Borongás Portóban

Gabe Klinger első filmje egyszerre jó és rossz: a szerkezet Jarmusch művére hajaz, a hangulat átjön, de a sztori unalmas

Kultúra
  • 2017.08.01. - 00:20

Gabe Klinger első filmje, a Porto 35mm már azelőtt híres lett, hogy befuthatott volna: nemcsak, mert a rendezőt maga Jim Jarmusch karolta fel, aki a mű producere lett, de azért is, mert a férfi főszereplő, Anton Yelchin tragikus körülmények közt meghalt, így ez az utolsó alakítása.

Ha mindezt nem tudnánk, a nyitó képsorokból áradó sötét fény, spleen és saudade, ez a lefordíthatatlan portugál életérzés akkor is azonnal jelezné, hogy nem lesz könnyű dolgunk nézőként.

Maga a történet szinte semmi: a francia Mati (Lucie Lucas) régészként dolgozik Portóban, ahová idősebb vőlegényével érkezett. Amikor megismerkedik az amerikai Jake-kel (Anton Yelchin) egy ásatáson, együtt töltenek egy éjszakát. A nő azonban megijed, és másnap véget is vet a kezdődő kapcsolatnak. Ebből a helyzetből történetek ezreit lehet kibontani a könnyes-giccses, drámai, vicces, vagy épp new age-es életfilozófiával súlyosbított filmekig, de amúgy is divat lehet most a téma, Almodóvar új filmje, a Julieta is hasonló módon kezdődik.

Az első filmes rendező – nem meglepő módon – nem tud újat kihozni a történetből: ahogy a mozaikszerű filmből körvonalazódik, a dolgot a fiú komolyan gondolta és folytatni akarta, a lány nem, ő inkább hozzáment az addigi vőlegényéhez, gyereket szült neki, majd elvált tőle, amin valahogy szintén nem csodálkozunk, nem szoktak különösebben jók lenni a megcsalással kezdődő házasságok.

Mivel a rendező azonban nagyon érdekes filmnyelven meséli el a semmilyen, mélynek álcázott, ám inkább dögunalmas és redukált párbeszédekkel tarkított történetet, a sajátos, mozaikszerű szerkesztés miatt mégis érdemes végigülni a filmet. Először a fiú, aztán a lány szemével nézzük végig ugyanazt, így más és más részletek derülnek ki, és voltaképp annyi történet körvonalazódik, ahányan végigélték. Teljesen máshogy néz ki a fiú szempontjából, aki élete szerelmét véli megtalálni, máshogy a gyáva nő szemével, aki kalandot keres, de szerelmet talál, amit nem vállal, és megint máshogy kívülről, a rendező szemével.

Mivel az egyes történetrészekbe ugyanazokat a jeleneteket is beiktatja a rendező, a fiú és a lány egy presszóasztalnál ülve például háromszor mondják el ugyanazokat a mondatokat, illetve folytatják le egy beszélgetés egyes részeit, amely aztán csak a néző fejében áll össze. Hasonlóval kísérletezett az említett, itt producerként közreműködő Jim Jarmusch is a Mistery Trainben, csak neki jobban sikerült…

Az izgalmas szerkezet mellett az operatőr, Wyatt Garfield munkája is dicséreret érdemel: az alkotást celluloidra forgatták, és a film Magyarországon kizárólag 35 milliméteres kópián kerül a kiválasztott mozikba. A szép, lassú képek, Porto érzete, egy szomorú szerelem érzete, a kimondhatatlan dolgok érzete így akkor is átjön, ha a sztori nem különösebben sikerült. Van, ami egyszerre jó és rossz – ez a film is ilyen.

Porto 35mm
Rendezte: Gabe Klinger
Portugál–francia–amerikai–lengyel feliratos, romantikus dráma, 76 perc, 2016
10/6

Reklám