Pezsgősüveg egy műtárgyért

Az első magyar utazók 1890-ben az Osztrák–Magyar Monarchia Zrínyi korvettjén (hadihajóján) érkeztek a Koreai-félszigetre. Közülük többen is forrásértékű megfigyeléseket tettek az ország belső viszonyairól, valamint a félsziget körül kibontakozó nagyhatalmi vetélkedésről – mondta Csoma Mózes Korea-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa vetített képekkel illusztrált kultúrtörténeti előadásában az Ybl Budai Kreatív Házban.

Mint elhangzott, a titokzatos országra a 19. század második felében az újságírók az úgynevezett „remetekirályság” kifejezést használták, s ebben az időben jelentek meg a gyarmatosító hatalmak is a félszigeten: az Osztrák–Magyar Monarchia is nagy érdeklődést mutatott.

Gáspár Ferenc hajóorvos például a csemülphoi kikötőben járt azzal a céllal, hogy megkössék az egyenlőtlen jogú szerződést, amely egy baráti, kereskedelmi szerződés lett volna a felek között, de végül csak két évvel később, 1892-ben jött létre. A hadihajó koreai műtárgyakat és korabeli használati tárgyakat hozott Európába, az ajándékokért cserébe pedig a koreaiak nem kértek mást, mint üres pezsgős- és borosüvegeket. A kutató elmondta, amikor 2012-ben Bécsben járt, a Néprajzi Múzeum raktárában korabeli paraszti lábbeli, legyező, női cipő és porcelántálkák sorakoztak, amelyeket valószínűleg az első látogatók hozhattak be, Gáspár Ferenc az úti élményét pedig a Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel című könyvében örökítette meg.

A második magyar utazó 1902-ben Vay Péter gróf, író, misszioná­rius, lelkipásztor, későbbi püspök volt a félszigeten. Utazásának tapasztalatairól a Kelet császárai és császárságai című kötetében számolt be, amely 1906-ban Budapesten is megjelent. A misszionárius a Vatikán megbízásából beutazta a világot 1902 és 1914 között. Uralkodók, vezető államférfiak fogadták, útjai során behatóan megismerkedett a Kelet kultúrájával. Különösen Korea ragadta meg, ahová többször is visszatért. Keleti útjain a kormány megbízásából műtárgyakat, régiségeket vásárolt, ezek később a Hopp Ferenc Múzeum gyűjteményét gazdagították. Vay Péter koreai látogatása során találkozott Kodzsong koreai császárral is, akivel tolmács segítségével folytatott eszmecserét.

Baráthosi Balogh Benedek erdélyi származású néprajzkutató 1907-ben járt először a Koreai-félszigeten, és Szöulba is eljutott. Korea, a hajnalpír országa című könyve 1929-ben magánkiadásban jelent meg – ez volt az első Korea-monográfia. Bozóky Dezső hajóorvos 1908-ban érkezett a félszigetre az I. Ferenc József hadihajó fedélzetén. Csoma Mózes szerint a hajóorvos Két év Kelet­-ázsiában című kötete a legolvasmányosabb könyv a témában. Bozóky szenvedélyes amatőr fényképész volt, aki fotózott és vásárolt is fényképeket. Csoma Mózes végül rámutatott, jelentős kordokumentumokat köszönhetünk a területen járt magyar orvosoknak, diplomatáknak, látogatóknak.

A Korea-kutató hozzátette, a japán gyarmati uralom 1910-es kezdetét követően is több magyar látogató fordult meg Koreában, de a hivatalos érintkezés csak 1948-ban kezdődhetett meg hazánk és az ideig­lenes jelleggel megosztott félsziget északi része között. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársasággal vállalt szolidaritás évtizedei után Magyarország 1989-ben a szocialista országok közül elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Koreai Köztársasággal, ami változásokat indított el a hidegháborús szövetségi rendszerben. Ezzel új fejezet kezdődött hazánk és a Koreai-félsziget viszonyában, hiszen a két nemzet között végre ideológiai-politikai befolyástól független kapcsolatok alakulhattak ki. Mint mondta, jövőre, a magyar–koreai diplomá­ciai kapcsolatok felvételének harmincadik évfordulója alkalmából emlékévet rendeznek.