Tizenöt éve hunyt el Kubala László, minden idők egyik legjobb magyar csatára, aki kalandos életében csupán háromszor szerepelt a magyar válogatottban. Életműve Barcelonában teljesedett ki, az első számú katalán klubban a 20. század legjobb játékosának választották, mások mellett Johan Cruyffot és Diego Armando Maradonát is megelőzve.
Kubala László szobra a barcelonai Nou Camp stadion előtt (Fotó: Wikimedia)
Kubala László 1927. június 10-én született. Kőbányán nőtt fel, a Ganz TE-ben kezdett játszani, majd a Ferencvároshoz igazolt. Amikor 1946-ban esedékessé vált a katonai szolgálata, inkább az akkoriban a magyarénál sokkal jobb feltételeket kínáló pozsonyi SK Bratislavához igazolt. Szikrázó tehetsége hamarosan a legjobbak közé emelte, 1946–1947-ben hat mérkőzésen négy gólt szerzett a csehszlovák válogatottnak. Nagyon fiatalon nősült, elvette edzője, a korábbi válogatott játékos, Ferdinand Daucik húgát. 1948-ban részben a cserben hagyott Ferencváros gáláns lemondásának is köszönhetően hazatért, 1948–1949-ben a Vasasban, sőt a magyar válogatottban is játszott. Aztán nekiindult a nagyvilágnak. Kalandos körülmények között néhány társával Olaszországba szökött. Miután az MLSZ eltiltatta, bármilyen jó ajánlatokat is kapott, hiába edzett a Pro Patriánál, nem szerződhetett le. A szilencium ideje alatt a hasonló sorsú kelet-európai játékosokból Zsengellér Gyula segítségével megszervezte a Hungaria FC-t, amelyekkel bemutató meccseket játszott. Példának okáért 1950-ben megverték a vb-re készülő, ott végül negyedik spanyol válogatottat.
Felfigyelt rá a Real Madrid, de nem szerződött oda, mert Bernabéu nem akarta edzőként szerződtetni a sógort, Daucikot. A Barcelona azonnal megtette, s jól járt. Daucik a klub addigi történetének legsikeresebb edzője lett, nyolc trófeát nyert a Barcával, az 1951 tavaszától újra tétmérkőzéseket játszható Kubala, vagy ahogyan Katalóniában becézték, Laszi vezérletével. A négy bajnoki címet, öt kupaelsőséget szerző, kétszeres VVK-győztes Kubala népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy egy játékfilm főszerepét rábízták, s hogy miatta bővítették ki a Les Corts, a stadion befogadóképességét. Mindmáig a klubtörténet harmadik legjobb góllövője, Lionel Messi és César mögött. Búcsúját követően, 1961 után játszott még az Espanyolban, az FC Zürichben és a Toronto Falconsban, majd sikeres edzői karrierje során – egyebek mellett – tizenegy éven át volt spanyol szövetségi kapitány. Gyakran emlegetik róla, hogy az egyetlen futballista, aki három ország válogatottjában is szerepelt. Ez igaz, ráadásul a csehszlovák, a magyar és a spanyol mellett volt még katalán és Európa-válogatott is.
