A Riverside-i Kaliforniai Egyetem (UC Riverside) kutatói nemrégiben arra a megállapításra jutottak, hogy ezek a vérszívó rovarok aktívan és tudatosan menekülnek a nedves felületekről.
Ennek az oka a rovarok anatómiájában és morfológiájában keresendő. Lapos testalkatuk, valamint a potrohuk oldalán található apró légzőnyílásaik (úgynevezett stigmák) rendkívül sebezhetővé teszik őket a folyadékokkal szemben. Ha a poloska vízzel érintkezik, a víz felületi feszültsége miatt szinte hozzáragad a nedves felszínhez, a légzőnyílásai pedig hamar eltömődnek, így az állat pillanatok alatt megfulladhat.
A biológiai sebezhetőség felfedezése a laboratóriumban teljesen véletlenül történt. A kutatók egyik etetőállomása a tesztek során beázott, és a tudósok arra lettek figyelmesek, hogy az ágyi poloskák tömegesen, szinte pánikszerűen menekülnek a nedvessé vált papírról.
Ezt követően célzott kísérleteket végeztek, amelyek során infravörös képalkotó technológiával követték nyomon az állatokat. A felvételek egyértelműen megerősítették, hogy a rovarok azonnal irányt váltanak, és jóval gyorsabban távolodnak a nedvességtől, mint amilyen tempóban megközelítették azt. Kiderült az is, hogy a fiatal példányok (a nimfák) a leginkább érzékenyek: ők sokkal aktívabban és hevesebben reagálnak a nedves felületekre, mint a kifejlett rovarok.
Átírhatja a kártevőirtási stratégiákat
Ez a látszólag apró megfigyelés kritikus fontosságú a kártevőirtás gyakorlati jövője szempontjából. A szakemberek jelenleg ugyanis rengeteg kémiai rovarirtó szert vizes bázisú permetként juttatnak ki a fertőzött helyiségekben.
A kaliforniai kutatás alapján azonban, ha egy ilyen irtószer nem öli meg a rovarokat azonnal a közvetlen érintkezéskor (nincs azonnali taglózó hatása), a kipermetezett folyadék nedvessége arra ösztönözheti a poloskákat, hogy elmeneküljenek a kezelt területről. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vizes permetezéssel a kártevőirtók akaratlanul is szétszórhatják a túlélő példányokat a lakás eddig tiszta részeibe, sőt, a falak résein át áthajthatják őket a szomszédos szobákba és lakásokba is, ezzel csak tovább súlyosbítva a fertőzést.
A felfedezés megmagyarázza, miért olyan gyakori a többszöri, ismételt irtás szükségessége az ágyi poloskák esetében, és a jövőben a szárazabb (például porozásos, hőkezeléses vagy fagyasztásos) irtási módszerek térnyerését hozhatja el a kártevőirtó iparágban – írta a Gismeteo.
