Costa Rica csendes-óceáni vizeiben él egy korall, amely aranyszínű, elágazó telepeivel apró fákat idéz. A Laurinque elenya a tudomány számára is meglepetést tartogatott, saját nemzetséget és új családot kellett létrehozni a besorolásához.
Tolkien világából kapott nevet a mélytenger aranyszínű „fája”
A kutatók 360–529 méteres mélységben, tenger alatti hegyek szikláin találták meg. Egyes telepei egy méternél is magasabbra nőnek. Körülöttük kígyókarúak tömege borította a felszínt, a csillag alakú állatok között a sárga ágak meseszerű tájat rajzoltak a kamerák elé.
A látvány adta az ötletet a névhez. A Laurinque a Tolkien alkotta quenya tündenyelv Laurinquë szavából származik, amelyet a névadók aranyfaként értelmeztek. Az elenya jelentése a csillagokhoz kapcsolódik, és a korallokat körülvevő kígyókarúakra utal. A tudományos név így egyszerre őrzi a telepek megjelenését és környezetüket.
Fa alakú, mégis állat
A hasonlóság megtévesztő. A korall csalánozó állatokból, polipokból álló telep. Az új faj a nyolcsugaras korallok közé tartozik, e csoport polipjainak nyolc tapogatójuk van.
A helyhez kötött életmód és az elágazó forma miatt a telep távolról fának látszik. Közelről azonban apró állatok együttese bontakozik ki. Tapogatóikkal a vízben sodródó táplálékot ragadják meg.
A mélytengeri korallok nem igényelnek napfényt a táplálkozásukhoz. Az áramlatokkal érkező apró élőlények és szerves anyagok tartják fenn őket. Így a félhomályos vagy sötét vízben is gazdag élőhelyeket alkothatnak.
A szép látványból nehéz kérdés lett
Odalisca Breedy, a Costa Rica-i Egyetem kutatója 2019-ben látta először a különleges korallkertet. Kezdetben úgy gondolta, az állat valamelyik ismert csoporthoz tartozhat. Az anatómiai vizsgálat azonban olyan eltéréseket mutatott, amelyek nem illettek a megszokott rendszertani képbe.
A 2019-es és 2023-as expedíciókon a Schmidt Ocean Institute Falkor és Falkor (too) kutatóhajóiról dolgoztak. A mintákat a SuBastian nevű, távolról irányított mélytengeri robot segítségével gyűjtötték. A vizsgálatokból végül a ZooKeys folyóiratban megjelent fajleírás született.
A névadás könnyebb feladatnak bizonyult, mint a rokonság kibogozása.
Három gén háromfelé mutatott
A kutatók három, korallok besorolására használt genetikai jelzőt vizsgáltak. Csakhogy az eredmények nem ugyanabba az irányba mutattak, az egyes gének alapján a korall különböző családokhoz került volna.
A megoldáshoz több adat kellett. A csapat filogenomikai elemzést végzett: több száz genetikai szakasz összehasonlításával térképezte fel a rokonságot.
Az eredmény önálló leszármazási ágat rajzolt ki. Legközelebbi rokona az Eunicellidae család, de a genetikai és anatómiai eltérések új család felállítását indokolták. Így született meg a Laurinqueidae család és a Laurinque nemzetség. A felfedezés túlmutatott egy új faj elnevezésén a korallok rendszertani térképét is bővítette.
Az ágak között mások is otthonra találnak
A korallkertek jelentőségét nem lehet pusztán különös formáikból megérteni. Térbeli szerkezetük élőhelyet és menedéket kínál más állatoknak. A NOAA amerikai óceánkutató szervezet szerint halak, rákok és számos más élőlény használja ezeket a mélytengeri élőhelyeket.
A korallkertek sérülékenyek: a fenékvonó halászat súlyosan károsíthatja őket, helyreállásuk pedig hosszú időt igényelhet. Megismerésük ezért a védelmükhöz is alapot ad.
A Tolkien ihlette név közelebb hozza ezt a távoli világot. A Laurinque elenya a Csendes-óceán szikláin emeli aranyszínű ágait. Ahhoz, hogy mesébe illő tájat találjunk, ezúttal lefelé kellett nézni.
