Ezúttal a karácsonyi időszakhoz méltó emlékhelyre utazunk: Kassára, Felső-Magyarország egykori fővárosába, ahol a Kárpát-medence legnagyobb és legszebb római katolikus temploma látható.
Hogy ne kerüljünk ellentmondásba a sorozatunk mottójának választott „rejtőzködő” titulussal s vele szemben a világszerte ismert Szent Erzsébet-katedrális fénypompájával, előbb emlékezzünk meg három szerényen megbújó, alig ismert városi rendházról.
Kassa régi ferences temploma a „Frantis’kánska” utcában áll, barokk stílusú nyugati homlokzata a Fő utcára néz. A hagyomány szerint az 1333. évi tűzvész után alapította Perényi Péter abaúji comes, a myrai Szent Miklós püspök emlékezetére, építése 1402 és 1405 között fejeződött be. Tisztán gótikus, a keleti városfalra néző, fél nyolcszög záródású hosszú szentélye, a szélesebb hajót középen eredetileg egy pillérsor osztotta kétfelé. Teljes szépségében megcsodálható az oltártér csúcsíves hálóboltozata; a hajó ünnepélyesen berendezett, 18. század eleji „barokkos divat” munka.
Az Óváros átellenes (nyugati) oldalán, a Dominikánské téren találjuk a „dömés” barátok 18. századi klastromát és a 14. századi, javarészt gótikus templomot. Ez Kassa legrégibb egyháza: írott forrás szerint már 1250 körül létezett. Mai, kettéosztott alakjában az 1700-as években átformált templomhajóhoz csatlakozik a szentély, amelynek egy részéből lett az emeletes oratórium. Oszlopfejezetei az 1290-es években készültek, köztük egy különös, faragott szörnyalakkal. A rendházban 1303-tól működött iskola, az egyik legrégebbi Magyarországon. Gazdag könyvtárából került ki külföldre a Kassai kódex néven ismert 13. századi kéziratos inkvizíciós jegyzőkönyv.
A harmadik, 13. századi alapítású kassai kőtemplom a Szent Erzsébet-székesegyház padlózata alatt, alapfalai között lappang. A muhi csatavesztést követően az észak felé nyargaló tatár hordák gyújtották fel és rombolták porig 1241-ben. IV. Béla király néhány év múltával – 1249-ben – városi kiváltságot adományozott a kassai hospeseknek, piactartási és árumegállító joggal. A település új lakói szász és flamand földről érkeztek a Hernád partjára, általuk lendült föl oly gyorsan a helyi ipar és a távolsági kereskedelem a Budát Krakkóval és az északi Tengermellékkel összekötő, Kassán át vezető kalmárút mentén.
Hamar felépült a második, Árpád-házi Szent Erzsébet titulusú plébániai egyház is. Kassa patrónájának neve 1283-ban bukkant fel először IV. Márton pápa levelében, holott már 1235-ben szentté avatták II. Endre király és Gertrúd királyné jámbor leányát. Az újabb templom csaknem negyven méter hosszú és tizennégy méter széles volt. A század utolsó negyedében ugyancsak leégett.
Az első és második épülettől délre, a város régi temetőjében akkoriban készült el a Szent Mihály arkangyal titulusú halottaskápolna, a Kassára látogatók második legkedveltebb műemlék látnivalója. Különösen merész arányú a kápolna meredek oromfala, a bejárat fölötti timpanont díszítő, lelkeket mérlegelő, kardos szent ismert domborművével. Az épület külső falán a kőfaragók mesterjegyeit viselő kő címerpajzsokat láthatjuk.
I. (Nagy) Lajos király 1347-ben szabad királyi város rangjára emelte Kassát. A liliomos Szent Erzsébet emlék egyházát 1400 körül buzgón építették a német mesterek, magyar és lengyel kezesek. Ötvenöt méterre hosszabbodott meg, széltében három tíz méter széles hajóval bővült a harmadik kassai plébániatemplom, hogy annak jövedelméből folytathassák a munkát. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejére esett a dóm építésének fő szakasza. Hunyadi Mátyás király idejében vett új lendületet a befejezés és az épületbelső kialakítása, ekkor épült a gazdag nyugati főbejárat és a szédítő hatású északi torony; valamint a dóm legbecsesebb emlékei: a kettős menetű Királyi lépcső, az oratórium, a Mátyás-lámpás és más építészbravúrok az 1460–80-as évekből. Közülük is a legnagyobb „szám” a kassai István mester által készített tizenhat méter magas, kőcsipkékből és tornyocskákból faragott szentségház, amelyiknek nyugati nyelvterületeken sem található méltó párja.
Kassán látható a legszebb és legnagyobb – a krakkói Mária-templom főoltáránál alig kisebb – gótikus főoltár. Négy év alatt készült el, és szintén 1477-ben állították fel a dóm főszentélyében. Negyvennyolc festett táblát foglal magába a két dupla oltárszárny, a középszekrényben a bibliai Erzsébet, Szűz Mária és az Árpád-házi Erzsébet másfélszeres életnagyságú, fából faragott-festett szobrával.
Kassa városa volt a legfiatalabb magyar történelmi püspökség székhelye: 1806-ban alapították. A székesegyházat a 19. század végén, a millennium tiszteletére restaurálták. A dóm északi oldala alatt lévő kripta, ahová a Rákóczi-szabadságharc hőseinek földi maradványait helyezték nyugalomra, 1896-ban készült el. Zrínyi Ilona és rodostói bujdosóké mellé II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai 1906-ban kerültek. Azóta a világ jó magyarjainak zarándokhelye.
