Körmöcbányát sziléziai és türingiai német telepesek alapították az 1100-as évek végén. Ércfejtést, fémkohászatot, ahhoz kellő faszénégetést folytattak, erdőmunkából éltek. Túlélték a tatárjárást, s a megújulást jelzi, hogy Károly Róbert király 1328. november 17-én kelt adománylevelében szabad királyi bányavárosi rangra emelte Kremnitzet, ahol 1335-től kezdték el a verni a híres körmöci aranydukátokat, amelyek finomsága első rangú volt az akkori Európában.
Nem látták előre a dolgos munkások, hogy a belváros alatt összevissza fúrt tárnákba betörhet a víz, ezért utóbb beomlottak a vágatok, a tágas, lejtős piactér polgárházait le kellett bontani, 1870-ban a város középkori védőműveit is.
Nem messze a völgyben megbújó óvárostól, mai szóval szatellitfalvak keletkeztek a középkorban: Jánosrét, Sváb, Dallos, Bartos, Bitóhegy, Tormáskert. Ezek közül Jánosrét (ma: Lúcky pri Kremnici) félórányi járásra fekszik, a várostól délre. Neve 1427-ben bukkant fel Hannushau (Jánosvágása) alakban, az irtásfalut szászországi bányászok alapították, a 14. században. A helység Szent János apostol titulusú temploma a patak mentén épült 1478-ban. Különös, hogy a hívek 1544-ben „átkeresztelték” Szent Márton püspök nevére, vélhetően a reformáció atyja, Luther Márton lelkes tiszteletére. A templom zömök haragtornya mögött egyhajós gyülekezeti tér, egyenes záródású szentély van, a falakat csúcsíves ablakok törik át. Nagy híre volt az 1480-ban faragott-festett Szent Miklós-főoltárnak, amelynek oldalszárnyait Szent Péter és Pál, Wolfgang és Ulrich, valamint Szent Erazmusz püspökök olajképei díszítik. A remek műtárgy 1909-ben Budapestre került, ezáltal megmenekült az 1918-as csehszlovák műtárgylefoglalástól. Tábláinak egyik része a Magyar Nemzeti Galériába, a másik az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményébe került. Továbbhaladva, Körmöctől hat kilométerre Bartos (Bartosova Lehótka) községnél állunk meg. A neve 1396-ban szerepelt először írásban, a személynév Szent Bertalan apostol öröksége. Az adatok szerint 1487-ben az esztergomi érsek birtoka volt, 1534-ben fűrészmalmot és öt portát írtak lajstromba, később a besztercebányai püspöké lett. A dombtető lombos fái fölé magasodik a katolikus templom tornya, a „rejtőzködő” építmény a 15. század végén készült. Érett gótikus formájú, fél nyolcszögzáródású a kelet felé néző szentély, kétszakaszos a hajó. Az eredeti boltozat terhét erős külső támpillérek csillapítják. A belső teret 1732-ben öltöztették át barokk stílusba. Szép arányú, látványos külsejét nemrég renoválták.
Ókörmöcke (Stará Kremnicka, Alt-Kremnitz) a Garam folyó menti bányavidékhez tartozik. A település első említése 1075-ben, I. Géza király leveléből származik, a garamszentbenedeki bencés apátság javainak jegyzékéből. A neve 1442-ben bukkant fel újból, 1484-ben vámszedő hely lett. A dombtetőn levő templom ugyancsak középkori eredetű, jó formájú, 18-20. századi renoválásokkal.
A Garam (Hron) bal partján fekvő Zólyom (Zvolen, Altsohl) ma negyvenháromezer lakosú város. Előzménye a folyón túli Puszta-vár (Pusty’ hrad), a 11. századi ispánsági székhely, amelyet Anonymus a Gesta 34. fejezetében Bors seregvezér nevével kapcsolt össze. „Kőből épült az igen nagy erősségű vár, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek” – írta a 13. századi jegyző. Zólyom volt a vármegye névadója, várkastélyában halt meg I. (Szent) László király 1095. június 27-én, a neve napján. A csúcsíves stílusú vár 1370-től épült I. (Róbert) Károly parancsára, az 1382-ben bekövetkezett halála után I. (Nagy) Lajos király oda hívta meg tanácskozni a lengyel rendeket, 1620-ban pedig ott őrizték a magyar Szent Koronát. A 19-20. században túlrenoválták, a várkápolnát kivéve tisztán neogótikus lett. Hasonló történt a 14. századi Szent Erzsébet-plébániatemplommal is, minden része, íze-borsa neogótikus.
