India, Kína és Oroszország látványos közeledése azért kap most különösen nagy figyelmet, mert a három ország együtt a világ népességének több mint egyharmadát adja, mindhárom atomhatalom, és gazdasági, katonai, energetikai és geopolitikai szempontból is óriási súlyt képviselnek.
Narendra Modi, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin mostani, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) biskeki csúcstalálkozóján mutatott közvetlensége ezért jóval több egyszerű diplomáciai gesztusnál. Ugyanakkor túlzás lenne egy új, háromoldalú katonai szövetség megszületéséről beszélni. India, Kína és Oroszország érdekei számos kérdésben találkoznak, más területeken viszont komoly ellentétek választják el őket.
A három ország együttműködésének egyik legfontosabb közös nevezője a többpólusú világrend kialakításának igénye. Moszkva és Peking különösen határozottan szeretné csökkenteni az Egyesült Államok és általában a Nyugat globális dominanciáját. India ennél óvatosabb: Újdelhi nem akar egyszerűen átállni egy „Nyugat-ellenes blokkba”, hanem azt szeretné, hogy India önálló nagyhatalmi pólusként dönthessen saját érdekei szerint. Ez az indiai külpolitika egyik kulcsa: egyszerre tart fenn kapcsolatokat Oroszországgal, működik együtt Kínával a BRICS-ben és az SCO-ban, miközben az Egyesült Államokkal, Japánnal, Ausztráliával és Európával is szoros kapcsolatokat épít. Vagyis Modi számára a Putyin–Hszi-kapcsolat nem feltétlenül választás Kelet és Nyugat között, hanem India mozgásterének növelése.
Gazdasági szempontból valóban hatalmas lehetőség rejlik ebben a háromszögben. Oroszország óriási energia- és nyersanyagkészletekkel rendelkezik, Kína a világ egyik legnagyobb ipari és kereskedelmi hatalma, India pedig hatalmas és gyorsan fejlődő piac. Oroszország olajat, gázt, szenet, műtrágyát és más nyersanyagokat képes biztosítani, miközben Kína és India ezekből óriási mennyiséget fogyaszt. Moszkvának a nyugati szankciók miatt különösen fontossá váltak az ázsiai vásárlók. India és Oroszország együttműködése ráadásul messze túlmutat az olajon: a két fél jelenleg is együttműködik a politikában, kereskedelemben, védelemben, energiában, űrkutatásban és más technológiai területeken.
Kína hasonlóan fontos Oroszország számára. Peking hatalmas felvevőpiacot jelent az orosz energiahordozóknak, miközben Oroszország nyersanyagokat és stratégiai mélységet biztosít Kínának. Putyin és Hszi kapcsolata jelenleg a három kétoldalú kapcsolat közül egyértelműen a legszorosabb: a két vezető 2026-ban is további együttműködésről állapodott meg számos területen.
A pénzügyekben is komoly változásokat hozhat az együttműködés. Oroszország és Kína már hosszabb ideje igyekszik csökkenteni a dollártól való függőségét, és India is érdekelt abban, hogy bizonyos kereskedelmi ügyleteknél több lehetőség álljon rendelkezésére. Ha a három ország nagyobb arányban használna jüant, rúpiát, rubelt vagy más elszámolási rendszereket egymás közötti kereskedelmében, az hosszabb távon mérsékelhetné a dollár szerepét bizonyos piacokon. A dollár világpénz-szerepének gyors megszüntetése azonban egészen más nagyságrendű feladat, ezért egy ilyen hármas együttműködés sem jelentené automatikusan a dollár dominanciájának végét.
A BRICS ebben különösen fontos lehet. India 2026-ban a szervezet elnöke, Oroszország és Kína pedig szintén alapvető szereplője a csoportnak. A három ország együtt támogathatja a fejlődő országok nagyobb beleszólását a globális pénzügyi intézmények működésébe, a nemzeti valuták nagyobb használatát, valamint alternatív finanszírozási és fizetési rendszerek fejlesztését. A Sanghaji Együttműködési Szervezet pedig inkább biztonsági, politikai és eurázsiai együttműködési keretet biztosít számukra.
Katonai téren ugyanakkor nagyon fontos különbséget tenni az együttműködés és egy NATO-szerű szövetség között. Oroszország és India között évtizedes katonai kapcsolat van: az indiai fegyveres erők jelentős mennyiségű orosz eredetű technikát használnak, a két ország pedig közösen is fejlesztett és gyártott fegyverrendszereket, legismertebb példaként a BrahMos rakétát. Oroszország Kínával ugyancsak jelentős katonai együttműködést folytat. Ettől azonban India, Kína és Oroszország még nem alkot közös katonai blokkot, és jelenleg kevés jel mutat arra, hogy India egy ilyen szövetséghez csatlakozna.
Az együttműködés kiterjedhet az űrkutatásra, atomenergiára, mesterséges intelligenciára, gyógyszeriparra, infrastruktúrára, közlekedési folyosókra és technológiai fejlesztésekre is. Itt nagyon jól kiegészíthetik egymást: Oroszországnak komoly tudományos, nukleáris, űrkutatási és hadiipari tapasztalata van, Kína hatalmas ipari kapacitással és tőkével rendelkezik, India pedig rendkívül erős informatikai, gyógyszeripari és űrtechnológiai ágazatot épített ki, miközben óriási belső piacot kínál. India és Oroszország hivatalosan is együttműködik többek között az energia, a védelem és az űrkutatás területén.
Egy ilyen közeledésnek Európa és az Egyesült Államok számára is komoly geopolitikai jelentősége lenne. Oroszország számára azt mutatná, hogy a nyugati elszigetelési politika ellenére rendelkezik jelentős partnerekkel. Kína számára egy nagyobb eurázsiai együttműködési tér kialakulását segíthetné. India pedig még értékesebb stratégiai partnerré válna mindkét oldal számára: Washington és Európa sem szeretné, hogy Újdelhi túlságosan közel kerüljön Pekinghez és Moszkvához. Ez növelheti India alkupozícióját.
Az ukrajnai háború azonban jól mutatja, hogy a három ország egyáltalán nem ért mindenben egyet. India továbbra is szoros kapcsolatot ápol Moszkvával, de Modi augusztus 31-én személyesen azt mondta Putyinnak, hogy az ukrajnai háborúnak „az emberiség érdekében” véget kell vetni, és India támogatja a békét célzó erőfeszítéseket. Újdelhi tehát nem azonosítja automatikusan saját külpolitikáját Moszkváéval.
Még nagyobb akadály az India és Kína közötti bizalmatlanság. A két országnak hosszú ideje rendezetlen határvitája van a Himalájában, amely 2020-ban halálos összecsapáshoz vezetett. Az elmúlt időszakban látványosan javult a diplomáciai kapcsolat, újraindultak közvetlen járatok és más kapcsolatok, augusztus 25-én pedig újabb tárgyalási fordulót tartottak a határkérdés rendezéséről. A probléma azonban továbbra sem oldódott meg. India augusztusban ismét hangsúlyozta, hogy a határ menti béke nélkül nem lehet teljesen normális kínai–indiai kapcsolatról beszélni.
Ráadásul India és Kína Ázsiában egymás versenytársai is. Mindkettő regionális nagyhatalom, mindkettő gazdasági és katonai befolyását növeli, és India különösen érzékeny Kína szoros pakisztáni kapcsolatára. Újdelhi közben részt vesz a QUAD együttműködésben az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával, amelyet Peking gyanakvással figyel. India tehát egyszerre működik együtt Kínával és próbálja ellensúlyozni annak túlzott ázsiai befolyását. Elemzők ezért az India–Kína közeledést jelenleg inkább pragmatikus enyhülésnek, mint stratégiai szövetségnek tekintik.
Oroszország számára pedig éppen az lehet az egyik legnehezebb kérdés, hogy hogyan maradjon egyszerre Kína és India közeli partnere. Moszkva hagyományosan rendkívül szoros kapcsolatot ápol Újdelhivel, miközben az ukrajnai háború és a Nyugattal kialakult konfliktus következtében egyre inkább Kínára támaszkodik. Ha Kína és India között ismét súlyos konfliktus alakulna ki, Oroszország számára nagyon kellemetlen helyzetet teremtene, hogy két fontos partner között kellene egyensúlyoznia.
Ezért a most formálódó kapcsolatot legpontosabban nem India–Kína–Oroszország szövetségként, hanem érdekeken alapuló stratégiai együttműködésként lehet leírni. Ott fognak össze, ahol mindhármuknak előnyös – energia, kereskedelem, BRICS, SCO, közlekedés, pénzügyi rendszerek, technológia és a nyugati dominanciától függetlenebb nemzetközi mozgástér –, miközben más kérdésekben továbbra is versenytársak vagy akár ellenfelek maradhatnak.
Ha ez a háromszög tartósan megerősödne, nem feltétlenül egy új „keleti NATO” születne, hanem valami ennél lazább és talán éppen ezért érdekesebb: három óriáshatalom bizonyos ügyekben összehangolná az érdekeit anélkül, hogy feladná saját külpolitikai önállóságát. Már ez is elegendő lehet ahhoz, hogy tovább gyorsítsa a világ elmozdulását az Egyesült Államok által dominált rendszerből egy több nagyhatalmi központtal rendelkező világrend felé. A mostani Modi–Hszi–Putyin találkozó ezért elsősorban nem egy új szövetség bejelentéseként érdekes, hanem annak jeleként, hogy a három ország egyre több területen lát értéket az együttműködésben – annak ellenére, hogy közöttük továbbra is nagyon komoly érdekellentétek vannak.
