Dunántúli tájon járunk. Az Új-Budától Bécsbe vivő M7-es autópályát párhuzamosan kísérő régi 1-es országút herceghalomi letérőjénél Etyek felé elágazik egy keskeny aszfaltút. Egy-két évtizede még szabályos rendben sorakoztak az út szélén a hatalmas termetű vadgesztenyefák, védve a termőföldet a nyugati széltől. Mára csúful foghíjas lett a védett fasor, megbetegedett a fák nagy része. Országszerte biológiai kór pusztítja őket.
Etyek község botpusztai falurészét szovjet katonai alakulat uralta az 1950-es évektől 1987-ig. Csaknem fél évszázadig rongálták az egykori uradalmi épületeket, irtották az erdőt, szennyezték a talajt, barmolták a szántóföldeket. Ki tudja, miféle harci eszközöket, mérgező vegyi anyagokat tároltak; a talajtisztítás, takarítás is sokba került utánuk. Huszonöt év múltával össz-közműves lakópark kínálja magát nagy képes táblával, az úttal szemközti, déli fekvésű domboldalon.
A magaslat egyenes fennsíkján, gyepes térség szélén egymagában áll a tornyos-sisakos, gótikus stílusú Boti-kápolna. Régi térképeken Bot, Bot-puszta néven szerepel a hely. 1850-ben önálló elöljárósággal, falubíróval rendelkező község volt, 1927-ben a szomszédos Etyekhez csatolták, akkortól indult sorvadásnak a kicsiny település. Első írásos említése 1280-ból származik – Bot, Botth formában –, egy 1472-ben keltezett oklevél arról tudósít, hogy a falu búcsúengedélyt nyert Szeplőtelen Fogantatás ünnepnapjára, december nyolcadikára. Az 1333. évi pápai tizedjegyzék említést tesz a Bot helységben működő ispotályról, ami arra utal, hogy már akkor is fontos közút volt a jelenleg is szolgálatot ellátó.
Az Árpád-kori község a dombhát nyugati oldalán húzódott, a legmagasabb pontján pedig már állhatott egy 12–13. századi kápolna, netán templom. A tatárjárás nem kímélte meg a falut és egyházát, így csak az 1400-as évek elejére készülhetett el a második, alkalmi célra használható Isten háza. Később annak a megbővített és érettebb, gótikus formájú változata a 15. század második felében.
Most is megvan az egyterű, szentélyszűkület nélküli, keleti oldalán félnyolcszög-záródású épület. Sarkain és a hajó déli oldalán magasra felnyúló, helyenként faragott kő támpillérek támasztják ellen a boltozatot. A bejárata nem a déli, hanem a nyugati oldalon nyílt, és maradt azóta is.
Súlyosan megrongálódott a török hódoltság alatt a gótikus épület, ledőlt a nyugati oromfala, gyújtogatás miatt beomlott a boltozata. Az 1700-as évek elején visszatérő magyarok és német ajkú bevándorlók használhatóvá tették. 1758-ban sorra került a „barokkosított” átformálása. Bot település 1945-ig a nagybirtokos Sándor-Metternich család kezén volt.
A főurakat felváltó szovjetek háborús károkozásai, majd a katonai használat miatt ismét elnéptelenedett Botpuszta csak az 1980-as évek végén kezdett életre kapni: akkor állították helyre az időközben tönkrement egyházi építményt.
Műemléki szempontból igencsak gyenge minőségben! Azóta több helyen megrepedtek a falai, omladoznak a támpillérek, lecsúsznak róluk a fedő kőlapok. A kápolnához északon egy hosszúkás építmény csatlakozik. Két olasz szerzetes építette (szintén 1758-ban), a hat évvel korábban Spanyolországban alapított, Krisztus-követő nazarénus, betegápoló és kolduló rend számára. A korabeli pestisjárványok idején ispotályként szolgált, erre utalnak a közelben feltárt tömegsírok. Az épületszárny hosszabb ideje lakatlan, környezetét benövik a bokrok és fák; betörték az ablakait, temérdek papír és más gyúlékony anyag „kínálkozik” a gyújtogatóknak.
Sürgős intézkednivalója van a helyi hatóságnak – alig ötven lépésre a lakópark határától! –, aztán szakszerűen renoválni a műemlék templomot.
