Bár összességében több nő tanul a felsőoktatásban, mint férfi, arányuk a fokozatok emelkedésével csökken, és a női akadémikusok száma nagyon kevés – többek között erre hívták fel a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nők a tudományban című konferenciájának előadói.
– Nem szervezkedünk a másik nem ellen – mondta Lamm Vanda akadémikus, az MTA Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottsága elnöke, aki szerint ezt bizonyítja az is, hogy az idén januárban alakult testületnek tizenegy nő és két férfi tagja van. Utóbbi létrejötte kapcsán hangsúlyozta, hogy itthon ilyen magas szinten még nem foglalkoztak a női kutatók helyzetével.
A testület három legfőbb feladata megvizsgálni, mi az oka annak, hogy az MTA-nak kevés a levelező, illetve rendes női tagja, továbbá, hogy miként lehetne a kutatónők helyzetét, szakmai előmenetelét segíteni, és milyen intézkedésekkel lehetne az általános és középiskolás lányok érdeklődését növelni a matematika, a fizika és más természettudományos tárgyak iránt. Lamm Vanda fontos célnak nevezte azt is, hogy a tágabb és a szűkebb szakma ismerje meg a kutatónők eredményeit.
Pető Andrea történész, a CEU professzora előadása elején megemlékezett Hugonnai Vilma orvosnőről, akinek az idén ünnepeljük születése 170. évfordulóját. Rátérve a jelenlegi hazai helyzetre, a professzor ismertette: bár a CEDAW (az ENSZ Nőjogi Bizottsága) jelentései alapján 2005/2006-ban a felsőoktatásban tanulók ötvennyolc százaléka volt nő, arányuk a mérnöki tudományokban a tíz százalékot sem érte el.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az oktatás a mai napig tele van sztereotípiákkal, így például bizonyos szakok „maszkulinnak” számítanak, és ezek felé próbálják a fiúkat irányítani. Pető Andrea ugyanakkor pozitívumként említette azt a Csépe Valéria akadémikus, az Európai Bizottság Helsinki Csoportjának korábbi magyar delegáltja által készített jelentést, amely rámutatott: Magyarországon 2010 és 2014 között jelentősen, kilencről tizenhét százalékra nőtt a tudományos intézetekben dolgozó, vezető beosztású kutatónők aránya.
A testület három legfőbb feladata megvizsgálni, mi az oka annak, hogy az MTA-nak kevés a levelező, illetve rendes női tagja, továbbá, hogy miként lehetne a kutatónők helyzetét, szakmai előmenetelét segíteni, és milyen intézkedésekkel lehetne az általános és középiskolás lányok érdeklődését növelni a matematika, a fizika és más természettudományos tárgyak iránt. Lamm Vanda fontos célnak nevezte azt is, hogy a tágabb és a szűkebb szakma ismerje meg a kutatónők eredményeit.
Pető Andrea történész, a CEU professzora előadása elején megemlékezett Hugonnai Vilma orvosnőről, akinek az idén ünnepeljük születése 170. évfordulóját. Rátérve a jelenlegi hazai helyzetre, a professzor ismertette: bár a CEDAW (az ENSZ Nőjogi Bizottsága) jelentései alapján 2005/2006-ban a felsőoktatásban tanulók ötvennyolc százaléka volt nő, arányuk a mérnöki tudományokban a tíz százalékot sem érte el.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az oktatás a mai napig tele van sztereotípiákkal, így például bizonyos szakok „maszkulinnak” számítanak, és ezek felé próbálják a fiúkat irányítani. Pető Andrea ugyanakkor pozitívumként említette azt a Csépe Valéria akadémikus, az Európai Bizottság Helsinki Csoportjának korábbi magyar delegáltja által készített jelentést, amely rámutatott: Magyarországon 2010 és 2014 között jelentősen, kilencről tizenhét százalékra nőtt a tudományos intézetekben dolgozó, vezető beosztású kutatónők aránya.
