A Föld több százmillió éves történetének jelentős része még mindig feltáratlan, és könnyen elképzelhető, hogy számtalan olyan ősi élőlény maradványa rejtőzik a kőzetekben, amelyről a tudomány jelenleg semmit sem tud. Egy új kutatás azonban segíthet megváltoztatni ezt a helyzetet. Német és osztrák paleontológusok egy különleges, tudományos alapokon nyugvó térképet készítettek, amely megmutathatja, a világ mely területein érdemes keresni az eddig ismeretlen ősmaradványokat.
A november 12-én ismertetett kutatás során a szakemberek 540 millió év tengeri élővilágának fosszilis leleteit elemezték, hogy feltárják, mely földtörténeti korszakokról rendelkezünk elegendő információval, és hol találhatók még jelentős hiányosságok. Az eredmények meglepőek: nem feltétlenül a legtávolabbi múltban rejlik a legtöbb új felfedezés lehetősége, hanem olyan, földtörténeti szempontból fiatalabb időszakokban, amelyekről korábban azt gondolhattuk, hogy már viszonylag sokat tudunk.
A kutatást Thomas A. Neubauer, a Bajor Állami Természettudományi Gyűjtemények munkatársa és Mathias Harzhauser, a bécsi Természettudományi Múzeum paleontológusa végezte. A szakemberek elsősorban az egykori sekély tengerekben élő állatok maradványait vizsgálták. Ezek a környezetek különösen fontosak a paleontológusok számára, hiszen a földtörténet során rendkívül változatos élővilágnak adtak otthont.
A fosszíliák tanulmányozása azonban komoly nehézségekbe ütközik. Az egykor élt élőlényeknek csupán elenyésző hányada maradt fenn megkövesedett formában, és ezek közül is csak azok fedezhetők fel, amelyek megfelelő geológiai körülmények között megőrződtek, majd a kőzetrétegek hozzáférhetővé váltak. Ez azt jelenti, hogy a ma ismert ősmaradványok nem feltétlenül tükrözik pontosan az egykori élővilág valódi sokféleségét.
A tudósok a Paleobiology Database nevű nemzetközi adatbázis adatait használták fel, amely a világ számos pontján feltárt fosszíliákról tartalmaz információkat. Megvizsgálták, hogy a különböző földtörténeti időszakokból és földrajzi területekről mennyi lelet ismert, valamint azt is, hogyan bővült a tudományos ismeretanyag az elmúlt évtizedekben és évszázadokban.
Az adatokat ezután geológiai információkkal vetették össze. Ennek segítségével nemcsak azt tudták megállapítani, hol találtak már sok ősmaradványt, hanem azt is, hogy mely kevésbé kutatott területeken találhatók olyan kőzetrétegek, amelyek új fosszíliákat rejthetnek.
A vizsgálat egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a paleozoikum és a mezozoikum számos szakaszát már viszonylag alaposan tanulmányozták. Ezek a korszakok nagyjából 539 millió évvel ezelőttől 66 millió évvel ezelőttig tartottak, és magukban foglalják többek között a tengeri élővilág hatalmas átalakulásait, valamint a dinoszauruszok korát is.
A kutatók szerint ugyanakkor a kainozoikum, vagyis az elmúlt 66 millió év földtörténeti időszaka még jelentős, kiaknázatlan lehetőségeket tartogat. Bár ebből a korszakból már rengeteg fosszíliát ismerünk, a sekély tengeri üledékekben számos olyan maradvány rejtőzhet, amely új fajok felfedezéséhez vagy az ősi ökoszisztémák pontosabb megértéséhez vezethet.
A tudósok olyan földrajzi térségeket is azonosítottak, ahol a megfelelő korú kőzetrétegek hozzáférhetők, de a korábbi kutatások viszonylag kevés információt szolgáltattak. Ezek a helyszínek különösen ígéretes célpontjai lehetnek a jövőbeli ásatásoknak.
Az új térkép jelentősége azonban túlmutat az új fajok felfedezésén. A fosszíliák segítségével a kutatók azt is megérthetik, hogyan reagáltak az élőlények a múltbeli éghajlatváltozásokra, a tengerek átalakulására és a környezeti feltételek módosulására. Minél teljesebb képet kapunk a földi élet történetéről, annál pontosabban rekonstruálhatjuk azokat a folyamatokat, amelyek a mai élővilág kialakulásához vezettek.
A kutatás gyakorlati szempontból is fontos, hiszen a paleontológiai feltárások rendkívül idő- és költségigényesek. Egy-egy expedíció megszervezése, a kőzetek feltárása és a leletek tudományos vizsgálata hosszú időt vehet igénybe. Ha a szakemberek előre tudják, mely területeken van nagyobb esély jelentős felfedezésekre, hatékonyabban használhatják fel a rendelkezésükre álló erőforrásokat.
Neubauer szerint az, hogy a Föld számos régiója még mindig kevéssé kutatott, reményt ad arra, hogy a jövőben értékes új leletek kerülhetnek elő. A kutató hangsúlyozta, hogy az új módszer nemcsak a terepi ásatások tervezésében segíthet, hanem a múzeumokban őrzött, tudományosan még nem teljesen feldolgozott gyűjtemények vizsgálatában is.
A felfedezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a tudósok már megtalálták volna az ismeretlen ősi fajokat. Az elkészült térkép elsősorban azt mutatja meg, hol érdemes keresni őket, és mely időszakokból hiányoznak még fontos információk.
A kutatás eredményeit a Science Advances tudományos folyóiratban publikálták. A tanulmány új lehetőséget kínál arra, hogy a paleontológusok célzottabban tárják fel bolygónk múltját, és olyan ősi életformák nyomaira bukkanjanak, amelyek létezéséről eddig nem is tudtunk.
A Föld történetének könyvéből ugyanis még mindig rengeteg oldal hiányzik. Az új térkép pedig segíthet megtalálni azokat a helyeket, ahol ezek az elveszett fejezetek a kőzetek mélyén rejtőznek - írja a ScienceDaily
