Kelet felé elhagyva a ma módosnak számító Bereget, az egykor – és most is – szegény Ugocsa vármegyében folytatjuk műemlékszemlénket. A régi Magyarország legkisebb területű és lélekszámú megyéje kétszer „beterítené” a jelenkori Budapestet, a lélekszáma azonban nem éri el egy közepes fővárosi kerület népességét sem.
Országos híre nem több a közmondásos tiltakozásnál: „Ugocsa non coronat!”; ami a küldöttei részéről I. (Habsburg) Ferdinánd megkoronázásakor hangzott el 1527-ben Székesfehérváron. Amennyiben igaz.
Tiszaújlak (Vilok) 3500 lakosú helység a Tisza jobb partján. A folyón ősidők óta zajló sószállítás egyik központja volt, miközben sokat szenvedett a folyó szertelen áradásaitól. 1989 óta közúti átkelőhely Románia felé; az itt élő magyar lakosok aránya eléri a nyolcvan százalékot.
Első írásos említése 1304-ben történt, amikor a bajor eredetű Hont-Pázmán nemzetség földbirtoka volt. Ők alapították a falut is, majd telepítették újra a tatárpusztítást követően. Leszármazottaik a német gyökerű Újhelyi família egymásba öltődő nemzedékei, egészen a legújabb korig. Újlak régi katolikus temploma is árvíz áldozatává lett, helyette 1788-ban emeltek újat a 4. században élt Szent Ilona (Heléna) bizánci császárné tiszteletére. A település nevezetessége a Tiszától kőhajításra található Rákóczi-emlékoszlop: 1703-ban itt vívták ki első győzelmüket az Esze Tamás vezette kuruc felkelők. 1906-ban, a fejedelem hamvainak Kassára hazaszállításakor építették a kőoszlopot, tetején a bronz sasmadárral. 1945-ben az oroszok ledöntötték, 1989-ben a helybeli magyarok újjávarázsolták.
Következő állomásunkon, a Tisza túlpartján ismerjük meg a közeli Tiszabökény (Bobove) késő román kori stílusjegyeket viselő, 13. század végi templomát. Afféle korabeli „típusterv” alapján készült, torony nélkül, táglányforma hajóval és nyújtott négyszög alaprajzú apszissal. Tizennégy méter a teljes belső hossza, ebből nyolc méter jut a hét méter széles hajóra. Közel egy méter a falak vastagsága. Kissé lapított a korai gótikus diadalív, amelytől keletre és nyugatra virágmintákkal festett deszkamennyezet fedi a gyülekezet egyházát.
Két-két pár egyforma tölcsérbélletű ablak van a déli oldalon, az ötödik a szentély tengelyében. Délen és nyugaton nyomott csúcsívű bejáratokat találunk. Az épület nyugati sarkait masszív harántpillérek támasztják, a köztük lévő, bélletes díszkaput előreugró védőfal óvja az esőtől, széltől.
A régi – 18. században ácsolt – harangláb helyén nemrég készült új látható; öreg harangját 1795-ben önttette Újhelyi József és neje, Pongrácz Terézia.
A Tiszahát egyik legrégebbi helysége Bökény. Kisnemesi birtok volt, a neve 1230-ban olvasható először „Buken” írott formában. Béla herceg, trónörökös, megerősítette Farkas nevű szolgáját helyi birtokában, amit II. András királytól kapott. A község a 16. századi hitújításkor átállt a református vallásra. Jelenkori lélekszáma 2200 fő, a lakosság csaknem száz százaléka magyar ajkú.
Csepe (Cepa) szintén személynévi eredetű, azonban egy évszázaddal később alapított község a Tisza bal partja és Batár vízfolyás között. Első említése 1320-ból ismert „Theluk” néven – ami telket jelent. Az Ákos-nembeli Péter és Máté voltak a helység első földesurai, később kisnemeseké lett a falu. Tiba fia Miklós neve szerepel egy 14. századi adománylevélben, utána a Csepy családé lett a község. 1697 óta kálvinista temploma az 1380-as években épült tisztán gótikus stílusban. Egyhajós teremtemplom, keletre néző, fél nyolcszögzáródású, csúcsíves boltozatú szentéllyel. Magas támpillérek erősítik az apszis – nyugaton a végfal – sarkait, ez utóbbiak vaskosabbak és kétszintesek. A hajó nyugati kapuját szamárhátívű pálcatagbéllet díszíti (eléje üvegezett fabódét bütyköltek helybeli jóemberek). A négy egyforma méretű, igényes kivitelű csúcsíves ablak kő osztósudarai helyébe üvegezett léckeretes ablak került az asztalosműhelyből; kettő közülük a hajó, két másik a szentély déli és keleti oldalán látható. Mintaszerű változatosságot mutatnak a gondosan faragott vakmérművek (képünkön), amint az apszis meredek csillagboltozata is kőfaragóremek.
A szentélyben középkori papi ülőfülke található, régebbi szakirodalom szerint gótikus szentségtartó fülke is volt, a sekrestyébe nyíló ajtót faragott kő keretezte. Az egyház kincsei közt legértékesebb az 1628-as úrasztali ónkanna. Szemközt a templomkapuval klasszikus formájú, feliratos oszlop: „Fogarassi Benjámin Unokája a szelíd Berta emléköknek emelte Május 3dik 1848”.
