A nevetés gyakran úgy működik, mint egy társasági „fertőzés”: elég, ha valaki a közelünkben nevetni kezd, és könnyen mi is mosolyogni vagy nevetni kezdünk, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, mi volt a vicc.
Az IFLScience cikke szerint ennek hátterében részben az evolúció állhat. A nevetés ugyanis nem csupán egyéni érzelmi reakció, hanem fontos társas jelzés is lehetett az ember fejlődése során.
A kutatások szerint az emberek különösen érzékenyek mások nevetésére, és már maga a nevetés hangja is képes olyan agyi folyamatokat beindítani, amelyek a saját nevetési reakciónkat készítik elő. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, amikor egy ásítás láttán mi magunk is ásítani kezdünk. A társas utánzás segíthet abban, hogy az emberek gyorsan ráhangolódjanak egymás érzelmi állapotára.
A nevetés ráadásul nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami rendkívül vicces történt. Gyakran társas helyzetekben jelenik meg, például találkozáskor, beszélgetés közben vagy közös tevékenységek során. Ilyenkor a nevetés az összetartozást és a biztonságérzetet is erősítheti. Egy csoport tagjai között a közös nevetés hozzájárulhatott a kapcsolatok kialakulásához és fenntartásához, ami evolúciós szempontból is előnyös lehetett.
Érdekes módon a nevetésnek különböző formái vannak, és nem mindegyik kapcsolódik közvetlenül humorhoz. Az ember például idegességében vagy zavarban is nevethet. Ez azt mutatja, hogy a nevetés összetett kommunikációs eszköz, amely az érzelmek széles skálájának kifejezésében részt vehet.
Amikor tehát valaki mellettünk nevetni kezd, az agyunk észlelheti ezt a társas jelzést, és könnyen bekapcsolhatja bennünk is a nevetési reakciót. Ez lehet az oka annak, hogy a nevetés olykor szinte megállíthatatlanul terjed egy társaságban. A jelenség mögött így nem csupán humor, hanem az ember társas természetének és evolúciós múltjának egyik érdekes maradványa is állhat.
