A középkori kéziratok nemcsak történelmi és kulturális emlékeket őrizhetnek, hanem több ezer évvel ezelőtti betegségek nyomait is. Egy nemzetközi kutatócsoport olyan vírus DNS-ének maradványait azonosította pergameneken, amely a juhok egyik súlyos fertőző betegségéért, a juhhimlőért felelős.
A genetikai vizsgálatok alapján a kórokozó története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt korábban gondolták: már több mint 3500 éve jelen lehetett a juhpopulációkban, eredete pedig akár 5000 évre is visszavezethető.
A kutatásban a University College Dublin vezetésével genetikusok, virológusok, történészek, kémikusok és műemlékvédelmi szakemberek dolgoztak együtt. Több mint 750, Eurázsia különböző pontjairól származó mintát vizsgáltak, amelyek mintegy 14 ezer év történetét ölelték fel. A kutatók 39 ősi juhhimlőesetet azonosítottak, és 22 egykori vírusgenomot is sikerült rekonstruálniuk.
Különösen érdekes felfedezés volt, hogy a vírus genetikai anyaga középkori pergameneken is fennmaradt. Ezek a dokumentumok állati bőrből készültek, ezért a rajtuk található DNS olyan biológiai nyomokat is megőrizhetett, amelyek az állatoktól származtak, amelyek bőréből a pergamen készült. Vírusmaradványokat többek között brit, francia és közép-európai kéziratokban is találtak, köztük VIII. századi dokumentumokban. A vizsgált különleges leletek között szerepel a nagyjából ezeréves York Gospels, valamint a cambridge-i Corpus Christi College-hoz kapcsolódó történelmi kéziratok is.
A juhhimlő rendkívül fertőző betegség, amely lázzal, étvágytalansággal, szemváladékozással és jellegzetes bőrelváltozásokkal járhat, és különösen a fiatal állatok között okozhat jelentős elhullást. A járványok komoly veszteségeket jelenthetnek az állattartók számára, mivel a betegség a gyapjú-, hús- és tejtermelést is visszavetheti.
Az ősi vírusok genetikai összehasonlítása közben a kutatók azt is megállapították, hogy a juhhimlőhöz kapcsolódó vírusvonalak már a bronzkorban kapcsolatba kerülhettek az állattenyésztéssel. A kórokozó fejlődését valószínűleg nagyban befolyásolta a juhok háziasítása, valamint az állományok Eurázsián belüli vándorlása. A kutatók egy olyan középkori vírusvonalat is azonosítottak, amely mára kihalt, és amely egykor Európa jelentős részén elterjedhetett.
A felfedezés azért is fontos, mert megmutatja, hogy a régi könyvek és pergamenek nem csupán az emberiség kulturális történetének forrásai lehetnek. Anyaguk révén az egykori állatok és betegségek genetikai nyomait is megőrizhetik. A középkori könyvtárak és levéltárak így a jövőben akár olyan „biológiai archívumként” is szolgálhatnak, amelyek segítségével a tudósok rekonstruálhatják a több ezer évvel ezelőtt terjedő kórokozók történetét - írja az Science.
