Durva, trágár rigmusokat kántáltak az elégedetlen magyar szurkolók a St. Jakob Stadion egyik sarokszektorában, miután a sok hibával játszó labdarúgó-válogatottunk 5–2-re kikapott Svájc csapatától világbajnoki selejtező mérkőzésen. A 2013-as, hollandok elleni 1-8 óta először kapott a magyar válogatott egy mérkőzésen öt gólt.
Ez volt az ötödik. Elismerte Gulácsi Péter, hogy többször hibázott (Fotó: Reuters/Arnd Wiegmann)
Bernd Storck, a magyar válogatott német szövetségi kapitánya nagyjából azt a kezdőcsapatot küldte pályára a svájciak ellen, amire számítani lehetett. Az egyetlen meglepő személyi változás Ugrai Roland beállítása volt, a diósgyőri játékos lett Kleinheisler László oslói debütálása óta az első játékos, aki góllal mutatkozott be. Sajnos más pozitívumot magyar szempontból nem lehet mondani a meccsről, azt ugyanis meglehetősen cinikus lenne hangoztani, hogy 2015 októbere, a görögök elleni találkozó óta először szerzett selejtezőn két gólt a válogatott. Hátra van még a feröeriek elleni keddi vb-selejtező, ami szebbé nem teheti a mögöttünk hagyandó 14 hónapot. Ezért aztán akár mérleget is lehet vonni: a magyar válogatott harmadik lesz a csoportban. (Arra ne is gondoljunk, hogy kikap a feröeriektől, és visszacsúszik negyediknek.) Ha így lesz, teljesíti azt, ami a sorsoláskor realitásnak tűnt, illetve azt, ami immár selejtezőciklusok óta standard helyezése. Nincs is akkor olyan nagy baj?
De van! A legutóbbi, 1986-os vb-szereplés óta először fordul elő, hogy válogatottunk egyetlen pontot sem tudott szerezni az első két helyezett ellen. Ez még akkor is csalódás, ha a két legyőző a világranglista első hét helyezettje közül kerül ki. Már a franciaországi Eb alatt tudott volt, hogy generációváltás előtt van a válogatott tengelye, de eddig nincs új Gera, nincs új Juhász, s noha egyelőre Gulácsi Péter a keret legtekintélyesebb légiósa a klubja játékereje alapján, nincs új Király sem.
Ennél csak az nagyobb baj, hogy a jelek szerint az Eb óta a kint járt s még válogatható játékosok közül senki sem lépett előre, ha csak azt nem vesszük annak, hogy az Andorrán és most is hiányzó Szalai Ádám helye megkérdőjelezhetetlenebb, mint valaha. Ám vele vagy nélküle játszik a csapat, szó szerint a legrosszabb időket idézi azzal, hogy a tavaly októberi, Andorra elleni hazai győzelem óta hét tét- vagy barátságos mérkőzésen mindössze egy győzelmet aratott (itthon a lettek ellen), s hatszor kikapott.
Storcknak a jövő nyáron lejár a szerződése, és nagyon nehezen képzelhető el, hogy értelme lenne a maradásának. A kapitány a legcsekélyebb kritikát is lerázza magáról,
s azt mondja, az Eb előtt módja volt négy héten át felkészíteni a csapatot, s akkor láthattuk az eredményt. Ez tény. De az is, hogy egy nagy tornán való részvételhez előbb a selejtezőket kell sikerrel megvívni, arra pedig láthatóan nincs ötlete, hogy arra hogyan kell felkészülni.
Ha egy kapitány nem hisz nemhogy a magyar, de még a honfitárs német kollégáiban sem – nem szólva külföldön játszó játékosai edzőiről –, kudarcra van ítélve. Ha valakinek egyes egyedül az a jó, amit ő csinál, s ezt az eredményei nem támasztják alá, megbukik. A működése első évében – némi túlzással – ő volt a magyar futball Midasz királya. Amihez nyúlt, arannyá változott. De hol van már a tavalyi – arany. w
Európai vb-selejtezők, 9. forduló. B csoport: Svájc–Magyarország 5–2 (3–0), Bázel, St. Jakob Park, 32 018, gólszerzők: Xhaka (18.), Frei (20.), Zuber (43., 49.), Lichtsteiner (83.), illetve Guzmics (58.), Ugrai (89.). Andorra–Portugália 0–2 (0–0), gólszerzők: Ronaldo (63.), André Silva (86.).
