Hát ott vagyunk. Ott vagyunk végre, ma Bordeaux-ban visszajelentkezünk Európa futballjába. Eddig is arra jártunk, csak hát nem vett bennünket komolyan senki, lassan már önmagunk sem hittük el, hogy a magyar genetikailag nem alkalmatlan a játékra.
Persze, jószerivel most is csak betévedtünk a nagy tornára, a felnőttek közé, az óriások játszóterére, bár senki nem tehet ezért nekünk szemrehányást, mert igazán megdolgoztunk azért, hogy megmutathassuk magunkat az európai publikum előtt.
Volt – és remélhetőleg még van is – egy csapatunk, amely valójában többet nyújtott, mint amennyire egyenként képesek a játékosai. Mert hát, ha belegondolunk, itthon elfogytak a nézők, kevesen kíváncsiak erre a futballra, s jelenleg aligha van olyan játékos, akiért – a családtagjain kívül – kimennek az emberek a stadionba.
Viszont az is igaz, hogy aki bekerül ebbe a magyar válogatottba – akár honnan, még az NB III.-ból vagy éppenséggel az utcáról is –, az hozza magát. Hozza azt az inkább többet, mint kevesebbet, amit tud. Így aztán ezt a csapatot nem lehet szidni, nem szabad lebecsülni, őszintén futballozik, s rendszerint hozza azt, ami benne van. Vagy, ha mégsem, akkor is ott hal meg a pályán.
Persze a játék az örömről, a gólról, a győzelemről szól, és nem a halálról, ám az elesőt, ha nem is muszáj szeretni, de nem lehet tőle megtagadni a főhajtást, vagy legalábbis egy biccentést. Persze, ez nem előre megírt gyászjelentés, és ettől még a válogatottunk mindenkit legázolhat csoportjában, elpáholhatja az újabban ismét kicsit procc osztrákokat, legyűrheti a hozzá hasonlóan futballdolgozó izlandiakat, és még Cristiano Ronaldo Portugáliájából is csinálhatunk elkalapált hőzöngőt. Mindenki verhető, mint ahogyan később sorra a többiek is. Mert hát ez ilyen játék.
Csak semmilyen győzelem, váratlan diadal esetén sem szabad elveszítenünk a fejünket, tudnunk kell, hol a helyünk, no persze azt is, hogy onnan hogyan lehet kitörni. Mire lehet jutni szorgalommal és alázattal. Nos, a válogatott eddigi nagy Eb-selejtezős masírozása erről szólt, és remélhetően ezután is erről fog szólni.
Jó ideje már csak magyaráztuk a futballt – s szóban bárkit képesek voltunk megverni –, most talán, jól, rosszul, de műveljük is. Így aztán beteg, menthetetlen optimistaként reméljük, ez már ma este kiderül.
