Nem verseket, hanem novellákat tartalmaz Szabó T. Anna legújabb kötete: a Törésteszt meglepő, olykor durva szövegei elsősorban az emberi kiszolgáltatottságot dolgozzák fel. A költő napokban megjelent, felnőtteknek szóló könyvét szombaton mutatták be a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron.
Először jelent meg novelláskötete Szabó T. Anna költőnek. Új könyvéről, a Töréstesztről a Margó Irodalmi Fesztiválon szombaton mesélt először.
„Nagy verset írni sokkal nehezebb, mint tisztességes, erős prózát” – mondta, hozzátéve, hogy egy prózai művön sokkal többet dolgozik ember, mégis, igazán jót írni versben nehezebb. Az viszont hamar kiderült, hogy valójában nem ezek az első novellái. Mint mondta, amióta csak tud írni, prózát is ír. A két műnem között szerinte nincs minőségi különbség, viszont a novellaíráshoz erős fantáziára is szükség van – új kötetében egyébként vannak határesetek is, rögtön az első szöveg, az Origó, amely például sűrű és versszerű írás, ugyanakkor versesköteteiben is akadnak prózai jellegű költemények.
„Noha finom költőnek mondanak, nagyon sok durva versem van” – hangsúlyozta Szabó T. Anna, amikor novelláinak kegyetlensége került szóba: új könyvének szövegei a nők alárendeltségéről, az emberek egymáshoz való viszonyáról, a párkapcsolatok hidegháborújáról szólnak, s olykor brutálisan jelenítik meg az emberi kiszolgáltatottságot és boldogtalanságot. „Nem akartam, hogy ez a könyv brutális legyen, de kevés játék van benne” – magyarázta a költő.
Azt azonban kiemelte, nem azért ilyenek a novellái, mert lesújtó a véleménye a világról, amelyben élünk, hanem azért, mert alapvető problémának látja, hogy az emberek nem néznek szembe önmagukkal, és nem képesek bevallani maguknak, mit miért csinálnak. Szerinte rossz felé visz, ha valaki nem végzi el ezt az önismereti munkát, hiszen a kényszercselekvések, a munkamánia vagy akár a női őrület is fakadhat az önvizsgálat hiányából. „Nagyon érdekel például az anya és a banya közti különbség” – magyarázta.
A Veiszer Alinda által moderált könyvbemutatón az is kiderült, előfordul, hogy álmok ihletik a szövegeket. Szabó T. Anna úgy véli, az álmok elemzése is hozzájárulhat önmagunk megértéséhez, s olykor lappangó problémák megoldásában is segíthet, hiszen ha az ember képes azonosítani a szorongását, az sokszor magától megszűnik. „Van olyan novellám, amelynek a címét megálmodtam, de szoktam verseket és szövegeket is álmodni” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az írás számára elengedhetetlen pont a megértés folyamatában.
A Törésteszt novellái többnyire csak pillanatokat, felvillanó képeket rögzítenek. Szabó T. Anna elárulta, hogy mintája főként Jékely Zoltán volt, akinek nagyrészt Erdélyben játszódó elbeszélései hasonlóan kíméletlenek. Szerinte Jékely szövegeinek erejét az adja, hogy szembenézett önmagával, és megpróbálta megérteni magát. „Azért írtam novellákat, hogy az indulataimat megértsem és eljátsszam” – magyarázta. Érdekességként azt is elmesélte, hogy Jékely Zoltán felesége, Jancsó Adrienn megírta férje haldoklását, ahogyan Polcz Alaine is írásba foglalta Mészöly Miklós kiszolgáltatottságát. Szerinte ez egyfajta tudattalan női bosszú is lehetett az erős férfiakkal szemben, akik többször megalázták őket. Úgy vélte, Esterházy Péter nagysága abban állt, hogy mindezt képes volt magával kapcsolatban megfogalmazni. Ennek próbált ő is elébe menni ezekben a novellákban, amelyeknek egy része valós történéseket dolgoz fel: az egyik például arról szól, hogy hatéves korában elásott egy játék babát. „Rettenetes szégyen volt, de volt benne valami borzongatóan izgalmas” – vallotta be a költő, aki szerint testvérféltékenység állhatott a dolog mögött.
A kötet címlapján is egy baba látható, amelyet Szilágyi Lenke fényképezett. Mint kiderült, a könyv eredeti címe az lett volna, hogy Robbanótest, de Szabó T. Anna végül úgy döntött, nem akarja a brutalitást a címbe foglalni. A Törésteszt azonban nem elsősorban a kapcsolataink, hanem saját magunk törékenységére utal, ami ellen önismerettel és bizalommal lehet védekezni, hiszen, mint azt a költő megfogalmazta, a szeretetben van függés, de a bizalomban nincs.
„Nagy verset írni sokkal nehezebb, mint tisztességes, erős prózát” – mondta, hozzátéve, hogy egy prózai művön sokkal többet dolgozik ember, mégis, igazán jót írni versben nehezebb. Az viszont hamar kiderült, hogy valójában nem ezek az első novellái. Mint mondta, amióta csak tud írni, prózát is ír. A két műnem között szerinte nincs minőségi különbség, viszont a novellaíráshoz erős fantáziára is szükség van – új kötetében egyébként vannak határesetek is, rögtön az első szöveg, az Origó, amely például sűrű és versszerű írás, ugyanakkor versesköteteiben is akadnak prózai jellegű költemények.
„Noha finom költőnek mondanak, nagyon sok durva versem van” – hangsúlyozta Szabó T. Anna, amikor novelláinak kegyetlensége került szóba: új könyvének szövegei a nők alárendeltségéről, az emberek egymáshoz való viszonyáról, a párkapcsolatok hidegháborújáról szólnak, s olykor brutálisan jelenítik meg az emberi kiszolgáltatottságot és boldogtalanságot. „Nem akartam, hogy ez a könyv brutális legyen, de kevés játék van benne” – magyarázta a költő.
Azt azonban kiemelte, nem azért ilyenek a novellái, mert lesújtó a véleménye a világról, amelyben élünk, hanem azért, mert alapvető problémának látja, hogy az emberek nem néznek szembe önmagukkal, és nem képesek bevallani maguknak, mit miért csinálnak. Szerinte rossz felé visz, ha valaki nem végzi el ezt az önismereti munkát, hiszen a kényszercselekvések, a munkamánia vagy akár a női őrület is fakadhat az önvizsgálat hiányából. „Nagyon érdekel például az anya és a banya közti különbség” – magyarázta.
A Veiszer Alinda által moderált könyvbemutatón az is kiderült, előfordul, hogy álmok ihletik a szövegeket. Szabó T. Anna úgy véli, az álmok elemzése is hozzájárulhat önmagunk megértéséhez, s olykor lappangó problémák megoldásában is segíthet, hiszen ha az ember képes azonosítani a szorongását, az sokszor magától megszűnik. „Van olyan novellám, amelynek a címét megálmodtam, de szoktam verseket és szövegeket is álmodni” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az írás számára elengedhetetlen pont a megértés folyamatában.
A Törésteszt novellái többnyire csak pillanatokat, felvillanó képeket rögzítenek. Szabó T. Anna elárulta, hogy mintája főként Jékely Zoltán volt, akinek nagyrészt Erdélyben játszódó elbeszélései hasonlóan kíméletlenek. Szerinte Jékely szövegeinek erejét az adja, hogy szembenézett önmagával, és megpróbálta megérteni magát. „Azért írtam novellákat, hogy az indulataimat megértsem és eljátsszam” – magyarázta. Érdekességként azt is elmesélte, hogy Jékely Zoltán felesége, Jancsó Adrienn megírta férje haldoklását, ahogyan Polcz Alaine is írásba foglalta Mészöly Miklós kiszolgáltatottságát. Szerinte ez egyfajta tudattalan női bosszú is lehetett az erős férfiakkal szemben, akik többször megalázták őket. Úgy vélte, Esterházy Péter nagysága abban állt, hogy mindezt képes volt magával kapcsolatban megfogalmazni. Ennek próbált ő is elébe menni ezekben a novellákban, amelyeknek egy része valós történéseket dolgoz fel: az egyik például arról szól, hogy hatéves korában elásott egy játék babát. „Rettenetes szégyen volt, de volt benne valami borzongatóan izgalmas” – vallotta be a költő, aki szerint testvérféltékenység állhatott a dolog mögött.
A kötet címlapján is egy baba látható, amelyet Szilágyi Lenke fényképezett. Mint kiderült, a könyv eredeti címe az lett volna, hogy Robbanótest, de Szabó T. Anna végül úgy döntött, nem akarja a brutalitást a címbe foglalni. A Törésteszt azonban nem elsősorban a kapcsolataink, hanem saját magunk törékenységére utal, ami ellen önismerettel és bizalommal lehet védekezni, hiszen, mint azt a költő megfogalmazta, a szeretetben van függés, de a bizalomban nincs.
