2011-ben különös felfedezést tettek a Földközi-tenger mélyén, Korzika északi partjainál. A Cap Corse és az Agriate tengeri természetvédelmi terület környékén végzett szonáros vizsgálatok során a kutatók több mint 1300, szinte tökéletes kör alakú képződményt észleltek a tengerfenéken.
Az alakzatok különlegessége, hogy egy-egy központi részből és az azt körülvevő kör alakú peremből álltak, így felülről nézve hatalmas tükörtojásokra emlékeztettek. A tudósok sokáig nem tudták megmagyarázni, hogyan keletkezhettek ezek a szokatlan formációk.
A felfedezés után Laurent Ballesta francia víz alatti fotós és kutató, valamint az Andromède Océanologie két búvára vállalkozott arra, hogy személyesen is megvizsgálja a különös alakzatokat. A merülések azonban komoly kihívást jelentettek, mivel a terület olyan mélységben található, ahol a búvárok csak korlátozott ideig tartózkodhatnak. A felszínre való biztonságos visszatéréshez akár ötórás dekompresszióra is szükség volt.
Amikor a kutatók végül elérték a tengerfeneket, kiderült, hogy a képződmények központi, tojássárgájára emlékeztető része vöröses színű mészalgákból álló halom. Az ezeket körülvevő, szabályos kör alakú peremet pedig más típusú mészalgák, úgynevezett rodolitok alkotják. A felfedezés különösen azért volt meglepő, mert korábban egyes szakemberek azt feltételezték, hogy a körök robbanások vagy a tengerfenékre került lőszerek nyomai lehetnek. A búvárok megfigyelései azonban arra utaltak, hogy élő, biológiai eredetű képződményekről van szó.
A kutatók 2023-ban két tengeralattjárót is bevetettek, hogy hosszabb időn keresztül tanulmányozhassák a területet, és pontosabban megértsék a körök kialakulását. Az egyik vezető elmélet szerint a képződmények története egészen az utolsó nagy jégkorszakig, mintegy 21 ezer évvel ezelőttig nyúlik vissza. Abban az időszakban a tengerszint jóval alacsonyabb volt, ezért a mai tengerfenék egy része még a napfény által megvilágított területnek számított. A sekélyebb vízben hatalmas mészalgatelepek fejlődhettek ki, amelyek később, a jégtakarók olvadásával és a tengerszint emelkedésével egyre mélyebbre kerültek. A fény hiánya miatt az algatelepek összeomolhattak, és csak a központi mészvázas képződmények maradtak fenn.
Amikor a tengerszint nagyjából nyolcezer évvel később stabilizálódott, az algák ismét terjedni kezdtek. A kutatók feltételezése szerint a rodolitok fokozatosan növekedtek, majd a tengerfenéken elmozdulva, egymás körül elhelyezkedve alakították ki a ma látható, szokatlanul szabályos köröket. A szakemberek a formációkat korábban korallzátonyokra emlékeztető atolloknak nevezték el, de már az első vizsgálatok során is hangsúlyozták, hogy további kutatásokra van szükség az elmélet igazolásához.
A rejtély azonban ezzel nem oldódott meg. Egy 2024-ben megjelent tanulmány ugyanis megkérdőjelezte a természetes eredetre vonatkozó magyarázatot. A szerzők szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a körök valóban ősi algatelepek maradványai lennének. Ehelyett azt vetették fel, hogy a képződmények a második világháború végén az amerikai repülőgépek által a tengerbe dobott fegyverek és robbanószerek nyomai lehetnek.
A két elmélet között jelentős a különbség, hiszen az egyik szerint több tízezer éves természeti képződményekről, a másik szerint háborús eredetű tengerfenéki maradványokról van szó. A kutatók mindkét esetben a terület fokozott védelmét tartják indokoltnak. Amennyiben ugyanis természetes eredetű képződményekről van szó, meg kell őrizni ezeket a különleges tengeri élőhelyeket. Ha viszont háborús robbanószerek rejtőznek a tengerfenéken, a horgonyzás, a halászat és a kotrás is veszélyt jelenthet.
A több mint 1300 különös, tükörtojásra emlékeztető alakzat eredete tehát egyelőre továbbra sem tisztázott. A korzikai tengerfenék olyan rejtélyt őriz, amelyben a jégkorszak természeti folyamatai és a második világháború történelmi öröksége egyaránt szerepet játszhatnak - írja az IFLScience.
