Február 9-én kezdődik a dél-koreai Phjongcshangban a 23. téli olimpia. Az alábbi összeállításban felelevenítjük, hogy már az első, 1924-es, chamonix-i versenyek előtt is szerepeltek „téli” számok a – nyári – olimpia műsorán.
A téli olimpia mintájául, természetesen a nyári versenyek mellett, az úgynevezett Északi Játékok szolgáltak, amelyet 1901-ben, a Pierre de Coubertin báróval szoros barátságban lévő svéd tábornok, Viktor Gustaf Balck kezdeményezésére rendeztek meg először. Egészen 1926-ig kiírták a versenyeket, a kezdő év után 1903, majd 1905 után négyévente. Ennek ellenére Balck szeretett volna néhány sportágat igazi olimpián látni, 1908-ban a londoni versenyprogramnak része lett a műkorcsolya, amelyben négy aranyérmet is osztottak, bajnok lett a svéd Ulrich Salchow, akinek neve máig fennmaradt a róla elnevezett ugrás kapcsán. A hat induló nemzet között ott volt az argentin is (igaz, egy Angliában élő korcsolyázó révén). Három évvel később az olasz Eugenio Brunetta d’Usseaux gróf javasolta a NOB-nak, hogy egészítse ki az 1912-es stockholmi olimpia műsorát egy egyhetes téli versenysorozattal. A rendezők azonban nem akartak konkurenciát az Északi Játékoknak, s mondvacsinált indokokkal nemet mondtak. Az 1916-os berlini olimpiát elsodorta az első világháború, ellenben 1920-ban, Antwerpenben, ahol a vesztes országok, köztük Magyarország, nem szerepelhettek, ismét rendeztek műkorcsolyaversenyeket, s bekerült a programba a jégkorong is. A hokitornát a kanadaiak nyerték az amerikaiak előtt, de ma már az a szenzáció, hogy a bronzérmes csehszlovák csapatban játszott Karel Pesek-Kada is, aki ugyanazon az olimpián döntőbe jutott a – később kizárt – labdarúgó-válogatottal.
