges kómát: súlyos betegségek, összetett sérülések utáni gyorsabb gyógyuláshoz; fájdalom csillapítására, ha azt más módon nem lehet megszüntetni; agyi ödéma esetén a szövetek anyagcseréjének lassítására, a koponyaűri erek szűkítésére; agyvérzés esetén az idegsejtek helyreállítására; súlyos mérgezés után a központi idegrendszer működésének javítására; agyműtét vagy szívvel kapcsolatos beavatkozások esetén; a magzat szülés alatti oxigénhiányos állapota esetén; komplikált tüdőgyulladás esetén; súlyos fejsérüléseknél; veszettség kezelésénél, a súlyos agykárosodás megakadályozására.
A mesterséges kómát csak kórházi környezetben, általában intenzív osztályon alkalmazzák. A kóma előidézéséhez a betegnek speciális gyógyszereket adnak intravénásan, majd lélegeztetőgéphez csatlakoztatják, elektródákat helyeznek a mellkasára a szív- és érrendszeri aktivitás monitorozására, illetve szükség esetén EEG-vel ellenőrzik az agyműködését.
A mesterséges kómából való felébresztés szakaszosan történik: fokozatosan növelik a készülék nélküli légzés időtartamát; a beteget leválasztják a lélegeztetőgépről.
A felébresztés során először a vegetatív idegrendszer reflexei és funkciói állnak helyre, a tudat fokozatosan, epizodikusan tér vissza. A folyamat során kaotikus mozgások, delírium, zavartság léphet fel, néhány betegnél rohamok is kialakulhatnak.
A mesterséges kóma időtartama – a betegség súlyosságától függően – néhány órától akár több hétig is terjedhet. A szövődmények kockázata egyenesen arányos a kóma időtartamával: minél hosszabb ideig tart az állapot, annál nagyobb a szövődmények valószínűsége.
A mesterséges kómának több követlezménye és szövődménye is lehet, mint a légúti fertőzés: a légcső, a hörgők, a tüdő gyulladása, tüdőödéma; a vese- és szívelégtelenség; a felfekvések; a neurológiai szövődmény; az alacsony káliumszint; az alacsony vérnyomás; a vérrögképződés; a fertőzések; az izombénulás, izomgyengeség.
A mesterséges kómából való ébredés után a szervezet legyengül; a gyógyulás különösen azoknál tart hosszú ideig, akik egy hónapnál hosszabb ideig voltak kómában. A betegnek újra kell tanulnia a járást és a különféle feladatok elvégzését, ezért a rehabilitációs időszak több hónapig, akár egy évig is eltarthat.
