Első ízben szolgáltattak a tudósok bizonyítékot arra, hogy a genetikai adottságok miként befolyásolják a rák kialakulását, hangsúlyozva a személyre szabott ellátás szükségességét.
Sok dohányosnál soha nem alakul ki tüdőrák, miközben vannak olyanok, akik egész életükben nem dohányoznak, mégis megbetegednek. A kutatók megállapították, hogy már viszonylag kis mértékű, öröklött genetikai különbségek is megváltoztathatják, miként fejlődnek a daganatok ugyanazon, rákkeltő DNS-károsodás hatására. Az eredmények arra utalnak, hogy az egyén öröklött genetikai háttere segít meghatározni, mely mutációk rögzülnek, hogyan alakulnak a daganatok, és feltehetően azt is, miként reagálnak a kezelésekre, írja az Euronews.
A kutatók négy, genetikailag eltérő egértörzset használtak, hogy a humán populációra jellemző sokféleséghez hasonló mértékű különbségeket tükrözzék. Ezt követően az állatokat azonos dózisban tették ki egy ismert májrák-keltő anyagnak, a dietil-nitrozaminnak, amely megtalálható a dohányfüstben és egyes feldolgozott élelmiszerekben, és amelyről ismert, hogy DNS-károsodást okoz a májsejtekben, olyan mutációkat indítva el, amelyek daganatok kialakulását válthatják ki. Noha az állatok azonos életkorban – 15 naposan –, ellenőrzött körülmények között ugyanakkora dózisban kapták a rákkeltő anyagot, a daganatok genetikai hátterüktől függően különböző evolúciós útvonalakon alakultak ki. Bár sok daganat végül ugyanazokat a biológiai folyamatokat aktiválta, amelyek elősegítik a rák növekedését, ezt különböző mutációkon és genetikai változásokon keresztül érték el. Ez arra utal, hogy az öröklött DNS nemcsak a rák kockázatát, hanem azt is befolyásolja, hogyan fejlődik a daganat, miután elkezd kialakulni.
A kutatók azt is felvetik, hogy az öröklött genetikai tényezők befolyásolhatják a daganatos DNS-t célzó kezelésekre adott választ, beleértve a kemoterápia és a sugárterápia bizonyos formáit.
