Életműdíjjal tüntették ki Iker Casillast, a 21. század első másfél évtizedének egyik legkiválóbb kapusát Monacóban.
Részben népszerűségi díjat kapott a világ- és Európa-bajnok spanyol futballkapus, Iker Casillas a hagyományos Golden Foot gálán – mivel internetes szavazással dől el a sorrend –, de ki vitatná, hogy jó helyre került „szakmailag” is az elismerés. Immár tizenöt éves a Monacóban az egykori játékosügynök, Antonio Caliendo kezdeményezésére alapított díj, s a korábbi kitüntetettek között van Roberto Baggio, Pavel Nedved, Andrij Sevcsenko, Ronaldo és Ronaldinho, Totti és Ibrahimovic is. Kritérium, hogy mindenki csak egyszer kaphatja meg. Felfogható életműdíjnak is, hiszen többen is pályafutásuk zenitjén túljárva kapták meg. Noha más szavazásokon a kapusok riktán tudják lepipálni a mezőnyjátékosokat, a Golden Footon tavaly Gianluigi Buffon győzött. Érdekes, sem Cristiano Ronaldo, sem Lionel Messi nem kapta még meg ezt az elismerést. (A visszavonult játékosok közül az idén ellenben kapott díjat Monacóban Oliver Kahn, Marcel Desailly, Michael Owen, Roberto Mancini és a kínai Li Ming is.)
Bármilyen furcsaa, Iker Casillasnak ez az első, nem kifejezetten a kapusok között nyert egyéni díja. Elképesztő pályafutás áll mögötte: november végén már húsz éve lesz, hogy a Real Madrid keretével, tartalékkapusként, elutazott Trondheimbe, a Rosenborg elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésre. A legenda szerint az iskolában érték utol, két tanóra között közölték vele, hogy nem lesz ideje délután a leckeírásra, mert utazik az „eggyel” Norvégiába. A bemutatkozására aztán csak két évvel később került sor, de így is a „királykategória” történetének legfiatalabb kapusa volt, egészen a múlt hónapig, akkor döntötte meg a csúcsát a portugál Benfica szerb-belga kapusa, Mile Svilar. Két évtized alatt számtalan sikerben volt része, s rengeteg pénzt keresett – már senki sem bosszankodik otthon azon, hogy srácként egyszer elfelejtette feladni az édesapja hibátlanul kitöltött fogadási szelvényét, s ezzel mai egymillió eurónak megfelelő pesetát bukott a család.
Pályafutása legjobb meccsén sokáig elvitatkoznának a pályafutását közelről követők, hiszen sok-sok pazar meccse volt. Óriási formában védett a 2002-es világbajnokságon, ahol ifjú kora ellenére lenyűgöző rutinnal „ölte” a tizenegyeseket, s még jobban a 2008-as Európa-bajnokságon, a 2010-es világbajnokságon és a 2012-es Európa-bajnokságon. A spanyol csúcsot jelentő 167 válogatott mérkőzése mellett több mint hétszáz hivatalos meccsen őrizte a Real Madrid kapuját. Úgy festett 2012 és 2014 között, hogy megfeneklik a karrierje, de a 2014–2015-ös bajnokságot még végigvédte, majd elfogadta az FC Porto hívását. Csúcsokat állított fel ott is, immár ő a legtöbb BL-meccsen szerepelt játékos, a legtöbb BL-szezonban szereplő, a legtöbb kapott gól nélküli BL-mérkőzést maga mögött tudó kapus.
